Megállapította, hogy most nehéz idők járnak: emelkednek az árak, a viszonylagos bőség évei után szűkebb esztendők köszöntöttek be, a szomszédban rettenetes háború dúl, amelyben magyarok is nélkülöznek, életveszélyben vannak, az életüket áldozzák, ezért a magyarság békességre vágyik.
„A növekvő békétlenségben akkor tudunk békét teremteni, ha még jobban figyelünk azokra, akiket nehéz észrevenni: a betegekre, a szegényekre, az idősekre. Kötelességünk a rászorulók felé fordulni, akkor is, ha gyarapodunk és akkor is, amikor szűkölködünk”
– szögezte le Novák Katalin. Hozzátette: míg korábban világszerte megkérdőjelezhetetlen volt a hagyományos közösségekben élő emberek felelőssége a családért és a rokonságért, ma már a hagyományos életforma eltűnőben van, még Székelyföldön is.
De vajon el kell-e fogadni, hogy kevesebb a nagycsalád, a későn született unokák ritkábban találkoznak a nagyszülőkkel, a megoldandó feladatok között „szétforgácsolódó” középkorosztály nem tud a gyakran távol lévő szülőkről gondoskodni, a szomszédok már nem ismerik névről egymást, a templomok csak ünnepekkor telnek meg, a bajban lévő pedig előbb keres segítséget okostelefonján, mint közvetlen környezetében - tette fel a kérdést a köztársasági elnök.
„A mi közös válaszunk is ezekre kérdésekre a szeretet, s a szeretettel tápált küzdelem az erős, nagycsaládokért, az időben vállalt gyermekekért, a fiatal és idős korosztályok közötti összefogásért, az egymásra figyelő támogató, élő közösségekért, a gyarapodó gyülekezetetekért, az összetartó magyar nemzetért. Ebben a küzdelemben számíthatnak ránk, s mi számítunk Önökre” – jelentette ki Sepsiszentgyörgyön a magyar köztársasági elnök.
