Orosz Lóránt: Nincs biztos módszer a meggyőzésre

A keresztelkedés és a házasságkötés jelentőségéről, feltételeiről, fontosságáról Orosz Lóránt ferences szerzetessel, Mátraverebély–Szentkút kegyhelyigazgatójával beszélgettünk.

Orosz Loránt Atya 20210519 Szentkút Fotó Bach Máté Magyar Nemzet Fotó: Bach Máté

– Miért fontos, hogy egy gyermek meg legyen keresztelve?

– Hogy üdvözüljön. A mi hitünk szerint a keresztség az üdvösség kapuja. Ezért is fontos, hogy az újszülött minél előbb meg legyen keresztelve. Ha nem is nyolc napon belül, de minél előbb.

– A katolikus egyház szabályozza a szentségek felvételét. A keresztelő és a házasságkötés esetében melyek ezek?

– Kezdjük a kereszteléssel, a teljesség igénye nélkül. Az első, hogy szabadon kérjék a szülők, ne mondjuk nagyszülői nyomásra, és az sem szabályos, ha a nagymama hozza el az unokát. A gyermeket ugyanis a szülők hitére kereszteljük. Ha valaki felnőttként járul ehhez a szentséghez, az más. Ott az előírás szerint másfél–két éves út vezet be a hitbe, de a gyereknél a szülők, a keresztszülők hite az alap. A másik az időzítés. Az nem működik, hogy valaki idejön, és azt kéri, azonnal kereszteljük meg a gyermekét. Ennek van egy menete. Ki kell tölteni egy jelentkezési lapot, dokumentumokat kérünk. Például ez esetben az is egy feltétel, hogy a keresztszülők meg legyenek bérmálva. Ez olykor problémaként merül föl. Ennek hiányában az illető részt vehet a szertartáson, de csak tanúként tudjuk beírni őt az anyakönyvbe. A házasságkötés esetében – szintén a teljesség igénye nélkül – feltétel, hogy a jegyesek szabad állapotúak legyenek. Itt is fontos, hogy szabadon kérjék a házasság szentségét, valamint jegyesoktatáson kell részt venniük. Ezt az illetékes plébánia szokta vállalni. Ahhoz, hogy egyházi házasságot lehessen kötni, elég, ha csak az egyik fél katolikus. Viszont szentségi házasságról csak akkor beszélünk, ha az két keresztény ember közt jön létre.

– Ha nem vallásos szülőkben merül fel az igény, hogy megkereszteltetik a gyermeküket, nem hitbéli meggyőződésből, akkor nekik mit javasol?

– Valamilyen hitbéli meggyőződésre szükség van. Amikor fogadjuk őket, mindig elbeszélgetünk velük, de az, hogy ki milyen szinten áll a hitével, az a hitének gyakorlásából látszik. A házasságkötéskor azt feltételezzük, hogy amit az oltár előtt megfogad, az úgy is lesz.

– Sokan számos okból szeretnék felvenni ezt a szentséget, például katolikus óvodába akarják íratni a gyermeket, ahol ez kitétel vagy csak a külsőségek miatt. Ilyenkor Szentkúton fogadják őket?

– A Krisztus-hívőknek (a megkeresztelteknek) alapvetően joguk van a szentségekhez. Ha valaki tehát szeretné, jogilag nem lehet elutasítani. Halasztani lehet, nyomós indokkal. Ezért merülnek föl olykor feszültségek az egyházjogi és a lelkipásztori hozzáállás között. Utóbbi ugyanis gyakran úgy véli, egy pogányt – aki nem is akar semmilyen egyházközséghez tartozni, nem gyakorolja a vallást – minek kereszteljünk meg. Nekünk a kettő között kell megtalálnunk az arany középutat. Ideális lenne, ha mindenki hitbéli meggyőződésből kérné a keresztelést, de nem zárkózunk el senki elől, aki ilyen szándékkal keres meg bennünket.

– Mi a tendencia, ha valaki részesül ebben a szentségben: a szülők, a keresztszülők elkezdik a gyermek vallásos nevelését? Lehet ezt egy kezdeti lépésnek tekinteni?

– Mi mindképpen annak tekintjük. Nem kételkedünk az oltárnál tett ígéretben, miszerint vallásos nevelésben részesíti gyermekét.

– A házasságkötéssel hasonló a helyzet. Sokan nem úgy állnak az oltár elé, hogy tudnák ennek mélyebb jelentését. Esetükben mi a teendő? A szabályok betartatása?

– A jegyesoktatás egy kiváló alkalom arra, hogy a jegyespár bekapcsolódjon az egyházközség életébe. Az a tapasztalat a csoportos felkészítés esetén, hogy a fiatal házasok 15-20 százaléka a közösség részese marad. Ha nem, nincs retorzió, csak segítő szándék. A krízisek túléléséhez, amelyek egy házasságban óhatatlanul előjönnek, sokat tud segíteni a hit és a szentségi élet. Viszont önmagában sem a keresztség, sem a házasság szentsége nem elég, egyik sem bír mágikus erővel. A hitet táplálni kell. Az egyének nincsenek védve az élet nehézségeitől, de spirituálisan jól látható jele van a szentségeknek. Kereszteléskor például nemcsak vízzel keresztelünk, hanem két olajjal is megkenjük a gyermekeket: a katekumenek olajával és krizmával. Az a kérdés, hogy az egyén mennyire él ennek tudatában, az Istenhez tartozásának tudatában.

– Mivel győzi meg azokat a párokat, akik csak egy papírnak minősítik a házasságkötést?

– Semmivel nem győzöm meg. Jó lenne, ha meg tudnám. Az egyén szabadságát meghagyva fel tudom hívni a figyelmet a hátrányokra. Nincs biztos módszer. Ha valaki nem akar Istennel élni, akkor borítékolva van, hogy gyengébb lábakon fog állni a házassága. Elég jó statisztikák igazolják, hogy a gyakorló hitben élő házaspárok esetében alacsonyabb a válások száma.

– Sok plébánia liberálisan kezeli a helyzetet, pedig rájuk is vonatkoznak a szabályok. Tehát ha valahol nem fogadják a családot, a jegyespárt, akkor keresnek egy helyet, ahol nincs feltétel. Erről mi a véleménye?

– A feltételekkel probléma van, azokat nem írhatjuk elő senkinek. De fontos, hogy egységesek legyenek a szabályok, amelyeket az illetékes egyházmegye ír elő. Ugyanakkor minden plébániának van egyfajta autonómiája a szentségek kiszolgáltatása kapcsán, de a végső szó a megyéspüspöké, Szentkút esetében a vácié. A cél azonban egy: a lélek üdvössége. Tehát a jegyespár lelki javát kell középpontba helyezni.

– Szentkút nem plébánia, hanem zarándokhely. Ugyanakkor sokan keresztelkednek, kötnek itt házasságot, tartanak lakodalmat, hiszen kivételes adottságokkal rendelkezik. Csak vallásos párok, családok érkeznek ide?

– Csak becsülni tudjuk, hogy milyen a látogatói létszám, illetve azon belül a zarándokok aránya. Nincs belépőjegy, amely megmutatja, ki mennyire hívő. Ez nem is lenne jogszerű. Egy Ágoston-rendi nővér szavaival élve: úgy kezeljük a kegyhelyre érkező turistákat és zarándokokat, hogy mindenkit egyformán zarándoknak tekintünk. Szentkútra mindenki a Jóisten miatt érkezik. Az, hogy ezen a helyen megáll, azt mutatja, hogy nem zárja ki Istent az életéből. Minden apró hitbéli kötődés már jó táptalaj, mi arra építünk.

Borítókép: Orosz Lóránt (Fotó: Bach Máté)