Számvitel rendjének megsértése miatt ítélte el a Zalaegerszegi Törvényszék pénteken a Széchenyi Hitelszövetkezet (SZH) egykori ügyvezetőjét, de a hűtlen kezelés vádja alól őt és hét vádlott-társát is felmentette bűncselekmény hiánya miatt.
Folytatólagosan elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezeléssel vádolta meg az ügyészség a SZH nyolc egykori vezetőjét, akik a vádirat szerint több mint félmilliárd forint kárt okoztak fedezetlen hitelek kihelyezésével. Három vádlott a SZH hitelkérelmeket elbíráló cenzúrabizottságának, öt pedig az igazgatóságának volt a tagja, köztük az elsőrendű B. L.-né, a zalaegerszegi székhelyű hitelszövetkezet egykori ügyvezető igazgatója és a másodrendű vádlott T. István, a SZH korábbi igazgatósági elnöke.
A törvényszék B. L.-nét számvitel rendjének megsértése miatt találta bűnösnek, amiért egy év, végrehajtásában egy esztendőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. A folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés miatt azonban őt és a további hét vádlottat is felmentette a bíróság.
Az ítélet indoklása során elhangzott: a vádirattal ellentétben nem volt bizonyíték arra, hogy a perben felsorolt hét cég, amelyek 2012–13-ban hitelkérelmet nyújtottak be a szövetkezethez, ne lettek volna hitelképes. Kötelezettségszegést sem követtek el, vagyoni hátrányt sem okoztak így a SZH vezető tisztségviselői, de a bíróság azt is megállapította, hogy amúgy is csak az ügyvezető és az igazgatóság elnöke tartozik ebbe a körbe, a többi vádlott nem.
Az ügyvezető esetében azt azonban megalapozottnak találta, hogy elkövette a számvitel rendjének megsértését, miután a szövetkezet vagyoni helyzetéről szóló iratokat kozmetikázták, hogy ne induljon felszámolás, ami azonban 2014 végére elkerülhetetlenné vált. Már 2007-től romlottak a szövetkezet pénzügyi mutatói, sok volt a bedőlt hitel, csökkent a szövetkezet tőkéje, de a piaci viszonyok és a jogszabályi környezet miatt is csak nehézkesen működött az SZH. Az ítélet nem jogerős, mert az ügyész megalapozatlanság miatt fellebbezést nyújtott be minden vádlott esetében, az egyedül elítélt B. L.-né pedig a védőjével három nap gondolkodási időt tartott fent.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)
