Azonban nem ez az első eset sem Magyarországon, sem a világban, hogy tiltott kampányfinanszírozással próbáltak bizonyos erők érdekeit kiszolgáló vezetőt helyezni adott állam élére. Talán egy hazánkéval megegyező méretű és befolyású ország esetében még nagy erőfeszítéssel elképzelhető ez, azonban sokkal hihetetlenebbnek hathat egy ilyen esemény egy nagyhatalom háza táján.
Bill Clinton – akinek neve botrányok tekintetében a sokkal kevésbé jelentős Lewinsky-ügy kapcsán szokott felmerülni –, az Egyesült Államok 42. elnökének újraválasztása idején, 1996-ban robbant ki a „Chinagate scandal”, más néven az 1996-os kampányfinanszírozási botrány.
Ezen év szeptember 21-én jelent meg a Los Angeles Times hasábjain egy cikk, mely gyanús körülményekről írt a Demokrata Párt kampánytámogatásai körül.
Az ügyről értekezett még a Newsweek, valamint más amerikai újságok is. A cikkek szerzőinek birtokába jutott információk szerint Kína megkörnyékezte Clintonékat, és pénzügyi segítséget nyújtott Clinton elnök újraválasztásához, cserébe azért, mert az elnök szemet hunyt Amerika műholdtechnológiájának eladása felett, mely így Kínához került. (Vannak olyan szakértők, akik minden kínai űrtechnológiai sikert erre az eseményre vezetnek vissza.) Az anyagi segítség adományokat jelentett a Demokrata Pártnak, melyek a cikkek szerint egyaránt hozzájárultak az elnök újraválasztásához. Nagyságrendi fogódzó lehet, hogy csak a Loral Corporation 1,089 millió dollár értékben adományozott Clinton kampányára, emellett John Kerry szenátusi kampányára megközelítőleg 18 ezer dollár összegben. Az ügyben vizsgálat indult mind a Szövetségi Igazságügyi Minisztérium, mind a kongresszus részéről. Itt szeretném megjegyezni, hogy mind republikánus politikusok, mind FBI-ügynökök erős kritikát fogalmaztak meg az üggyel kapcsolatos nyomozások miatt, mivel állításuk szerint azokat tudatosan és belülről gátolták.
Amerikában törvény tiltja, hogy nem amerikai vagy olyan állampolgárok, akik nem állandó lakosai az Egyesült Államoknak, támogassanak pártokat vagy jelölteket.
A vizsgálatok alanya volt Yah Lin Trie, aki 450 ezer dollár értékben támogatta Clinton Legal Defense Foundját, amely az összeget elfogadta, azonban állítások szerint később visszaszolgáltatta. Azzal kapcsolatban, hogy ez valóban megtörtént-e, vagy ha nem, mi történt az összeggel, nem kívánok feltételezésekbe bocsátkozni, azonban Trie szerepét mutatja, hogy az elnököt barátjának tudhatta már abban az időben, amikor Clinton még Arkansas kormányzója volt. Később nemzetközi céget alapított, aminek számláira Ng Lap Seng átutalt valamivel kevesebb mint egymillió dollárt. Ng Lap Seng befolyásos tagja a Kínai Kommunista Párt nemzeti bizottságának. Ellene egyébként ma is nyomozás folyik, mert a vád szerint mintegy ötszázezer dollárral vesztegette meg az ENSZ Közgyűlésének korábbi elnökét, John Williams Ashe-t.
Amikor Trie a kongresszus vizsgálatainak kereszttüzébe került, elhagyta az Egyesült Államokat, és Kínába költözött.
Két esztendő múlva, 1998-ban visszatért. Ekkor letartóztatták és három év próbaidőre bocsátották, valamint négy hónapot töltött háziőrizetben, mert megszegte a föderális kampányfinanszírozásra vonatkozó törvényeket, amikor más nevében adott át pénzt, valamint hamis adatokat szolgáltatott a szövetségi választási bizottságnak.
Szintén nyomozni kezdtek Johnny Chung után. Chung Tajvanon született, és Kaliforniában kezdett vállalkozni, majd kampány-hozzájárulásai a politikai elitbe repítették. 1994 és 1996 között negyvenkilencszer látogatta meg a Fehér Házat, ugyanezen időszakban 366 ezer dollárt adományozott a Demokrata Pártnak. Kínában kapcsolatba került Liu Chaoying alezredessel, aki a China Aerospace International Holdings igazgatója volt ekkor, mely cég a kínai kormány által kontrollált China Aerospace Science and Technology Corporation leányvállalata (CASC). Chung a vizsgálatok során elmondta, hogy az általa adományozott összegből 35 ezer dollár Chaoying alezredestől származott. Az is a vallomásából derült ki, hogy kapcsolatba került Ji Shengdével is, aki ez időben a kínai katonai hírszerzés vezetője volt, és vallomása szerint a következőket mondta neki:
Nagyon szeretjük az elnököt, örömünkre szolgálna, ha ismételten megválasztanák. Adok neked háromszázezer dollárt, add át az elnöknek és a Demokrata Pártnak.
A vizsgálatok eredményeként öt év próbára bocsátásra és közösségi szolgálatra ítélték Chungot banki csalás, adócsalás és a választási szabályok kétrendbeli megsértéséért. Hasonlóképpen elítélték a vizsgálatok után John Huangot, aki Kínában született, és 1969-ben vándorolt be Amerikába. 1995-re már a Demokrata Párt egyik legfontosabb adománygyűjtője lett, ezen szerepében 3,4 millió dollárt gyűjtött. Az amerikai titkosszolgálat szerint Huang hetvennyolc alkalommal járt a Fehér Házban mint demokrata adománygyűjtő. Mielőtt a Demokrata Párt kötelékébe került, Clinton elnök adminisztrációjának kereskedelmi osztályán dolgozott, ahol az Amerika és Ázsia közötti kereskedelmi ügyekért felelt, és ezen időszakban kilencszer találkozott a Kínai Nagykövetség képviselőivel.
Huang az akkori alelnök, Al Gore kampányát segítette pénzügyi eszközökkel. Maria Hsia, szintén tajvani születésű támogatója a Demokrata Pártnak, mintegy százezer dollárral járult hozzá a demokraták sikeréhez 1988-tól kezdve.
A pénzt a kaliforniai Hsi Lai-templomon keresztül juttatták el a Demokrata Párthoz a Clinton–Gore-kampányra. A vizsgálatok során két apáca is beismerte, hogy megsemmisített donorokat tartalmazó listákat. Hsiát végül 2000 márciusában ítélték el.
