A szakemberek szerint a korábban lakhatatlannak minősített (fél)sivatagos területekre épült új városok (mint például Dubaj) elzárják a természetes vízelnyelő rendszereket, és a régebbi települések sem mentesek a problémától, mivel egyre gyakoribbá válnak azok az esőzések, amikor hatalmas mennyiségű csapadékkal kell számolni.
Amikor leaszfaltozunk egy utat, arra tekinthetünk úgy, mint ami már nincs is ott
– mondta egy fenntarthatósági szakértő a jövő egyik nagy városfejlesztési és klímatechnikai kihívásáról a CNBC online portálnak. Szerinte a múlt heti dubaji árvíz jól szemléltette, hogyan bukik meg a várostervezés az éghajlatváltozás egyik legfontosabb próbáján.
Abban a világban, amelyet a szélsőséges időjárási jelenségek növekvő valószínűsége jellemez, már nem számít, hogy milyen nagyok és modernek lesznek a világszerte egyre inkább terjeszkedő települések, hiszen nem tudják a vizet elvezetni, ha egyszerre túl sok esik belőle.
Szakemberek szerint az Egyesült Arab Emírségek városa, Dubaj és a hozzá hasonló, korábban lakhatatlan területekre épült települések olyan 20. századi városfejlesztési elképzeléseket tükröznek, amelyek a természetes vízfelvevő rendszerek elzárását eredményezik.
Ha ehhez hozzáadjuk a növekvő népességet és a hulladék ezzel arányosan növekvő mennyiségét, akkor nyilvánvaló, hogy egyre több a világra nehezedő kihívás.
Az Egyesült Arab Emírségek egyes részein a múlt héten az éves csapadékátlagnak megfelelő mennyiségű eső esett, és ez a tendencia a jövőben várhatóan tovább erősödik a klímaváltozás miatt. Soha nem láttak ehhez hasonlót: a múlt heti esőzés volt a legnagyobb mennyiségű csapadék, amelyet az 1949-ben elkezdett csapadékmérés óta regisztráltak. A tudósok szerint a múlt heti események jól mutatják, hogy mi történik a világban, ha a klímaváltozás elleni küzdelemről beszélünk.
