Ne tegyünk úgy, mintha nem lenne ügy! Ügy van. Ráadásul ez az ügy nem csupán jogi, hanem morális természetű. S mint ilyen, a mi közösségünk szíve közepébe talált.
Mindjárt az elején szögezzük le, hogy jogi szempontból nincs miről beszélni, ugyanis minden a lehető legjogszerűbben történt. S azt se felejtsük el, hogy a magyar jogrendben és alkotmányos berendezkedés szerint a köztársasági elnök bármikor felülbírálhatja, megkérdőjelezheti a kormány vagy a parlament döntéseit, ám fordítva erre nincs semmilyen lehetőség. Ebből pedig több dolog is következik – de ne szaladjunk ennyire előre!
Vizsgáljuk meg előbb az ügy morális részét!
Mindenekelőtt azt, van-e bármilyen, akár a legcsekélyebb morális alapja a hazai (és globális!) baloldalnak és liberálisoknak bármit is követelnie Novák Katalinnal kapcsolatban?
Van-e bármilyen, akár a legcsekélyebb morális alapja a másik politikai oldalnak a felháborodásra?
Nincs.
Ha pedig meg akarjuk indokolni ezt a kategorikus „nincset”, igazán könnyű dolgunk van. Lássuk!
Amennyiben csupán a napi politika szintjén akarunk indokolni, bőven elég, ha elolvassuk Kötter Tamás barátunk aktuális megjegyzéseit az ügyről, ez így szól:
»A baloldal ezennel vissza is térhet ahhoz, amihez egyedül ért: az ország szuverenitásának elárulásához. Most, hogy a kormány lépett és az alaptörvény módosításával kihúzta a szőnyeget a baloldali politikai szélhámosok talpa alól, kicsit nézzük csak meg, hogy kik aggódtak a gyermekeinkért? Hát azok,
– akik a 2022-es választások előtt azt ígérték, hogy kormányra kerülésük esetén azonnal eltörlik a gyermekvédelmi törvényt,
– azok, akik szerint semmi gond, ha szakállas nőnek öltözött férfiak mesélnek óvodásoknak és általános iskolásoknak a nemváltás »szépségeiről«,
– azok, akik Brüsszelben szégyenletesnek nevezték a gyermekvédelmi törvényt,
– azok, akik aktívan segítik azt a brüsszeli bürokráciát, amely a nekünk jogosan járó pénzek kifizetését a gyermekvédelmi törvény eltörléséhez köti a mai napig. Tudjátok mennyire érdekli az üresfejű baloldali politikusokat a gyermekek védelme? Pont annyira, mint az ócska ripacsként a Bibliát lóbáló, abból random idézgető főnöküket, Gyurcsány Ferencet Isten – semennyire. Így kezeljétek őket a jövőben, és egy szavukat se higgyétek el!« Igen, körülbelül erről van szó, de egy kicsit menjünk beljebb! Idézzük fel egy pillanatra Kőszeg Ferenc pedofíliával kapcsolatos nézeteit! Azért, mert nevezett igazi liberális ikon, a Helsinki Bizottság egykori alapítója – ő egy személyben testesíti meg mindazt, ami azon az oldalon fontos és megkérdőjelezhetetlen. Kőszeg Ferenc interjút adott Gulyás Mártonnak, s ott elhangzott az ominózus párbeszéd:
»– Van-e olyan erotikával átszőtt érzelmi kapcsolat, ami felnőtt és gyerek között helyeselhető, vagy sem?
– Hát legalábbis tolerálható.«
Legalábbis…
Ne felejtsük el, ez a megnyilvánulás Gulyás Márton számára is elfogadhatatlan volt, ezért – nagyon helyesen – beleállt a dologba, és nem engedte ki belőle Kőszeget. S a beszélgetés további részében Kőszeg még kifejtette, hogy szerinte „nem kell a büntetőjog szigorával lesújtani egy kiskorúval szexuális kapcsolatot fenntartó felnőttre.” Gulyás pedig egy 2009-ben írt cikkével is szembesítette Kőszeget, aki abban az írásában egyebek mellett ezt fogalmazta meg:
Amerikából világszerte szétterjedt új prüdéria, miután a homoszexualitást már nem illik üldöznie, pedofíliát hörögve vesz üldözőbe minden erotikával átszőtt érzelmi kapcsolatot felnőtt és gyerek között.
Értjük, nehéz is lenne nem érteni. „Gulyás ekkor megkérdezte, hogy »a fiad egy olyan iskolába jár, ahol van egy pedofil tanár, és amikor kérdezte a fiad, hogy mit lehetne ezzel kezdeni, akkor azt mondtad, hogy most már járd ki azt a pár évet, ami még hátravan, és aztán úgysem fogsz vele többet találkozni?« Mire Kőszeg azt felelte: »Hát, körülbelül igen, azt mondtam neki, hogy ne menjen bele ilyenbe. […] Amennyire lehetséges, kerüljük el az ezzel kapcsolatos, nyilvános leleplezést, konfliktust, felelősségre vonást, mert nem lesz a dolog ettől jobb, csak rosszabb«. […] – Majd Gulyás azt firtató kérdésére, hogy nem lett-e volna felelőssége megvédeni a saját fiát a tanártól, annyit felelt: »Nem éreztem ennek szükségességét«.”
Nem érezte…
S akkor szóba került az elhíresült tanár esete, amikor a beszélgetés szürreálissá vált:
Gulyás Márton: Feri… Nem bántak igazságosan Sipossal, ezt állítod?
Kőszeg Ferenc: Annyi változata és alesete van az olyan kapcsolatoknak, amelyek helyteleníthetők, hogy nagyon óvatos lennék ennek az elítélésével, de nem is annyira az elítélésével, hanem inkább a nyilvánosságra hozatalával.
G. M.: Ne haragudj, Feri, segíts megértenem: abban, hogy valaki a rábízott gyermekeket a táborozás során vagy iskolai helyzetben a lakására hívja, vagy a táborban maszturbál velük, vagy illetéktelen módon csókolgatja őket, ez milyen dimenzióban merülhet föl mint helyeselhető vagy el nem ítélendő helyzet?
K. F.: Kizárólag abban a dimenzióban, hogy akkor legyen ennek hatósági következménye, ha tényleg valami olyasmi történik, ami megengedhetetlen.
G. M.: De gyerekekkel együtt maszturbálni egy felnőttnek, ez hol megengedhető?
K. F.: (vonogatja a vállát, hosszan hallgat) Azt gondolom, hogy ennek a megtörténte még mindig kisebb baj esetleg, mint ennek a nyilvános leleplezése.
Nos, ez a világ, Kőszeg Ferenc világa próbál most morális lényként feltűnni, tetszelegni és politikai tőkét kovácsolni az ügyből.
Ez az a világ, amelyben Bauer Tamás szerint a pedofilok egy „szexuális kisebbség” tagjai.
Ez az a világ, ahol Révész Sándor főliberális HVG-s megmondóember szerint „a pedofília nem büntetendő cselekmény! Nem is szabad annak lennie! Sehol sem büntetik, mert nem is lehet. Mivel nem cselekmény. Hanem vágy. Gyerekekre irányuló szexuális vágy.” Ez az a világ, ahol a Publicus Intézet ügyvezető igazgatója, Pulai András szerint lehet érzékenyíteni a pedofíliával szemben is, mivel a pedofília betegség, így együtt lehet érezni az abban szenvedőkkel. Ez az a világ, ahol a Momentum beengedné a transznemű propagandát az iskolákba, Érd baloldali polgármestere pedig megpróbálta eltussolni egy magát az óvodásoknak meztelenül mutogató pedofil férfi ügyét.
