Elsőként nézzük meg közelebbről, kik azok, akik a hazánkat lejárató oktatófilm elkészítéséért feleltek. Az UR közszolgálati műsorkészítő cégnek – a Wikipedia szerint – feddhetetlennek és függetlennek kell lennie. A vállalat hivatalos LinkedIn-oldala így mutatja be a vállalatot: „Az UR a svéd közszolgálati műsorszolgáltató csoport része, a Svéd Rádióval (SR) és a Svéd Televízióval (SVT). Az UR feladata olyan oktatási és közismereti műsorok készítése és sugárzása, amelyek fokozzák, kiegészítik és erősítik az oktatásban tevékenykedők munkáját. Különös felelősséget vállalunk a fogyatékkal élőkért, valamint a svédországi etnikai és nyelvi kisebbségekhez tartozókért. Az UR-t a háztartási rádió- és televízióengedély-fizetésből finanszírozzák.”

Objektivitás helyett hazugságok
A svéd műsorkészítők tehát a „független, objektív tájékoztatás” érdekében megkeresték az Orbán-kormány egyik leghangosabb kritikusát, Gulyás Mártont,
de szerepel a videóban Sara Svensson svéd politológus is, aki a CEU-n volt kutatási munkatárs és 2008–2013 között a Soros-egyetem doktori iskoláját végezte.
Gulyás Márton a videóban többek között arról beszélt, hogy Orbán 2010-es megválasztása óta a demokrácia megszűnt létezni Magyarországon, a kormány korlátozza a sajtó- és szólásszabadságot és rendeletben szünteti meg a genderszakokat. A nyilvánvaló hazugságokra semmilyen magyar kormányzati reakciót nem kértek, és a balliberális nyilvánosságban manapság divatos tényellenőrzés is elmaradt, az objektivitás elvárása a svéd közszolgálati vállalatnál vélhetően erre már nem terjed ki.
Cenzúráz a svéd kormány
Hasonlóan hajmeresztő állításokat fogalmazott meg a videóban Sara Svensson is, aki arról beszélt a diákoknak, hogy mekkora az elnyomás Magyarországon, és a politika milyen szinten hatja át az oktatás területét. Arra természetesen nem tért ki, hogy Svédországban valóban erős kormányzati nyomásgyakorlás érvényesül, ha kényes kérdések kerülnek szóba. Emlékezetes, hogy 2021-ben etikai vizsgálat indult a Lundi Egyetem neves kutatói ellen amiatt, hogy egy olyan tanulmányt tettek közzé, amely kimutatta, hogy a 2000 és 2015 között Svédországban előforduló nemierőszak-esetek elkövetőinek 48 százaléka külföldön született külföldi állampolgár, míg további 12 százalék második generációs bevándorló. A botrány amiatt tört ki, hogy habár magához a projekthez engedélyt kértek és kaptak, a végső megállapításokat nem nyújtották be előzetes kormányzati jóváhagyásra. Ebből az esetből egyértelműen látszik, hogy
Svédországban a kormány az egyetemi kutatókat is cenzúrázza,
nem lehet szabadon publikálni a valóságot bemutató adatokat, ha azok cáfolják a központi narratívát vagy olyan problémákra világítanak rá, amelyek a svéd politikai elit felelősségét is felvetik.