A délutáni uzsonnáját osztja meg a vadkacsákkal egy kisfiú, most épp sajtos pogácsa a menü. A madarak egymást csipkedve tolonganak az elemózsia miatt, a galacsinok mellett a tollak is repkednek. Az állatok már messziről kiszúrják, kik azok, akiknél biztosan van valami finomság. A totyogós gyermeknek nagyon tetszik a program, szülei vele együtt örülnek. Amikor megkérdezem, tudják-e, hogy ezzel veszélybe sodorják a madarak életét, összevonják a szemöldöküket és annyit mondanak: „Ugyan már, ez a kis mennyiség még biztosan nem árt”.
Kikapcsolnak a vonulási ösztönök?
A növényevő vízimadarak, vagyis a kacsák, ludak, hattyúk táplálékát alapvetően a parton legelt fű és egyéb lágyszárú növény képezi télen és nyáron egyaránt. Ha pedig mégsem megfelelők a körülmények, a madarak elvonulnak onnan. A vízimadarak etetése tehát mondhatni teljesen felesleges, különösen a nyári időszakban, amikor korlátlanul találnak maguknak táplálékot. Ám az állatok ahelyett, hogy gondoskodnának magukról, elkényelmesednek és az emberekre bízzák magukat. Ez azt is jelenti, hogy még a leghidegebb időszakban sem vonulnak el menedékbe, a vízen várják, hogy tálalják a vacsorájukat.
– Egy hattyú, amelyik úgy nő fel, hogy az emberek etetik, gyakran látni, hogy a fiókáinak is ezt tanítja és oda vezeti azokat a kirándulókhoz. Az elmúlt években számtalanszor próbáltuk meg felhívni a figyelmet arra, hogy a vízimadarak etetése mennyi bajt hoz magával – mondja Tokody Béla, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület titkára, aki arról is beszél, ezek az állatok egy olyan negatív spirálba kerülnek, ami a biztos pusztulás felé viheti őket.
– A vízimadarak átvonuló, elvonuló életet élnek, ami azt jelenti, hogy egy keményebb tél esetén Földközi-tengerhez repülnek. Ám ez az ösztönük kikapcsol az emberi beavatkozás miatt, megszokják és várják az ellátmányukat, és amikor ez elmarad, mert a leghidegebb téli napokon senkinek nincs kedve mondjuk kimenni hattyúkat és kacsákat etetni, az állatok pedig néhány nap alatt éhen halnak vagy a víz ejti őket fogságba, mert éjszaka, amíg a vízen alszanak, a tó befagy körülöttük – magyarázza a szakértő, aki arra is emlékeztet, milyen súlyos, halálos betegségeket okozunk az állatoknak a felesleges kenyérdobálással.
Miért kerülhet a vízimadár életébe, ha etetjük?
Nem túlzás tehát azt állítani, hogy a többségében közepes és nagytestű, erős testalkatú vízimadárfajok felnőtt példányaira egyetlen egy veszély leselkedik, és az nem egy ragadozó állat, hanem az emberi felelőtlenség. – A hosszú ideje, hónapok vagy akár évek óta fogyasztott, egyoldalú kenyér- és egyéb értéktelen táplálék megbetegíti a madarakat: emésztőszervi gyulladást okoz, de a legsúlyosabb problémát a hiánybetegségből fakadó, az úgynevezett angyalszárnybetegség okozza, amely fiókák röpképtelenségét eredményezi – mutat rá.
Kifejti, a madarak tömeges pusztulása mögött ugyanakkor nem egyetlen tényező áll: a nem megfelelő táplálék legyengíti a madarak ellenálló képességét, a madárinfluenza pedig szintén jelentős problémát jelent, folyamatosan mutálódik, most épp a H5N8 elnevezésű variáns veszélyezteti a madarakat. – Nagyon pusztító betegségről beszélünk, amit tovább fokoz, hogy a madarak etetésekor sok állat verődik össze, és egy-egy fertőzött állat rengeteg másikat betegít meg – mondja Tokody Béla.
A madarak mellett a természetnek és magunknak is ártunk
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület hosszú évek óta próbálja felhívni a figyelmet arra, miért ne etessük a vízimadarakat, ám az üzenet valahogy nem ér célba. Sőt még a legdurvább madárinfluenza-járvány sem riasztotta vissza az embereket attól, hogy kenyérrel etessék az állatokat, ráadásul kézből: 2017 telén Európában és Magyarországon is hatalmas kárt okozott a járvány, mégis azt lehetett látni, hogy a gyerekek azon a jégen játszottak, ahová a madarak tömegei ürítettek, amely a legfőbb vírusterjesztő. De jelentős problémát jelent a kenyérdobálás is, hiszen amellett, hogy szennyezi a környezetet, rontja a vízminőséget, növeli a vizek szervesanyag-terhelését és az ebből eredő eutrofizációt, vagyis a természetes vizeink elmocsarasodnak.
A madarak evolúciójába is beleavatkozunk
Tokody Béla egy érdekes, ám annál aggasztóbb jelenségre is felhívja a figyelmet. – Angliában nagyon népszerű a madarászat, több mint kétmillió tagja van az ottani madártani egyesületnek, nagyon nagy hagyománya van a madáretetésnek is. Ezt használták ki azok a cégek, akik madáreleséget forgalmaznak és ügyes reklámokkal elérték, hogy a lakosság ne csak télen, nyáron is etesse az énekesmadarakat. Ám ezek az állatok csak télen magevők, tavasztól őszig rovarokkal táplálkoznak. Azzal viszont, hogy az állatoknak egész évben biztosították a magvakat, a cinkék csőre például alkalmazkodni kezdett ehhez és nagyjából 15 év alatt megváltozott a formájuk, nagyobb méretű lett – fejtette ki, hangsúlyozva, hogy nemkívánatos, és egyben felesleges emberi beavatkozások tehát a madarak evolúciójára is hatással van.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)
