Az Europol és az ENSZ a szervezett bűnözés egyik legveszélyesebb ágaként tekint az emberkereskedelemre, amely alatt elsősorban emberek szexuális célú kizsákmányolását értik. Egy a kormány honlapján megtalálható tanulmány megállapítása szerint
Magyarország elsősorban tranzitország az Ukrajnából, Moldáviából, Bulgáriából, Romániából Nyugat-Európába és az Egyesült Államokba irányuló prostitúciós célú emberkereskedelem tekintetében.
Hazánk emellett kiinduló országként is jelen van, főként az Ausztriába, Németországba, Hollandiába valamint más nyugat-európai országokba irányuló, szexuális kizsákmányolást célzó emberkereskedelem vonatkozásában. Ezeken túlmenően pedig célország Ukrajnából, Moldáviából, Romániából és Oroszországból.
Célország is vagyunk
A tanulmány azt is leszögezi, a biztatóbb jövőkép, a magasabb életnívó, a jobb élet- és munkakörülmények (vagy azok képzete), a kalandvágy, a gyors meggazdagodás ígérete az úgynevezett húzó tényezők közé tartoznak.
Az Európából származó sértettek száma az emberkereskedelem terén kétszeresére, illetve háromszorosra nőtt a 90-es évek eleje óta (Belgiumban, Ausztriában, Hollandiában, Németországban). Ugyanakkor a kelet-közép-európai országok egymástól is jelentősen eltérő gazdasági helyzete elindította az ezen országokon belüli forgalmat a jobb megélhetést biztosítók irányába (elsősorban a Cseh Köztársaság, Lengyelország és Magyarország felé).
Kérdés, mennyire befolyásolja az emberkereskedő maffiák tevékenységét az illegális migráció, illetve hogy 2015-ös népvándorlás után – az operatív jelentések és hatósági elemzések szerint – ismét csúcsokra tör az embercsempészet, ami térségünkben jelenleg a legjövedelmezőbb foglalatosság a bűnözőknek. Az ENSZ a 2015-ös, Európára zúduló migránsáradat következményeit elemezve aggódását fejezte ki, hogy több mint tízezer gyerek érkezett szülők és hozzátartozók az Európai Unióba, a gyerekek többségét a bűnözés szippantotta be.
Jó részük emberkereskedők karmaiba került, akik szexuális tárgyként értékesítették, és/vagy bűncselekmény elkövetésére, jellemzően zseblopásra, a koldusmaffiák pedig szervezett koldulásra kényszerítették őket.
Az Europol megállapítása szerint a migrációra rátelepült embercsempész bandák hálózatait az emberkereskedők is használják. A már említett kormányzati honlapon elérhető elemzés szerint az áldozatok célországba történő beléptetése legális és illegális csatornákon keresztül egyaránt zajlik. A belépés gyakran hamis vagy hamisított útlevéllel történik, az sem ritka, hogy az emberkereskedelem áldozata embercsempészet révén – a zöldhatáron átjutva vagy autóban, hajóban, konténerben, vonatban elrejtve – jut be a célországba.
Az emberkereskedelem azonban nem feltétlenül külföldre irányul, itthon is gyakorta előfordul.
Most csak két enyingi kötődésű ügyet említünk. Az egyik a rabszolgatartáshoz, a másik a prostitúció elősegítéséhez kapcsolódik. Az utóbbival kapcsolatban elöljáróban érdemes megemlíteni, hogy korábban évtizedeken át kitartottságért vonták felelősségre azokat, akik prostitúcióra vettek rá nőket, nagy ritkán férfiakat. Alig két éve azonban homlokegyenest megváltozott a vádemelések gyakorlata e téren, ma már nagyon ritka, hogy csak kitartottsággal vádolják meg az elkövetőt. A jogalkalmazás változása eleinte azt hozta, hogy kitartottság mellett emberkereskedelem is szerepelt a vádak között sok ügyvéd általános megrökönyödésére. Napjainkra pedig szinte teljes egészében az emberkereskedelem a vád, a hozzá tartozó lényegesen súlyosabb büntetési tételekkel.
