A kialvatlanság életveszélyes

A társadalom négy százaléka szenved alvási apnoéban, vagyis fullad éjszakánként. Az oxigénhiányos állapot óránként akár hatvanszor előfordulhat, ami nem csak lerövidíti az életünket, annak minőségét is rontja. A megszakított alvás miatt ugyanis agyunk nem tud rendet tenni a testünkben, így egész nap fáradtak, dekoncentráltak vagyunk, és a kilók is csak egyre gyarapodnak. A Honvédkórház alváslaborjában jártunk.

2022.06.15. Budapest Honvéd Kórház, alvászavar riport Fotó: Kurucz Árpád Fotó: Arpad Kurucz

Második esély 

Az alvással kapcsolatos problémákat néhány évtizeddel ezelőtt még nem tekintették betegségnek, ma már azonban az orvostudomány a „nem normális” alvást ugyanolyan kóros állapotnak tekinti, mint mondjuk a szív- és érrendszeri problémákat. 

A Honvédkórház alváslaborját 1996-ban nyitották meg, akkoriban mindössze egy alvásvizsgáló géppel és egy poli­gráffal végezték a munkát. Ma már naponta több mint száz ember kér segítséget alváspanaszai ­miatt, míg évente két-három ezer új beteget regisztrálnak. Évente több mint tízezer éjszakai és nappali vizsgálatot végeznek, naponta átlagosan harmincat. Az ellátásban öt szakorvos, számtalan délelőttös asszisztens, valamint tíz – éjszakánként négy – alvástechnikus dolgozik. Utóbbiak egész éjjel figyelik a monitorokon a vizsgálatokon részt vevő, alvó betegeket, és felügyelik a vizsgálati eszközök működését. 

– A gond itt van a garatban, a garat­izom ugyanis a kor előrehaladtával és a túlsúly miatt megereszkedik, meglazul. Egy darabig csak zörög, vagyis horkolunk, egy idő után viszont annyira meglazul a garatfal, hogy a légzés során összetapad, elzárja a levegő útját. A tüdő nem jut oxigénhez, így az agyunk azonnal riasztót fúj, felmegy a pulzusszám, megnő az adrenalin és felébreszt minket. Ekkor végre megnyílik a garat, levegőhöz jut a testünk, ám mire megint mély alvásba kerülnénk, a garat újra elzáródik és az agy ismét kénytelen felébreszteni minket

– magyarázza az alvástechnikus. 

Ezzel a jelenséggel azonban több gond is van. Mivel az agyunk kénytelen „otthagyni” a feladatait, hogy megnyissa a garatot, megszakítja a mély alvásban történő elengedhetetlen munkafázisokat is. Az éjszaka első harmadában sokkal több a mély alvási fázis, míg a második felében sokkal több a REM, vagyis az álomfázis. A mély alvási fázis azért elengedhetetlen, mert csak ebben a néhány órában termelődnek bizonyos hormonok: a gyerekek esetében növekedési hormon, a női nemi hormonok egy része és a tesztoszteron, sőt az immunrendszer is ebben az időszakban a leghatékonyabb. Óránként ráadásul akár hatvan légzéskimaradás lehet, ez az oxigénhiányos állapot pedig életveszélyes, jelentősen lerövidíti az élettartamot. – Ez hosszú távon, öt-tíz év leforgása alatt teljesen tönkreteszi a testet. Kikészül a szív, és az agy ahelyett, hogy ellátná azokat a feladatait, amelyeket éjszaka kellene elvégeznie, folyamatosan az életben tartáson dolgozik, és azon, hogy levegőhöz juttassa a tüdőt – figyelmeztet a szakember. 

Fotó: Arpad Kurucz

Közben felkerülnek Gyula bácsi testére a lábmozgást vizsgáló elektródák, az EKG és a mellkaspánt is, ami a légzést méri, majd a hasi légzést vizsgáló elektróda következik. A vékony, színes kábeleket egyesével ragasztja fel Hajnalka. A buszsofőr végül a fejére is kap pár az elektródát, megtudom, hogy ezekkel mérik a frekvenciákat, amelyekkel az alvás fázisait vizsgálják. Nagy fegyelem kell ahhoz, hogy ezekben az elektródákban valaki egyáltalán el tudjon aludni. 

Az űrkutatásnak köszönhető 

– Ilyen lehet dolgozni a NASA-nál – viccelődik Gyula bácsi, amikor végigméri magát. A buszvezető jól gondolja, az alvással kapcsolatos vizsgálatokat ugyanis az űrkutatásnak köszönhetjük. A számítógépek, élettani paramétereket és légzést vizsgáló gépek házasítása egy új eszközt hoztak létre: a poliszomnográfot. Kiderült, testünk éjszaka is aktív. 

– Most jön az utolsó felvonás, vagyis az úgynevezett Cpap-készülék felhelyezése – folytatja Hajnalka, majd elmagyarázza, hogyan működik. – Ez az eszköz egy kis gépből és egy maszkból áll, ami enyhe levegőnyomással megtartja a garat falát, ezáltal biztosítva az oxigén szabad áramlását és az alvás folyamatosságát is. Ennek a készüléknek hála – és ha időben segítséget kérünk – néhány éven belül a garat fala újra megerősödhet és a fulladás is megszűnik. Azáltal, hogy a garat nyitva van, levegőhöz jutunk és nem fulladozunk, folyamatosan javul az állapotunk. Eljutunk a pihentető alvás állapotába, az agy is teheti a dolgát, visszanyerjük az energiánkat és beindul a fogyás is. Kapunk az élettől egy második esélyt – foglalja össze az alváslabor munkatársa. 

– Meg kell szokni azért ezt a maszkot, de a legfontosabb, hogy jól illeszkedjen az arcára. Tessék szólni, ha kényelmetlen, csengessen, ha szüksége van valamire vagy a mosdóba kell mennie – sorolja Hajnalka, majd gyorsan betakargatja és elbúcsúzik: – Reggel hatkor fogom leszedni a maszkot, jó éjszakát kívánok! 

Az estének még közel sincs vége, sok a teendő, a többi betegre is fel kell rakosgatni az elektródákat. 

Ma összesen tizenöten alszanak itt, köztük egy pincér, aki inszomniában szenved, egy rendőr, aki a légzéskimaradása miatt kért segítséget, és egy középkorú nő, aki legalább harminc éve altatókon él. 

– A háziorvosomtól kaptam a beutalót. A munkám miatt teljesen felborult az alvásom, hosszú éveken át dolgoztam egy élelmiszerláncnál, ahol sokszor kora hajnalban indult a munka, megszoktam, hogy szinte még éjszaka kell kelnem – meséli Edit, aki időközben súlyosan elhízott és cukorbeteg is lett. A 47 éves nő nincs egyedül a problémájával, az alvászavar gyakori „mellékhatása” ugyanis a túlsúly. A fogyás elengedhetetlen eszköze az úgynevezett szomatotrop hormon, amely felnőttkorban erős zsírbontó aktivitással bír. Mély alvás híján viszont ez a hormon nem tud termelődni, így a test nem tud hozzáférni a zsírtartalékokhoz. Az alvási apnoéban szenvedők többsége már eleve túlsúlyos, ami ennek a hormonnak a hiányával csak további pluszkilókat eredményez. 

Este tíz óra. A körlet lassan elcsendesedik, az alvástechnikusok a helyükre ülnek. A szobák elsötétedtek, már csak egy-egy kislámpa fénye szűrődik ki a folyosóra. A monitorok viszont életre kelnek, megelevenednek a ­frekvenciák, a színes drótok folyamatosan küldik a jeleket a páciensek alvásáról. – Ezek a vonalkák, jelek csak elsőre tűnnek bonyolultnak, itt például azt látjuk, hogy a páciens szeme csukva van. Ezek pedig az áll alatti elektródákat jelzik, amelyek megmutatják, hogy mikor van REM, tehát álomfázisban az ember, ilyenkor ugyanis teljesen ellazulunk, a testünk tónustalan – avat be az alvástechnikus. 

A belső óránk parancsol 

Az emberiség az elektromos világítás feltalálása előtt többet és jobban aludt. Annak idején a sötétség beállta automatikusan korlátot jelentett a legtöbb munka elvégzésében, az emberi evolúció és a történelmünk túlnyomó részé­ben így a teljes napi munkaterhelés négy-hat óra volt. A villanykörte elterjedése óta viszont másfél-két órával kevesebbet alszunk, azt is rendszertelenül. Az ipari forradalom idején a gyárak gazdaságos működtetése érdekében megszületett a több műszakos munkarend is. Ma az európai munkavállalók húsz százaléka dolgozik ebben a munkarendben. Az emberi szervezet azonban nem a műszak, hanem a belső óra parancsának engedelmeskedik. 

– A több műszakos munkarendben dolgozókkal mindig mostohán bántak, pedig a társadalmunknak nagy szüksége van azokra, akik éjjel dolgoznak. Elvárjuk, hogy legyen orvos, hiszen éjszaka is el kell látni a betegeket, vagy ahhoz, hogy odaérjünk időben a munkahelyünkre, valakinek éjjel kell megjavítania a leszakadt felsővezetékeket. – Ezek az emberek nagyon sokat áldoznak az életükből, szó szerint – veszi át a szót Szakács Zoltán, az Alvásdiagnosztikai és Terápiás Centrum főorvosa. – Amikor megmutatom a pácienseknek az éjjel rögzített adatokat, megdöbbennek, hogy hány alkalommal és milyen súlyos oxigénhiányt szenvedtek el egyetlen éjszaka. A legtöbbeknek ez egy „aha” élmény, és rájönnek, nem halogathatják tovább, életmódot kell váltaniuk ahhoz, hogy elkerüljék a tragédiát – teszi hozzá. Mint mondja, ők azok a betegek, akik fáradtabban kelnek, mint ahogy lefeküdtek, pedig időben mennek aludni, de mivel az agyuk folyamatosan azon dolgozik, hogy levegőhöz jussanak, rendetlenség marad a testükben. 

– Az alvást nem lehet csak úgy megúszni. Az agy kénytelen bepótolni a munkát, és keres majd rá alkalmat. Ezért van az, hogy amikor az ember passzívabb, unalmasabb helyzetbe kerül – mint egy munkahelyi megbeszélés vagy vezetés –, az elme elkezd duruzsolni, hogy „ez most nem olyan fontos, aludj inkább egyet”. Egy kamionsofőr esetében, aki nem előzheti meg a másikat, és kilencven kilométer per órás sebességgel robog bambán, órákon keresztül egy másik kamion hátát nézve, óriási kihívás, hogy ne bólintson el – mutat rá a főorvos. 

Bár a villanykörte feltalálása után szinte szégyen lett az alvás, a tudomány fejlődése bebizonyította, hogy épp oly fontos az életben maradáshoz, mint a levegő vagy a víz. Jó példa erre a katonaság, ahol egy hadművelet sikerességében legalább annyira fontos szerepe van az alvásnak, mint a fegyvereknek, a ruháknak vagy az élelemnek. – Ma már tudjuk, hogy a katonaságnál a legtöbb hibát akkor követik el, akkor jellemző a „baráti tűz”, ha a katonák súlyos alvásmegvonásban szenvednek. Emiatt a háborúban is kötelező biztosítani öt óra alvást. Azt a katonát, aki ezt nem veszi igénybe, megbüntetik, mert veszélyezteti a küldetést. De nem kell ahhoz háború, hogy az alvás folyamatosságának és mennyiségének hiánya életeket veszélyeztessen – hívja fel a figyelmet, majd azzal zárja: 

Az összes nagy katasztrófa hajnalban történt, a csernobili katasztrófa sem azért következett be, mert az ott dolgozók ittasak lettek volna, hanem mert a kimerültségtől nem tudtak felelős döntést hozni. Az elmúlt években több olyan baleset is történt világszerte, amely bizonyította, hogy a megfelelő mennyiségű és minőségű alvás nélkül nem csak magunkra, környezetünkre is veszélyt jelentünk.