Ennek analógiája lehet az a világpolitikában gyakori hódító agresszió, amelynek legfőbb letéteményesei manapság már nem Dzsingisz Kán, Napóleon, Hitler, Mao Ce-tung vagy Sztálin, hanem a korábban szent tehénként kezelt nyugati vezetők – Joe Biden, Ursula von der Leyen vagy Jens Stoltenberg. És persze Vlagyimir Putyin.

No, erre a párhuzamra valószínűleg sokan felszisszennek. Mármint hogy micsoda cinizmus a mosolygós, lágyszívű nyugati „demokrata” vezetőket a fentebb említett történelmi gazfickókhoz hasonlítani. Azonban a kocka időközben fordult, ma már ők az agresszorok, így a hasonlat magától értetődő. Az erőszak az erőszak. Teljesen mindegy, hogy hurrikánok, kardok, puskák, bombák, rakéták, tankok vagy médiamanipuláció és fake news formájában érkezik, vagy végül polgárháború formájában teljesedik ki. Mert hiába hívjuk János hurrikánt Esmeralda szellőnek, az attól még egy erőszakos hurrikán marad.

Az Európa Tanács szerint az erőszak összetett fogalom. Legismertebb definíciója alapján az erőszak nem más, mint valamilyen erőfölény alkalmazása vagy az azzal való visszaélés, ami sérülést, fájdalmat vagy akár halált is okozhat. Az erőszak lehet fizikai, verbális vagy lelki jellegű. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) definíciója szerint az erőszak „fizikai erő vagy hatalom szándékos, kilátásba helyezett vagy tényleges alkalmazása valamely másik személlyel, csoporttal vagy közösséggel szemben, ami fizikai sérülést, halált, lelki sérülést vagy fejlődési rendellenességet okozhat, vagy valamely alapvető életszükséglet megvonását eredményezi”. Ez a meghatározás hangsúlyozza a szándékosságot, és kiterjeszti az erőszak fogalmát a hatalmi vagy erőviszonyokból fakadó cselekedetekre.

Ha az erőszak fogalmát tágabban értelmezzük, akkor beletartozik az emberek közötti közvetlen erőszak mellett a – gyakran nem tudatos – rendszerszintű vagy más néven strukturális és kulturális erőszak is.

Az erőszak fajtáit többféle módon csoportosíthatjuk.

Közvetlen erőszak: a fizikai vagy az emberi viselkedés szintjén megnyilvánuló erőszak, például háború; bántalmazás ­(bullying); családon belüli erőszak; kirekesztés; kínzás, zaklatás.

Strukturális erőszak: rendszerszinten újratermelt szegénység és az alapvető erőforrásokhoz és jogokhoz való hozzáférés rendszerszintű megtagadása; elnyomó rendszerek, amelyek rabszolgasorba kényszerítik, megfélemlítik és gyötrik az uralkodó eszmétől eltérően gondolkodókat és/vagy a szegényeket, a kiszolgáltatott és a társadalom peremén rekedt embereket.

Kulturális erőszak: bizonyos csoport-hovatartozások és életmódok leértékelése vagy megsemmisítése; például a szexizmus, az etnocentrizmus, a rasszizmus és a gyarmatosító ideológiák; valamint az erkölcsi kirekesztés más, az agressziót, a mások fölötti uralmat, az egyenlőtlenséget és az elnyomást racionalizáló formái.

Minden évben több mint másfél millió ember hal erőszakos halált valamilyen formában. De ez nem minden. A strukturális és kulturális erőszak is képes áthatni egyes társadalmak szövetét. Az ilyen típusú erőszak hosszabb ideig tart, de nem kevésbé pusztító hatású. Érdekes módon éppen az egyes kisebbségi csoportok (például az LMBTQ-lobbiszervezetek) alkalmaznak kulturális erőszakot és okoznak súlyos zavarokat egy stabil, hagyományokkal rendelkező társadalom működé­sében. Hivatkozási alapul azt a fals kényszerképzetet próbálják ráerőltetni a homogénebb kultúrcsoportokra és nemzetekre, hogy ők azok a kisemmizett és elnyomott rétegek, amelyeknek „joga” és „kötelessége” erőszakot alkalmazni elnyomóik ellen, akiket éppen a normalitás talaján mozgó polgártársainkban vélnek felfedezni. Márpedig ez színtiszta bolsevik tempó.

A fegyvergyártás és -kereskedelem kétségtelenül a békét fenyegető legnagyobb veszélyek közé tartozik, nem utolsósorban a fegyvergyártás gazdasági, pénzügyi és társadalmi vonatkozásai miatt. A globális katonai kiadások folyamatosan nőnek; 2019-ben csaknem kétezermilliárd amerikai dollárt – pontosabban 1979 milliárdot, fejenként körülbelül 249 dollárt – költöttek a nagyhatalmak erre a célra a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (Stockholm International Peace Research Institute) szerint.

Az erőszak azonban nem mindig érkezik előre megjósolható formában, mint ahogy a János nevű hurrikán esetében láttuk Floridában. A lopakodó emberi erőszak legalább olyan pusztító tud lenni, és ennek megnyilvánulásait látjuk ma a NATO terjeszkedésében és a nyugati ideológiák tűzzel-vassal történő terjesztésében. A jelenlegi erőszakhullámok jelentős részét azok a cezaromán, főleg nyugati politikusok okozzák, akik ideológiai eszmediktátumaikat az emberiségre kívánják erőltetni. Mögöttük pedig háttéremberként ott lapítanak azok a pénzügyi és gazdasági körök, amelyeknek mindez érdekükben áll, hiszen fogyasztói rabszolgaságba szeretnék taszítani az emberiség szinte egészét. János hurrikán után idővel újjá lehet építeni Florida érintett részeit. A Nyugatról szervezett ideológiai cunamik után azonban kétséges, hogy az emberiség képes lesz-e valaha talpra állni.

Akkor, és csak akkor leszünk teljesen szabadok emberi mivoltunkban, ha az erőszakot képesek vagyunk kordában tartani. Amerika korábban képes volt erre, de az elmúlt húsz-harminc évben a liberálisok egyre növekvő agresszivitásának okán mintha teljesen elveszítette volna eme képességét. Szeretnénk az alulról építkező, felelősségteljes, hagyomány- és kultúratisztelő emberi létünket visszaállítani, amely garantálja, hogy szervezetten is képesek leszünk kivédeni az erőszak minden formáját.

A szerző volt amerikai köztisztviselő, publicista

Borítókép: megrongálódott hajók az Ian hurrikán elvonulása után a Florida állambeli Fort Myers településen 2022. szeptember 30-án. Floridában már legkevesebb 42 halálos áldozata van a négyes erősségű hurrikánnak (Fotó: MTI/EPA/Cristobal Herrera)