A Mandiner által megkérdezett, név nélkül nyilatkozó, korábbi magas rangú NBH-tisztek a Political Capital-szerződésekről úgy nyilatkoztak, hogy csak a pénzkifizetés volt az ügylet lényege.
Ezt támasztja alá, hogy a PC–NBH-kapcsolatról készült jelentések szerint a Somogyiék által előállított tanulmányok, kutatások jellemzően nem jutottak el azokhoz a titkosszolgákhoz, akik a munkájukhoz esetleg fel tudták volna használni ezeket.
Így különösen visszás, hogy az NBH–PC kapcsolatról írt jelentések szerint a Political Capital egy alkalommal a munka elvégzése előtt, teljesítés nélkül, egy nyilvános szórakozóhelyen, készpénzben kapta meg egy szerződésének teljes ellenértékét, több mint húszmillió forintot.
A lap birtokában levő iratcsomag részét képezi egy teljesítési igazolás, amely szerint Földesi-Szabó felvette ezt a pénzt az NBH pénztárából, és a vele kötött szerződés szerint tovább is adta a Political Capitalnak. Az alapítványi vezető a Political Capitaltól egy bizonyos Péterrel tartotta a kapcsolatot – mondta Földesi-Szabó korábban a Pestisrácok.hu-nak adott interjújában.
Az Egymásért és a PC közötti kommunikáció azért nem maradt tartós, mert az alapítvány botrányba keveredett.
Földesi-Szabó 2005 és 2006 között több milliárd forintnyi árut hozott be Magyarországra Ázsiából, amely után nem fizetett adót, mivel azt hazudták, hogy azok adományok, majd értékesítették a javakat. A botrány nem sokkal ezt követően robbant, Földesi-Szabó 2012 novemberében hat évnyi börtönbüntetést kapott, 2015 nyarán kedvezménnyel szabadulhatott.
A közbeszerzéseket a Political Capitalra és a Somogyi-cégekre szabták
A 2010-es, három képviselő által jegyzett jelentésben szó esik arról is, hogy Somogyi Zoltán cégeit miként bízta meg az NBH. A szolgálat 2006. december 11-én bocsátotta ki az első ajánlattételi felhívását, amelyre a Political Capital két napra rá nyújtott be ajánlatot, december 22-ére pedig már meg is kötötték az első szerződést. A későbbiekben is jellemző volt, hogy a kiírástól a szerződéskötésig néhány nap, legfeljebb egy hét telt el – összegzik a jelentésben. Hozzáteszik: azt nem lehet megállapítani, hogy az NBH mi alapján választotta rendre a Political Capitalt, amikor számos hasonló profilú cég dolgozott a piacon.
A képviselők beszámolója alapján olyan is előfordult, hogy annak ellenére nyert a PC, hogy az sem volt biztos, alkalmas-e egyáltalán a munkára.
Egy 2008. május 15-én benyújtott ajánlat például nem tartalmazta az ajánlattételi felhívásban meghatározott szakemberek és képzettségük ismertetését. „Ennek ellenére a PC Kft. nyertessé nyilvánítására úgy került sor, hogy az ajánlat elbírálására hivatott bizottság nem intézkedett a hiányosságok pótlása kapcsán. A hivatal tehát úgy lépett szerződéses kapcsolatba a céggel, és a szerződés ellenértékét úgy fizette ki, hogy nem rendelkezett információval a szakmai alkalmasság tekintetében” – olvasható a jelentésben, amelyet annak írói Balajti László NBH-főigazgató beszámolójából emeltek át szó szerint. A dokumentumok szerint a PC számos esetben a vállalt kötelezettségeket hiányosan, a határidő túllépésével teljesítette.
A jelentések alapján olyan eset is előfordult, hogy a Somogyi Zoltán érdekeltségébe tartozó meghívott cég dolgozta ki a pályázati feltételeket, majd megnyerte a munkát. De olyan gazdasági társaság is nyert, amelynek addig még be sem fejeződött a biztonsági átvilágítása.
Aki szólt, azt kirúgták
A jelentés szerint kezdettől fogva feszültséget okozott az NBH vezetésén belül a szerződések megkötése, ugyanis volt egy olyan szervezeti egység, amely kifejezetten a nyílt forrású hírszerzésre szakosodott. Az ő feladatuk többek között a sajtófigyelés.
Az NBH információs igazgatója a kezdettől ellenezte a PC-szerződéseket,
amit Galambos Lajos főigazgató nem nézett jó szemmel, ezért a tisztet kirúgták, 2007. február elsejétől pedig az a gazdasági igazgató vette át a helyét az NBH-n belül, aki a hivatal részéről korábban aláírta a PC és az NBH között létrejött szerződéseket.
2007 októberében újabb jelzés érkezett, ezúttal a Nemzetbiztonsági Irodától, amely nemcsak a finanszírozás módját – a Földesi-Szabó Lászlón keresztül áramló pénzeket –, hanem a teljes kapcsolatrendszer szükségességét megkérdőjelezte. Laborc Sándor erre reagálva egy látszatvizsgálatot rendelt el, amellyel felülvizsgálták a szerződések szükségességét, hasznosságát,
„különös tekintettel a szolgáltatás-ellenszolgáltatás aránytalanságára”,
vagyis arra, hogy meglehetősen drágán dolgozott a Political Capital. Az MSZP-közeli főigazgató által elrendelt vizsgálat eredménye az lett, hogy a kapcsolat „szükséges és hasznos” a PC és az NBH között.
Ehhez képest a Balajti-jelentés megállapította:
„Az elemzések, beszámolók több esetben nem jutottak el az érintett szervezeti egységekhez, a kollégák többsége nem is tudott arról, hogy a területen együttműködés van egy külsős céggel.”
