1991. január első napjaiban Döcher György találkozik több, az alvilágban már akkor nagy névnek számító ismerősével, akiknek „rémülten” előadja, hogy „képzeljétek, Teodóra eltűnt, senki nem tudja, mi történt vele!” A társaság még körülbelül fél órát beszélget, majd Döcher elköszön és távozik. Amint Csontkezű kilép az ajtón, az éjszakai életben jól ismert figurák egymásra néznek, majd egyikük megszólal: „Ezek megölték Teodórát!”
Az első részben forrásaink segítségével bemutattuk a két rettegett nehézfiú fiatalkorát és alvilági pályafutásának kezdetét, valamint azt is, miként és hogyan ismerkedtek meg azokkal a szlovákiai bűnözőkkel, akik végül Döcher György sorsát is megpecsételték. Amikor a Turek–Döcher kettős és a felvidéki maffiózók útjai keresztezték egymást, a két férfihoz már számos megoldatlan gyilkosságot kötöttek.
Haraszti Teodórát az előbb említett társalgás időpontjában már a rendőrség is kereste. A lányt 1991 szilveszterén látták utoljára élve, amikor Döcherrel elhagyták újpesti lakásukat. Teodóra holttestét csak 1993 januárjában találták meg Érden.
Felmerült a gyanú, hogy halálához köze lehet Döchernek és Tureknek is. A rendőrség ezt arra alapozta, hogy a lány állítólag féltékenységből azzal fenyegetőzött, feladja barátját, méghozzá emberölési ügyekben.
Utoljára vele és Turekkel látták Teodórát, s a gyilkosság feltételezett időpontjában a tetem megtalálási helyének közelében látták autójukat. Miután csak közvetett bizonyítékok álltak rendelkezésre, a Pest Megyei Ügyészség végül megszüntette az eljárást, mivel az orvos szakértők a holttest állapota miatt nem tudták meghatározni, hogy valóban gyilkosság történt-e.
A két nehézfiút Teodóra eltűnése után nem sokkal egy pénzváltó halálával is kapcsolatba hozták. Zaharovics Zoltán (akinek testőre Turek volt) 1991. január 12-én feketén váltott valutát, amiből tízmillió forint haszonra tett szert. A vád szerint Turek és Döcher azért, hogy a tízmilliót megszerezzék, Zaharovicsot az újpalotai köztemetőhöz vitték, ahol Döcher egy vontatókötéllel megfojtotta, majd egy pillangókéssel elvágta a nyakát. A lemeztelenített holttest hátára Döcher egy sátánista keresztet vágott. Rendőri forrásaink ma már úgy gondolják, utóbbi cselekedet a nyomozás félre vitelére szolgált, hogy egy szektás gyilkosság irányába tereljék a szálakat. A Legfelsőbb Bíróság 1996. október 30-i jogerős ítéletében végül bizonyíték hiányában felmentette Döchert, Tureket és L. Józsefet, a később a Fekete Sereg-ügyből ismertté vált Pufi becenevű férfit az előre kitervelten, nyereségvágyból elkövetett emberölés vádja alól.
L. József neve csaknem két évtizeddel később újra előkerült egy régi ügyben: egy szír pénzváltót 1990. január 6-án az újpalotai szánkódomb mellett, Döcher lakása közelében találtak meg átlőtt fejjel. A nyomozás legelején kiderült, hogy a férfi, aki családos ember volt, a feleségével és a kislányával Halásztelken lakott, illegális pénzváltással foglalkozott. Rengeteg valutát tartott egyszerre magánál, a gyilkosai minden pénzét elvették. Az V. kerületben, az Astoria közelében egy presszó volt a törzshelye. Akkor látták utoljára, amikor 1990. január 6-án délelőtt onnan indult el gyalog. A BRFK rendőrei egy évig nyomoztak, majd felfüggesztették az eljárást. 2008-ban a Nemzeti Nyomozó Iroda vette elő az ügyet, de szintén eredménytelenül fejezték be a vizsgálódást.
2014-ben aztán újra elrendelték a nyomozást. A rendőrök feltételezték, hogy egy autóban történhetett az emberölés. A BRFK első nyomozásában alaposan átkutatták L. József autóját, de nem találtak bűncselekményre utaló nyomokat. Az idő múlásával az is kiderült, hogy az áldozaton találtak egy véres sálat, ami nem az övé volt. Valószínűleg a tettesek a vérzés csillapítására használták.
Amikor arra jutottak, hogy tanúként az ügyben újra kihallgatják L. Józsefet, akiről már tudták a nyomozók, hogy a férfinak volt egy pont ugyanolyan sálja, mint amilyet a megölt pénzváltó holttesténél találtak. A férfi arra számított, hogy kedvezőbb helyzetbe kerülhet, ha feltár egy olyan ügyet, amivel segíti az igazságszolgáltatás munkáját, ezért előállt azzal, hogy tudja, ki ölte meg 1990-ben a siófoki Napfény szálloda portását.
S. Tamást, a siófoki Napfény szálloda recepciósát egy lövéssel végezték ki harminc évvel ezelőtt, 1990. július 27-én. A fiatalember tarkón lőtt holttestét néhány órával később a takarítónő találta meg, a férfi véres fejjel feküdt a padlón, arca lila volt, kezében kulcscsomó, körülötte vértócsa, az életét pedig a gyors orvosi beavatkozás sem menthette meg. Az elkövetési módja akkor még ritkaságszámba ment, az ügyet pedig évtizedekig a legrejtélyesebb gyilkosságok között tartották számon. A nyomozást akkoriban folytató Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság munkatársai két fő verziót állítottak fel a gyilkosság indítékát illetően: az egyik szerint haszonszerzés miatt ölt az elkövető, vagy pedig S. Tamással személyes nézeteltérés miatt számoltak le. A nyomozók a szállodában leltárt is készíttettek, s kiderült, hogy a kasszából hiányzik százezer forint, ami akkoriban jelentős összegnek számított. Ellenőrizték a szálló vendégeit is, ám csupán egyetlen gyanús személy akadt fenn a rostán, egy olyan férfi, aki nem a saját nevén jelentkezett be. Az illető büntetett előéletű volt, de a pulton talált ujjlenyomat nem az övé volt. Egy taxis pedig arról számolt be a rendőrség munkatársainak, hogy férfiakat látott rohanni a szálloda felől a parkba. Egyikükkel állítólag kiabáltak a többiek, hogy „miért kellett ezt tenni?”. A csoportot soha nem sikerült megtalálni. A nyomozók kihallgatták a siófoki éjszakai élet jellegzetes figuráit is, ám senki nem tudott vagy nem akart érdemi információval szolgálni, így 1992 januárjában eredménytelenül zárult a nyomozás.
