Bíró László beszélt arról is: a keresztény hívő azt vallja, hogy az evangélium, az örömhír köré egybegyűlt emberek csapatához tartozik. – Ha pedig valakinek nagy öröme támad, akkor általában keres valakit, akivel megoszthatná. Ha mi, keresztények valóban az evangéliumhoz tartozó csapat vagyunk, akkor nem kényszerűség számunkra kimondani az örömünket. Már csak azért sem, mert a megosztott öröm kétszeres öröm. S ha az ember megosztja az örömöt, akkor az megóvja az elszigeteltségtől – hangsúlyozta. A nyugalmazott tábori püspök kifejtette:
ha egy népszámlálásnál rákérdeznek a hitünkre, az egy ajándék, mert kimondhatjuk az örömünket.
A keresztény hitnek látszódnia kell
Szavai szerint a társadalom heterogenitását látva egyre fontosabb, hogy kinek mi az identitása. S amikor közöljük, hogy hová tartozunk vallási gondolkodásunkban, világnézetünkben, akkor az identitásunkat mondjuk ki. – S az identitást kimondani mindenkinek jó, annak is, aki kimondja és annak is, akivel közlöm. S így a népszámlálási adatgyűjtés az identitásunk erősítését szolgálhatja, és az sem baj, ha a társadalomban is tudják, hogy igenis vannak keresztények. Nem elég ugyanis jónak lenni, a jóság látszatát is őrizni kell. Egy másik megközelítésben úgy is igaz a mondás, hogy
nem elég kereszténynek lenni, annak látszódnia is kell. Láthatóvá kell tenni a társadalomban, hogy vannak keresztények. S ha meg merjük vallani a saját identitásunkat, akkor az aktuális kormány irányvonalától függetlenül nem lehet marginalizálni azt a csoportot, amelyik a társadalom jelentős részét alkotja.
Ha egy népszámláskor elhallgatjuk keresztény identitásunkat, akkor ártunk a társadalomnak is, mert jó tudni, hogy vannak értékőrző emberek. S nekünk is jó, ha valaki rajtunk kívül is tudomásul veszi ezt – emelte ki Bíró László. Hozzátette: a mi felelősségünk, hogy a saját értékeinket kimondjuk-e, továbbadjuk-e.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!