Az ügy azután került napirendre, hogy kiderítettük, az Action for Democracy (AfD) nevű szervezet összesen 1,85 milliárd forint értékben, több részletben küldött támogatást a Márki-Zay Péter által létrehozott Mindenki Magyarországa Mozgalomnak (MMM) a választási kampányban.
Jogi trükkök?
Ez önmagában véve még nem feltétlenül lenne probléma, hiszen az egyesületek nem a párttörvény, hanem az úgynevezett civil törvény hatálya alá tartoznak, így elvileg az MMM is elfogadhat külföldi támogatást. Csakhogy a volt kormányfőjelölt a nyilatkozataiban többször is arra utalt, hogy ezeknek a pénzeknek egy részét kampánycélokra használták fel. Így viszont sokkal forróbb a pite, hiszen a nem belföldről érkező összegek politikai felhasználása már kimerítheti a tiltott pártfinanszírozás büntetőjogi kategóriáját.
A helyzet jelenleg úgy áll, hogy a napokban a rendőrség pénzmosás és sikkasztás miatt nyomozást indított, a Fidesz pedig külföldi beavatkozásként értékelve a fejleményeket, nemzetbiztonsági vizsgálatot kezdeményezett.
A történetnek azonban van egy eddig kevésbé ismert, ám legalább ennyire figyelemre méltó mellékszála is, amely tökéletesen belesimul a kampányfinanszírozási botrány egészébe. Ez megmutatja, hogy ami a baloldal kampánypénzei és amerikai tanácsadói körül történt, nemzetbiztonsági kérdéseket is felvet.
A KARÁCSONY-VONAL
Az előválasztás két fordulója között Márki-Zay Péter azzal vádolta meg vetélytársát, Karácsony Gergelyt, hogy több mint 500 millió forintot költött a kampányára.
Ismerve a baloldali pártok anyagi helyzetét, a nyilvánosságra hozott összeg meglehetősen nagynak számít,
így szinte azonnal elindultak a találgatások a forrás eredetével kapcsolatban.
A rejtély azonban a mai napig nem oldódott meg, a főpolgármester által létrehozott Kilencvenkilenc Mozgalom éves beszámolójából nem derült ki semmi, a finanszírozókat nem tüntették fel. Ennek ellenére szinte biztosra vehető, hogy
a Márki-Zay által emlegetett félmilliárd forint vagy legalábbis annak egy része külföldről érkezett.
Erre enged következtetni, hogy Karácsony ernyőszervezete egy ideig szerepelt az Action for Democracy támogatotti listáján. Bár az amerikai szervezet később – miután Márki-Zay Péter augusztus végén a tengerentúli kampánytámogatásokról beszélt egy podcastban – közreadott egy közleményt, amelyben letagadta a Kilencvenkilenc Mozgalommal való kapcsolatát, ez az apróbb momentum is rávilágított arra, hogy a hazai baloldali politikusok nemzetközi gazdasági és szellemi hátországa egy és ugyanaz. Eddig azonban hiányzott erre a konkrét bizonyíték.
Egy kör mindenek felett
A Kontra korábbi, a témával foglalkozó cikkében egyrészről arra jutott, hogy jó eséllyel ugyanazok a tengerentúli körök látták el tanácsokkal Karácsonyt és Márki-Zayt, és öntötték a pénzt a kampányaikba. Másrészről arra, hogy ezek a tanácsadók, ezek a finanszírozók az előválasztás két fordulója között valamiért kihátráltak a főpolgármester mögül, és besoroltak a hódmezővásárhelyi politikus mögé.
Akkor még nem volt rá bizonyíték, de mára kiderült: valóban erről volt szó.
Május közepén jelent meg egy hosszú cikk a Direkt36 nevű oknyomozó portálon arról, hogyan omlott össze az ellenzék kampánya. Az írásban több – jellemzően névtelenséget kérő – forrást is megszólaltattak, ennek megfelelően elég konkrétak voltak az általuk közzétett információk.
A leírtak nem vetettek túl jó fényt Márki-Zay Péterre és stábjára: teljes amatőrizmus, széthúzás és ellenséges légkör jellemezte a baloldali vezérkart a választást megelőző hónapokban. Így pedig képtelenség lett volna nyerni. Nem is sikerült nekik.
Az ellenzék miniszterelnök-jelöltje egy hosszú posztban reagált a cikkben megfogalmazott állításokra, megpróbálva cáfolni a legfőbb „vádpontokat.” Ugyan
válaszát sokan sok helyen kivesézték, a leglényegesebb részről elterelődött a figyelem.
Amikor Márki-Zay az ellenzéki kampányban való munkamegosztásról értekezett, elejtett egy nagyon fontos félmondatot. Ezt:
nem én döntöttem a napi kampánykérdésekben, hanem a már sok kampányt levezető magyar és amerikai kampányszakértők, akiket a Karácsony-stábból örököltünk.
Azt eddig is lehetett tudni, hogy a választási versengés idején a tanácsadói rendszeresen döntöttek Márki-Zay feje fölött, a legfontosabb döntéseket rendszerint ők hozták meg.
Ahogy a Kontra már beszámolt róla, a baloldali politikus több alkalommal is olyan helyzetbe került, hogy bár nem értett egyet segítői javaslataival, mégis elfogadta azokat.
Nem én szerveztem a Wesley Clarkkal való beszélgetést sem, a tervezett Zelenszkij-videóhívást sem… Azzal már nem is értettem egyet a kampány végén
– fogalmazott a Válasz Online-nak adott júniusi interjújában, amiből kirajzolódott, nem ő határozott arról, hogy beszélget-e a veterán tábornokkal és az ukrán elnökkel vagy sem.
Az új az egészben az, hogy ezek a tanácsadók meglepő módon Karácsony Gergely környezetéből érkeztek, úgy, hogy a két politikus elméletileg versenytárs volt az előválasztáson. Ebből két dolog következhet:
- a baloldali összefogás olyan miniszterelnök-jelölttel vágott neki a kampánynak, aki képtelen volt kiállítani egy saját csapatot, és így segítségre szorult;
- vagy a tanácsadókat egész egyszerűen rátestálták Márki-Zayra.
Ha a baloldali médiában történt mozgásokból indulunk ki – amikor is a Soros Györgyhöz köthető sajtótermékek az előválasztás két fordulója között szemrebbenés nélkül átnyergeltek Karácsonytól Márki-Zayhoz –, akkor erős a gyanú arra nézve, hogy utóbbi verzióról van szó.
