A neandervölgyi emberek a Kárpát-medencében - okosabbak voltak, mint gondoltuk

A neandervölgyi ember (Homo neanderthalensis) hozzávetőleg 750 ezer éve jelent meg, az utolsó képviselői pedig nagyjából 40 ezer évvel ezelőtt tűntek el. A vitatott besorolású neandervölgyi embert robusztus testfelépítés jellemezte.

Neandervölgyi anya és gyermeke elképzelt találkozása a régésszel

Neandervölgyi emberek a Kárpát-medencében is éltek. Neandervölgyi leleteket találtak a régészek többek között a Szeleta-barlangban és a Subalyuk-barlangban, valamint  Érd környékén.

Neandervölgyi anya és gyermeke elképzelt találkozása a régésszel

A neandervölgyiek gondoskodtak beteg társaikról
 A neandervölgyi ember testmagassága 155–165 cm körüli lehetett, agytérfogata pedig 1400-1600 köbcentiméter közötti volt. A neandervölgyiek kiváló vadászok voltak. Értettek a kő megmunkálásához, ápolták beteg társaikat és eltemették a halottaikat. Nevüket egy Düsseldorf melletti völgyről kapták, ahol az első neandervölgyi leletet találták  meg 1856-ban. Bár a csapott homlokú és lekerekített állcsúcsú neandervölgyiek testét sokkal több szőr borította mint a mai emberét, mégis értelmes emberfélék voltak.

Okosabbak voltak, mint korábban gondoltuk

A neandervölgyi ember jó szocializációs készséggel rendelkezett, erős volt a közösségtudata, ismerte a szolidaritás érzést. 

Ez utóbbit az támasztja alá, hogy feltártak egy olyan csontvázat, amelynek hiányzott az egyik végtagja és súlyos koponyasérülése is volt, mégis a halálakor 40 éves lehetett. A 40 éves kor akkoriban igen magasnak számított és ilyen sérülésekkel csak úgy tudta ezt megélni az illető, ha közössége segítette, nem hagyta magára őt.

Magyarországon a középső paleolitikum idején jelentek meg. Az utolsó nagy eljegesedési periódus, a Würm-glaciális idején kis csoportokba verődve éltek, barlangokban és sziklaereszek védelme alatt. Nyáron a szabad ég alatt tanyáztak.

Viták folynak arról, hogy a neandervölgyiek kihaltak-e vagy a Homo sapiens egyik alfaját alkották. Ez utóbbi mellett szól, hogy a modern ember génállományában 1-4 százalékban van jelen a neandervölgyi gén. 110 ezer éve katasztrófa érhette a neandervölgyieket az utolsó jégkorszak idején. Mindez a krapinai populáció idején a következett be.

Ásatás a Suba-lyuknál (forrás: Wikipedia)

Dancza János találja meg a neandervölgyi ős magyarországi maradványait

A cserépfalui Suba-lyuk barlangban találta meg 1932-ben Dancza János a neandervölgyi ősember csontmaradványait (egy állkapocsrészt 14 foggal) és kőszerszá­mait. 1932. február 8-án kezdték el az ásatást, mínusz 20 fokos hidegben – idézte fel Dancza az eseményeket annak 50 éves évfordulóján az Élet és Tudományban. Először gyapjas orrszarvú, bölény maradványait és kőeszközöket találtak. Ezután áprilisban folytatták az ásatást. 

Amikor felfedezték az emberi állkapocscsontot, Dancza nagyot ugrott örömében: 

„Ekkor érkezett a barlang­hoz Lukács István erdőőr, s ő szin­tén igen föllelkesült a hírtől. Együtt szétterítettük a leomlasztott földet, letérdeltünk, s gondosan kapirgálva mindent összegyűjtöttünk, de még a legapróbb csontszilánkot sem hagy­tuk ki. Egyszer csak az öreg Lukács, az erdőőr mutat egy darabot, s azt mondja: »Hát ez mi?« Egy alsó áll­kapocs volt: benne voltak a zápfogak, s felső részén látni lehetett, hogy egy régi, megfeketedett törés van rajta.”

Kadic Ottokár úgy kommentálta a leletet, hogy ez az, amit 26 éve kerestek. Abban a rétegben, ahol a leletet megtalálták, egy tűzhely nyomait fedezték fel. Hogyan nézhetett ki ez az ősember? 155 cm magas lehetett, koponyája lapos, homloka hátrafelé futó és alacsony, feje hosszúkás volt. Állcsúcsa hiányzott vagy kezdetleges volt, szemöldökíve erősen kiemelkedő volt. Behajlított térdekkel járt, gerincvonala hátra domborodott.

Kadic Ottokárt fogadják a Suba-lyuknál. 1932. (Forrás: Wikipedia)

Ekkor két csontvázat találtak: egy 25 éves nőét és egy 3-4 éves gyermekét. A két csontváz darabjai egymástól 23 méterre feküdtek, a csontok nem keveredtek egymással.

 A Duna folyó jól konzervált

1985-ben a Dunából került elő neandervölgyi ember koponyája Madocs térségében. 

Ott Szőr György hajóvezető vette észre, hogy a koponya a mintegy három méter mélyről kikotort, a víztől már elválasztott sóderrel a hajótestbe hullott – írta 1986-ban a Népszava. 

A lelet a Szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeumba került. A páratlan lelet a legjobb állapotban megmaradt neandervölgyi koponya a Kárpát-medencében a Duna konzerváló erejének köszönhetően.

A magyar ősemberleletek története páratlanul gazdag. Fontos hangsúlyoznunk, hogy ezek a tudományos eredmények a magyar tudósok tehetségének, szorgalmának és páratlan kitartásának köszönhetőek.

A neandervölgyiek:

1. éltek a Kárpát-medencében is,

2. okosabbak voltak, mint korábban feltételeztük,

3. és gondoskodtak a beteg társaikról is.