Félreértés övezheti a fúrt kutak ügyét

A mostanitól jelentősen eltérő szabályok vonatkoztak a fúrt kutakra 1992-ig, mert nem kellett engedély hozzájuk, amely okozhatott félreértést, viszont a szabály egyértelmű.

A vízjogról szóló 1885. évi XXIII. törvénycikk értelmében „az élet rendes szükségletére vizet szolgáltató kutakat” saját birtokán mindenki szabadon építhetett, tehát ehhez engedély nem volt szükséges – írja a vélelmezett mentesség történelmi hátteréről a Jogadó Blog nyomán az Infostart. 

Ez a szabályozás 1965. július 1-jéig volt hatályban, majd azt követően az ásott kút megépítéséhez csak akkor nem volt szükséges engedély, ha annak mélysége az első vízadó réteget követő záróréteget nem haladta meg (az 1992. február 15-ig hatályban lévő 32/1964. (XII. 13.) Korm. rendelet alapján). Volt még két kivétel, de azok egyértelműen gazdálkodó tevékenységre utalnak.

Az akkor kialakult helyzetet úgy lehetett értelmezni, hogy bár 1992. február 15. napját követően mindenféle kútépítés engedélykötelessé vált, ha a kút 1992 előtt épült, akkor valószínűleg jogszerűen épült, tekintve, hogy akkor nem kellett rá engedély. Bár a törvény nem rendelkezik róla, ez úgy is értelmezhető, hogy

ami jogszerűen épült, arra fennmaradási engedély sem kell.

A mostani szabályozás viszont már egyértelmű. Ennek alapján kétféle engedélyt lehet kérni, és a különbséget éppen a kút létesítésének az időpontja jelenti:

• ha az ásott vagy fúrt kút 1992. február 15. napja után létesült, akkor fennmaradási engedélyt kell kérni.
• ha az ásott kút 1992. február 15. napja előtt jogszerűen létesült, akkor üzemeltetési engedélyt kell most kérni.

Tehát ugyanazt a kérelmet kell beadni, az eltérés csak az, hogy

a 31 évnél fiatalabb kutakra fennmaradási engedélyt, az annál idősebbekre üzemeltetési engedélyt

kell kérni a jegyzőnél.

Borítókép: illusztráció (Fotó: Pexels)