Ha a következő években – a 2022-eshez hasonlóan – hidrológiai és meteorológiai aszályok egy időben jelentkeznek majd Magyarországon, akkor az ipar, az energiatermelés, a mezőgazdaság, a turizmus, a természetvédelem és egyéb ágazatok komoly versenyhelyzetbe kerülnek egymással a vízkészleteinkért – mondta a Magyar Nemzetnek Bíró Tibor.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Víztudományi Karának dékánja hozzátette: a hidrológiai és meteorológiai aszály egyidőben való jelentkezése azt jelenti, hogy nem csak az időjárás miatt van aszály, hanem a felszíni vízfolyásainkban sincs elegendő vízkészlet. A szakértő szerint ha a fentebb említett versenyhelyzet bekövetkezik, az komoly problémákat fog okozni.
Magyarország mégsem víznagyhatalom?
Kérdésünkre válaszolva Bíró Tibor elmondta: ha az átfolyó vízmennyiséget nézzük, s ha ezt elosztjuk a lakosság számával, akkor valóban víznagyhatalomnak nevezhetjük Magyarországot. Ám ha a lehulló csapadék és a párolgás különbségét vesszük figyelembe, akkor a sor hátulján vagyunk. Hozzátette:
Magyarország belső megújuló vízkészlete a második legalacsonyabb az Európai Unióban, ha az országon átfolyó folyóink vízhozamát nem vesszük figyelembe.
A belső vízkészletek legfőbb utánpótlását a csapadék jelenti, ami a klímaváltozás következtében ugyan nem csökken, de egyre kiszámíthatatlanabb. Az egész éves csapadék kilencven százaléka mindössze hatvan-hetven nap alatt esik le, miközben az év négyötödében nem vagy csak minimális csapadék esik. Mindez oda vezet, hogy egyazon helyen fordulhat elő belvíz és aszály az év különböző szakaszaiban.
Verseny az ágazatok között
Mint Bíró Tibor kifejtette: az elmúlt években a felhasznált vízmennyiség jelentős részét az ipar fogyasztotta el hazánkban. A mezőgazdaságnak, a turizmusnak, és a természetvédelemnek is megnövekedtek igényei, az ágazatok közötti arányok módosulni fognak minden bizonnyal. „A Balatonnál fontos a vízszint a turizmus miatt, a Tiszán is vannak strandok, a különböző horgásztavak forgalma megnőtt. Emellett ha nincs megfelelő mennyiségű víz a folyómederben, az a hajózást, a teherforgalmat korlátozza.”
Közben pedig az ipart, a mezőgazdaságot is el kell látni annak érdekében, hogy a gazdasági teljesítőképességet ne korlátozzuk
– magyarázta Bíró Tibor. A klímamodellek ráadásul azt mutatják hogy a következő évtizedekben a nyári csapadék átlagosan csökkenni, míg a téli növekedni fog. A szakértő szerint a szélsőségek előfordulási gyakorisága emelkedni fog, fontos, hogy a hatásokat mérsékeljük és a megváltozott viszonyokhoz minél jobban alkalmazkodjunk. „Ha nincs nedvesség a talajban, ha kicsi a vizes élőhelyek kiterjedése, a medrekben alacsony vízállás van, akkor kisebb a területi párolgás. Ha nincs párolgás, nem képződik csapadék, ami helyben felemelkedik, és visszahullik.”
Vízfelületeink nagyságát így mindenképp növelni kell.
„Ezáltal a konvektív csapadék mennyisége megemelkedne nyáron. Másrészt fontos arról beszélni, hogy vizet tartsuk vissza folyómedrekben, tározókban. Ebben a kérdésben nagyon nehéz előrelépést tenni. Nagy vízfolyásainkon csak duzzasztással lehetne mindezt megoldani, de itt a természetvédelmi érdekek ezt nem engedik, holott a gravitációs vízkivételeknek ez lenne az előfeltétele. A tározók építése erősen korlátos Magyarországon. Nincsenek nagy völgyszelvényeink, a síkvidéki körtöltéses tározók építését a tulajdonviszonyok is gátolják, de a bekerülési költségük is jelentős” – magyarázta a szakértő. Hozzátette: a párologtatófelületek növelésével jelentősen tudnánk mérsékelni a nagy intenzitású nyári csapadékok esélyét is, így a helyi vízkárok mértéke is csökkenhet.
Elfogyhat az ívóvizünk?
A felszín alatti vízkészletekre azért kell különösen vigyázni, mert az ivóvízellátásunk ettől függ. Kevés ország alatt van olyan üledékes kőzet, amely ilyen kiváló minőségű ivóvizet biztosít nagy mennyiségben lakosainak – részletezte Bíró Tibor. A szakértő felhívta a figyelmet: a felszín alatti vízbázisok egy része úgynevezett partiszűrésű víz. A klímaváltozás és medersüllyedési folyamatok miatt egyre tartósabb kisvizes időszakok várhatók a vízfolyásainkban, ami veszélyeztetheti az ilyen típusú vizek kitermelését. A szakértő elárulta:
a medersüllyedés elsősorban a felvízi országok tározási gyakorlata miatt van, hiszen visszatartják a hordalékot. A folyók ezt a mederből pótolják, amely így egyre lentebb kerül.
„Sok helyen kisebb az utánpótlás, mint a felhasználás. Számos ivóvízkutunk nyugalmi vízszintje jelentősen lecsökkent. Ezért van az, hogy az Unió nem támogatja a felszín alatti vízadó rétegekből származó öntözést, ha az sérülékeny helyen történik. A vízügyi ágazat is arra ösztönzi az érintetteket, hogy inkább felszíni vizet használjanak öntözésre” – jelentette ki. A szakértő szerint mindent el kell követni, hogy a felszín alatti vízrétegekből csak annyi vizet vegyünk ki, ami vissza tud pótlódni.
Nem lenne szabad minden tevékenységünkre tisztított ivóvizet használni. A WC öblítésen át az autómosásig.
„A rendszerből emellett a víz harminc százaléka elszivárog. Ha a szivárgási veszteséget jelentősen tudnánk csökkenteni, illetve a háztartások jelentős része szürke vizet tudna használni, az hatalmas előrelépés lenne a felszín alatti vízrétegek megőrzése szempontjából” – magyarázta. Bíró Tibor szerint az iparnak is erre a tisztított szennyvízre kell majd átállnia rövid időn belül. Példaként említette a debreceni akkumulátorgyárat, ahol már ez az irányvonal érvényesül.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt)
