Sargentini csak ártani akart

A hét végi választások tétje az, hogy a nemzetek Európáján alapuló együttműködést választjuk-e, vagy még tovább haladunk az európai föderalizmus kelepcékkel és kudarcokkal kikövezett útján — nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Nicolas Bay, a Nemzetek és Szabadság Európája (ENF) európai parlamenti frakciójának társelnöke. A francia Nemzeti Tömörülés politikusa azt is elmondta: az ENF-ben példaként tekintenek a magyar miniszterelnöknek az Európai Bizottság túlzott hatalmával szembeni ellenállására, és szerinte Emmanuel Macronnak is ezt kellene tennie.

Számos külvárosban már szinte csak bevándorlót látni Fotó: Reuters

– Természetesen nem vagyunk részesei annak a többségi blokknak, amely a bal oldaltól indulva, olykor a szélsőbaltól egészen az Európai Néppárt egy részét magába foglalva alkot egységet, ebből pedig az is következik, hogy egyelőre nehéz meghatározni a helyzetünket – tette hozzá a politikus. Elmondása szerint abban bíznak, hogy újonnan csatlakozó szövetségeseikkel sikerül megerősíteni a pártcsaládjukat, illetve annak befolyását.

– A közvélemény-kutatások azt jelzik, hogy körülbelül 70-80 helyre számíthatunk a parlamentben, olyan pártokat soraink között tudva, mint például a nagyobbik olasz kormánypárt, a Liga vagy az Észt Konzervatív Néppárt, amely szintén tagja az észt kormánykoalíciónak – magyarázta a politikus. Hozzáfűzte: egy ilyen pozíció jelentősen megnehezítené pártcsaládjuk mellőzését, kivéve ha az Euró­pai Néppárt (EPP) – amely szerinte sajnálatosan sokkal inkább Angela Merkelt vagy Jean-Claude Junckert követi, mint Orbán Viktort – továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy a balliberális oldal felé húzzon.

Migrációellenes egység

A bevándorlással kapcsolatban egyébként – Orbán Viktor miniszterelnökhöz hasonlóan – a Nemzeti Tömörülés, illetve az ENF is rendkívül határozott politikát képvisel. Az azzal kapcsolatos kérdésre, hogy terveznek-e a ­migrációs kérdéseket illetően együttműködni a magyar kormánnyal, Nicolas Bay elmondta: „Készek vagyunk együtt dolgozni azokkal a pártokkal és pártcsaládokkal, amelyek hozzánk hasonlóan gondolkodnak a bevándorlással, illetve a biztonsági, gazdasági és szervezeti kérdésekkel kapcsolatban, és osztoznak a kereszténységen alapuló euró­pai identitásról alkotott jövőképünkben.”

– Az ellenfeleinkkel ellentétben mi sosem egy bezárt szektaként működtünk, hanem a józan észre hallgatva mindig támogattuk azokat a jelentéseket, amelyek úgy tűntek, támogatják az európai nemzetek érdekeit – fűzte hozzá a politikus. Nyomatékosította: természetesen a Fidesszel akkor is együtt tudnának működni, ha különböző pártcsaládban maradnak. Emlékeztetett, az ENF volt például az egyetlen, amely egyhangúlag a Fidesz mögé állt a Sargentini-jelentés megszavazásakor.

– A Sargentini-jelentésnek egyébként éppen én voltam a témafelelőse, úgynevezett árnyék-jelentéstevője az ENF-ben, tehát jól ismerem a helyzetet – jegyezte meg a politikus.

– Számomra a kezdetektől nyilvánvaló volt, hogy a jelentés egy moszkvai bíróság hangulatát idézi, amely ahelyett, hogy az igazság keresésére irányult volna, inkább azt a célt szolgálta, hogy ártson Orbán Viktornak és a magyaroknak, megbüntetve őket, amiért megvédték nemzetüket és érdekeiket. Orbán Viktor bevándorlási politikája, családtámogatási terve és az Európai Bizottság túlzott hatalmával szembeni ellenállása példás számunkra. Emmanuel Macron, aki a bevándorláspárti és a föderalista erők vezetője, példát vehetne a magyar miniszterelnökről – fogalmazott Bay.

Számos külvárosban már szinte csak bevándorlót látni
Fotó: Reuters

A politikus szerint egyébként a hét végi választások tétje az, hogy a nemzetek Európáján alapuló együttműködést választjuk-e, vagy tovább haladunk az európai föderalizmus kelepcékkel és kudarcokkal kikövezett útján, ahogy azt Emmanuel Macron és – egyre fogyatkozó – szövetségesei javasolják. Mint mondta, mindenekelőtt vissza kell szerezni az ellenőrzést az Európai Bizottság felett, amely napjainkra jelentős hatásköröket tudhat magáénak: a jogalkotási kezdeményezés és az irányelvek alkalmazásának ellenőrzése egyaránt a csúcsszervezet feladata, miközben „a szerződések őrzőjeként” bíráskodik az emberek demokratikus akarata ellen.

– A soron következő választás tehát egy lehetőséget kínál arra, hogy a civilizációnk értékeit újra az európai projekt középpontjába állítsuk, és demográfiai, kulturális és gazdasági védelmet hozzunk létre az európai nemzetnek.

Elveszett külvárosok

Az LREM rendkívül tapasztalt EP-listavezetőjével szemben egyébként a Nemzeti Tömörülés egy 23 éves fiatalembert, Jordan Bardellát állította a kampány élére, amely a politikai elit megújításán kívül azt is üzeni a fiatal szavazópolgároknak, hogy a párt nem huny szemet az elégedetlen hangok felett. A bevándorlók lakta párizsi külvárosban, Seine–Saint-Denis-ben felnövő, olasz felmenőket maga mögött tudó Bardella 16 évesen lépett be a pártba, az elmúlt hónapokban pedig Le Pen oldalán járta a kis francia városokat a szavazatnövelés reményében. Lapunk megkeresésére a vezetékneve elhallgatását kérő Isabelle elmondta, az elmúlt tíz évben fojtogatóvá vált a hangulat Párizs külvárosaiban, a legtöbb francia már el is költözött vagy költözne, ha éppen el tudná adni a lakását.

– A Saint-Denis szomszédságában lévő Villeneuve-la-Garenne egy évtizede még a nyugalomra vágyó párizsiak kedvenc letelepedési helye volt, mostanra viszont ott tartunk, hogy csak a környéken legalább három mecset épült az elmúlt években, miközben templomból csak egy van – fogalmazott a 60-as éveiben járó nő. Mint mondta, Saint-Denis egykor népszerű bevásárlóutcáját már nagy ívben elkerülik a franciák: „A régi üzletekbe muszlim kendőárusok és arab kifőzdék költöztek, ott már mi vagyunk az idegenek.”