Orosz Lóránt: Nincs biztos módszer a meggyőzésre

A keresztelkedés és a házasságkötés jelentőségéről, feltételeiről, fontosságáról Orosz Lóránt ferences szerzetessel, Mátraverebély–Szentkút kegyhelyigazgatójával beszélgettünk.

Orosz Loránt Atya 20210519 Szentkút Fotó Bach Máté Magyar Nemzet Fotó: Bach Máté

– A Krisztus-hívőknek (a megkeresztelteknek) alapvetően joguk van a szentségekhez. Ha valaki tehát szeretné, jogilag nem lehet elutasítani. Halasztani lehet, nyomós indokkal. Ezért merülnek föl olykor feszültségek az egyházjogi és a lelkipásztori hozzáállás között. Utóbbi ugyanis gyakran úgy véli, egy pogányt – aki nem is akar semmilyen egyházközséghez tartozni, nem gyakorolja a vallást – minek kereszteljünk meg. Nekünk a kettő között kell megtalálnunk az arany középutat. Ideális lenne, ha mindenki hitbéli meggyőződésből kérné a keresztelést, de nem zárkózunk el senki elől, aki ilyen szándékkal keres meg bennünket.

– Mi a tendencia, ha valaki részesül ebben a szentségben: a szülők, a keresztszülők elkezdik a gyermek vallásos nevelését? Lehet ezt egy kezdeti lépésnek tekinteni?

– Mi mindképpen annak tekintjük. Nem kételkedünk az oltárnál tett ígéretben, miszerint vallásos nevelésben részesíti gyermekét.

– A házasságkötéssel hasonló a helyzet. Sokan nem úgy állnak az oltár elé, hogy tudnák ennek mélyebb jelentését. Esetükben mi a teendő? A szabályok betartatása?

– A jegyesoktatás egy kiváló alkalom arra, hogy a jegyespár bekapcsolódjon az egyházközség életébe. Az a tapasztalat a csoportos felkészítés esetén, hogy a fiatal házasok 15-20 százaléka a közösség részese marad. Ha nem, nincs retorzió, csak segítő szándék. A krízisek túléléséhez, amelyek egy házasságban óhatatlanul előjönnek, sokat tud segíteni a hit és a szentségi élet. Viszont önmagában sem a keresztség, sem a házasság szentsége nem elég, egyik sem bír mágikus erővel. A hitet táplálni kell. Az egyének nincsenek védve az élet nehézségeitől, de spirituálisan jól látható jele van a szentségeknek. Kereszteléskor például nemcsak vízzel keresztelünk, hanem két olajjal is megkenjük a gyermekeket: a katekumenek olajával és krizmával. Az a kérdés, hogy az egyén mennyire él ennek tudatában, az Istenhez tartozásának tudatában.

– Mivel győzi meg azokat a párokat, akik csak egy papírnak minősítik a házasságkötést?

– Semmivel nem győzöm meg. Jó lenne, ha meg tudnám. Az egyén szabadságát meghagyva fel tudom hívni a figyelmet a hátrányokra. Nincs biztos módszer. Ha valaki nem akar Istennel élni, akkor borítékolva van, hogy gyengébb lábakon fog állni a házassága. Elég jó statisztikák igazolják, hogy a gyakorló hitben élő házaspárok esetében alacsonyabb a válások száma.

– Sok plébánia liberálisan kezeli a helyzetet, pedig rájuk is vonatkoznak a szabályok. Tehát ha valahol nem fogadják a családot, a jegyespárt, akkor keresnek egy helyet, ahol nincs feltétel. Erről mi a véleménye?

– A feltételekkel probléma van, azokat nem írhatjuk elő senkinek. De fontos, hogy egységesek legyenek a szabályok, amelyeket az illetékes egyházmegye ír elő. Ugyanakkor minden plébániának van egyfajta autonómiája a szentségek kiszolgáltatása kapcsán, de a végső szó a megyéspüspöké, Szentkút esetében a vácié. A cél azonban egy: a lélek üdvössége. Tehát a jegyespár lelki javát kell középpontba helyezni.

– Szentkút nem plébánia, hanem zarándokhely. Ugyanakkor sokan keresztelkednek, kötnek itt házasságot, tartanak lakodalmat, hiszen kivételes adottságokkal rendelkezik. Csak vallásos párok, családok érkeznek ide?

– Csak becsülni tudjuk, hogy milyen a látogatói létszám, illetve azon belül a zarándokok aránya. Nincs belépőjegy, amely megmutatja, ki mennyire hívő. Ez nem is lenne jogszerű. Egy Ágoston-rendi nővér szavaival élve: úgy kezeljük a kegyhelyre érkező turistákat és zarándokokat, hogy mindenkit egyformán zarándoknak tekintünk. Szentkútra mindenki a Jóisten miatt érkezik. Az, hogy ezen a helyen megáll, azt mutatja, hogy nem zárja ki Istent az életéből. Minden apró hitbéli kötődés már jó táptalaj, mi arra építünk.

Borítókép: Orosz Lóránt (Fotó: Bach Máté)