Együtt sikerülhet leállítani a techcégek pénzszivattyúját

Mintha a futárcég kapná a pizzáért fizetett pénz nagy részét, nem pedig az étterem, úgy sarcolja meg a magyarországi médiumok hirdetési bevételeit a Facebook és a Google. Kovács Tibor, a Magyar Lapkiadók Egyesületének elnöke szerint ha a politikai lövészárkokat hátrahagyva összefognak, igazságosabb részesedést harcolhatnak ki a tartalmat előállító médiumok.

2022.05.17. Budapest Kovács Tibor a Ringier Axel Springer Magyarország kiadóvállalat ügyvezető igazgatója és a Magyar Lapkiadók Egyesülete elnöke Magyar Nemzet Éberling András Fotó: Éberling András

– Egyre égetőbb kérdés, hogy a tartalmat előállító médiumok le tudják-e állítani a techcégek pénzszivattyúját. Miről is van szó pontosan?

– Ma Magyarországon az online hirdetésekre elköltött pénzeknek a hatvan százaléka a Google-nél és a Facebooknál landol. Ez azt jelenti, hogy a bevétel nagy része két olyan szervezethez vándorol, amely nem itt adózik, nem teremt munkahelyet hazánkban, és nem állít elő magyarországi tartalmat. A tartalmat az újságírók, médiamunkások állítják elő, a techcégek viszont az ehhez kapcsolódó üzleti modellre rátelepszenek, és komoly hasznot realizálnak így. Ezzel akkora mennyiségű pénzt szipkáznak el a tartalom előállítóktól, hogy azzal az egész műfajt, a hiteles megbízható újságírást veszélyeztetik.

– Erre a techcégek nem mondhatják azt, „örüljetek, hogy ingyen terjesztjük a tartalmaitokat, sőt jó lenne, ha fizetnétek is ezért!”?

– Tulajdonképpen a Facebook ezt mondja, hiszen létezik nála az a lehetőség, hogy az adott médium egy számára fontos cikk elérését úgy turbózza fel, hogy fizet érte a közösségi oldalnak. Csakhogy tulajdonképpen a techcégek nem ingyen terjesztik a tartalmakat, hiszen azok a hirdetési pénzek, amelyeket nélkülük a kiadók kapnának, hozzájuk kerülnek nagy részben. Mintha rendelnék egy pizzát, fizetnék érte háromezer forintot, és annak a hatvan százalékát az ételkiszállító cég kapná meg, és nem az az étterem, amelyik megsütötte. Ez előbb-utóbb azt eredményezné, hogy nem lenne pénz jó szakácsokra, és romlana az ételek minősége. Ugyanígy van az újságírásban is. A jó tartalmat meg kell fizetni.

– Mit lehet ez ellen tenni?

– Az Európai Unió 2019-ben elfogadta a szerzői jogok digitális térben történő jogi védelmére vonatkozó iránymutatását. Eszerint nem lehet úgy szellemi terméket többszörözni, terjeszteni, hogy az, aki a szerzői vagy a kiadói jogokkal rendelkezik, ne járulna ehhez hozzá, továbbá, aki más digitálisan elérhető szellemi termékeinek felhasználására üzleti modellt épít, annak ezért fizetnie kell. Magyarán az olyan techcégeknek, mint a Google vagy a Facebook fizetniük kell a tartalmat előállító médiumoknak. Hasonló szerzői jogi védelem már évtizedek óta létezik a nyomtatott tartalmak terén.

– Elég bármire egy uniós iránymutatás?

– Elégnek kell lennie, hiszen ezt az irányelvet minden tagállamnak valamilyen formában át kellett ültetnie a saját jogrendszerébe. Magyarország már meg is tette tavaly áprilisban. 2021. június elsejétől, ha valaki jogszerűen akar digitális tartalmak átvételére üzleti modellt építeni, akkor fizetnie kell a kiadónak. Elviekben, mert valljuk be, eddig ez a gyakorlatban nem történt meg. Emlékezetes pillanat volt, amikor tavaly június hetedikén eltűntek a Facebook hírfolyamában megosztott cikkek fotói. A vállalat így reagált az új szabályozásra, úgy döntött, hogy önként megváltoztatja bizonyos hírhivatkozások megosztásának korábbi módját. Ha fizetniük kell, akkor nem teszik közzé a tartalmat, nem adnak linket, legfeljebb egy rövid szöveget lehet közzétenni. Ezek után egy a Facebook által egyoldalúan felkínált nyilatkozatot kellett aláírni a kiadóknak, hogy engedélyt adnak és felhatalmazzák a Facebookot a tartalmaik közzétételére, ellenszolgáltatás nélkül.

– Újra vannak fotók és linkek, ezek szerint ezt mindannyiunk kiadói elfogadták.

– Így van, hiszen vegyes függés van a kiadók és a Facebook között. Nekünk üzleti érdekünk, hogy a Facebookon megjelenjünk, bizonyos generációk már csak az ott megjelenő tartalmakból tájékozódnak, ahogy az is jól jön, hogy a fogyasztói szokásokra így jobban rálátunk. Ezzel nem is lenne nagy baj, ha ezek a globális szereplők nem fűrészelnék el a hirdetési lábunkat sok esetben úgy, hogy Magyarországon nem is fizetnek adót ezen tevékenység után.

– Ha már jogszabály is van erre, mi hiányzik?

– A kiadói közösség most össze tud fogni, hogy a hirdetéspiaci bevételeink globális szereplők általi megsarcolására tudjunk nemet mondani együtt. Ez a közösség a Magyar Lapkiadók Egyesülete. A cél olyannyira közös, hogy ez a szervezet a politikai lövészárkok felett működik. A csatlakozott tagjaink a mindennapokban politikai értelemben gyakran szemben állnak egymással. A közös fellépés nélkül, máshogy nem is lehetne esélyünk, hiszen óriási nemzetközi cégekkel szemben kell erőt mutatnunk. Sajnos tudomásunk van arról, hogy nemrégiben több kiadó egyénileg megegyezett a Google-lel a tartalmaik terjesztését illetően. Ez úton is szeretném jelezni, hogy akik hasonlót fontolgatnak, alaposan gondolják át, hogy milyen jogi, üzleti megállapodást vállalnak önállóan, vagy inkább csatlakozzanak hozzánk, ahol a jogi tanácsadáson túl képviseletet is ellátunk, ezzel érvényesítve a törvény által előírt méltányos jogdíj megszerzését.

– Ez eddig logikus, de mi történik, ha mind együtt vannak a kiadók?

– A Magyar Lapkiadók Egyesülete és más szakmai szervezetek is szándéknyilatkozattal megerősítették, hogy legyen egy közös hazai jogdíjkezelő erre a célra. Létezik már egy ilyen Magyarországon, a Repropress. Őket hatalmaztuk fel arra, hogy készítsék el a digitális jogkezelésre vonatkozó szabályzatot, és a tevékenységi kör bővítését, amelyet a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának kell még bejegyeznie, az ehhez szükséges alapszabály-módosítás bírósági bejegyzése pedig már megtörtént. Ennek a folyamatnak vagyunk a kellős közepén, és amint a végére érünk, meg tudjuk kezdeni a díjszabásokkal kapcsolatos tárgyalásokat a globális szereplőkkel.

– Sikeres tárgyalás esetén, mi alapján osztoznának a kiadók a befolyt összegen?

– A német modellt vettük alapul. Mindenki, aki rendelkezik weboldallal, annak jár egy meghatározott százalék, ezenfelül az adott oldal látogatószáma számítana, de azt is figyelembe vennénk, hogy van-e az adott oldalnak más bevételi lehetősége, amit a techcégek szintén lefölöznek. Például aki nyomtatott lapot is kiad, az két kalapból is részesülhet majd a visszaosztáskor.

– Mennyi pénzről van szó nagyjából?

– Készítettünk tanulmányokat arról, hogy körülbelül mennyi lehet a Google éves bevétele Magyarországon. Azt látjuk, hogy többmilliárdos üzletről van szó, így a jogdíj is milliárdos lehet. Németországban már bíróság is kimondta, hogy a technológia cég tartalomhoz kapcsolódó bevételének 11 százaléka a méltányos jogdíj. Ez a tartalom-előállítóknál már egy érezhető bevétel lenne. A teljes hazai reklámpiac éves bevétele körülbelül kétszázmilliárd forint, amihez képest az az egy-két milliárd, ami a techcégektől visszajönne hozzánk, nem is olyan sok. Azonban ez az összeg minket illet.

Borítókép: Kovács Tibor, a Magyar Lapkiadók Egyesülete elnöke (Fotó: Éberling András)