Egyértelmű tehát, hogy az ateisták kampányának a népszámláláson jóval túlmutató céljai vannak, és ezek a célok politikaiak, ezért így is kell reagálni rájuk. Szó sincs tehát arról, amin a hívő katolikusként szocialista Hegyi Gyula lelkendezik az Index véleményrovatában, hogy most majd a sok egybites ostobaság mellett a filozófia örök kérdései, Isten léte vagy nemléte is bekerül a közéleti viták sorába. Sokkal inkább abban reménykednek, hogy amennyiben a népszámláláson kiderülne, hogy még a magyarok fele sem tartja magát kereszténynek, akkor még intenzívebben, még dühödtebben lehetne támadni a kormányoldalt, amiért úgy politizál, mintha keresztény ország lennénk.

Ezen a ponton jogosan merül föl a kérdés: hogyan reagáljon a kormánypárti sokaság erre a kampányra? A kibontakozó vitában Kocsis Fülöp görögkatolikus püspök adta meg a legkövethetőbb irányt. Azt írta, nem szabad bántani az ateistákat törekvéseikért, nem eshetünk abba a hibába, hogy mi pedig őket akarjuk lenyomni és beléjük verni a hitünk szerinti igaz­ságot Isten létezéséről. Az egyetlen, amit tehetünk és amit meg kell tennünk, hogy büszkén és bátran vállaljuk kereszténységünket, vallási felekezetünket, és erre biztatjuk szeretteinket, barátainkat is. Nyilván a kormánypárti politikai közösség is rendkívül sokrétű, mondhatni színes abból a szempontból, ki hogyan viszonyul a vallás, a hit kérdéseihez. De ahogy szokták mondani, Európában és Magyarországon – szerencsére ma is érvényesen –, még az ateista is keresztény. Úgyhogy akiben sok még a kétely, aki nem találta még meg Istent, akinek túl nehéz még Jézus útja, de tisztában van a térség kultúrájának kitéphetetlen keresztény gyökereivel, a több ezer éves civilizáció görög–római, zsidó–keresztény alapjaival, az vállalja mindezt a népszámlálás kérdéseire válaszolva is. Még akkor is, ha történetesen nem jár rendszeresen templomba, ha nem erős még kellőképpen a hitében vagy nem is tartja fontosnak ezeket a dolgokat.

De azt mindenkinek fontos látnia, hogy az igazi konfliktus nem hívők és ateisták között feszül, hanem a globalisták és a szuverén nemzetállamok hívei között. A globalisták jól láthatóan attól sem riadnak vissza, hogy új vallásháborúkat provokáljanak ki Európában. Berlinben már nem ildomos vallási jelképeiket viselve az utcára menni a zsidóknak. De az erőszakos iszlám a keresztény papokat sem kíméli, és leigázandó, megtérítendő vagy elpusztítandó hitetlen a keresztény ember is. Az Európai Egyesült Államokat olyan multikulturális kevert népesség lakja majd hagymázas elképzeléseik szerint, amelyik eldobta nemzeti, vallási identitását, szabadon változtatgatja nemi identitását is, ily módon elveszítve minden támaszt, mindent kapaszkodót az életében, ezért rendkívül kiszolgáltatottá, ezáltal pedig irányíthatóvá válik. Ezt hívják ők szabadságnak.

Ezzel szemben ma már nekünk is egyértelmű, hogy mit kell tennünk. Foggal-körömmel ragaszkodnunk kell nemzeti önazonosságunkhoz, történelmi múltunk örökségéhez, hagyományainkhoz, napról napra meg kell élnünk keresztény kultúránk és civilizációnk személyiségünket, közösségeinket és az egész nemzetet formáló, meghatározó örökségét, mert csak ebből tudjuk megálmodni és felépíteni gyermekeink, unokáink jövőjét. Ebben az egyik leghatékonyabb segítséget az egyházak tudják nyújtani mindazoknak, akik igénylik, akik elfogadják.

Ráadásul úgy adnak hozzá a társadalom életminőségének javulásához, hogy közben azoknak sem lesz kevesebb semmiből, akik nem tartoznak ezekbe a közösségekbe. És mivel kikezdhetetlen talapzatát, masszív támaszát adják a nagy közösségnek, a nemzetnek, azok is támaszkodhatnak rájuk, akik nem tartják magukat hívőnek. Úgyhogy, kedves ateisták, a népszámláláson mondjátok magatokat bátran vallásosnak!

Borítókép: Résztvevők Molnár Ferenc (Caramel) koncertjén az Ez az a nap! – a kortárs keresztény könnyűzene és modern gospel ünnepén a Puskás Arénában 2022. július 23-án (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)