„A gyerektáboroztatás ugyan jól jövedelmező üzletág, de ez nem az a munka, amelyet csak pénzért végez az ember, éppen ezért fontos, hogy átgondoljuk, milyen magasabb szintű célunk, motivációnk, küldetésünk van, amit szeretnénk a gyerekeknek átadni” – tanácsolta Mihalec Gábor a közösségi oldalán a táborokat szervezőknek.
A pár- és családterapeuta szerint a szolnoki kalandparkban történt gyermekbántalmazás sokak fejében szólaltatta meg a vészcsengőt, vajon megbízhat-e a gyerektáborokban.
„Táborok százai küzdenek a szülők és gyerekek figyelméért, mindegyik valami különlegeset kínál, mindegyik más miatt a legjobb. A szülőnek pedig nagy segítség, hogy jó helyen tudhatja a szünet alatt a gyereket, amíg neki dolgoznia kell” – fogalmazott,
hozzátéve, hogy miközben a szülők rábízzák a táborvezetőkre a legféltettebb kincseiket, addig sajnos hallunk olyan táborokról is, amelyekbe sohasem lett volna szabad elengedni a gyereket.
A szakembernek egyáltalán nem idegen a táboroztatás, többgyermekes édesapaként és önkéntes táboroztatóként is pontosan tudja, mit keresnek a szülők és mire érdemes figyelniük a táborvezetőknek.
„Azért, hogy ne fordulhasson elő soha többet olyan eset, hogy egy kisiskolás fiúba a táborvezető olyan erővel rúg, hogy az megpördül a levegőben és földre esik, a legfontosabb, hogy tudjuk, mi vezérel minket, mit tudunk átadni, megtanítani nekik abban az időben, amíg a táborban vannak.”
Nem árt, ha arra is felkészülünk, hogy extrém fizikai és idegrendszeri terhelés ér minket, hiszen nemcsak magunkért, hanem egy csoportnyi gyermekért vállalunk felelősséget
– emlékeztetett Mihalec Gábor, aki őszintén vallott saját tapasztalatairól is.
„Számomra az egész évben a táborozós hét a legkeményebb. Lefekvés előtt az összes kicsit leellenőrizni, hogy megfürdött-e, megvigasztalni az anyahiányosokat, éjfélkor lázat csillapítani, kettőkor ügyeletre menni, hajnal háromkor a szökősöket visszaterelni a szobájukba, majd nappal topon lenni, és olyan foglalkozást tartani, hogy tíz év múlva is emlékeznek rá, és megölelnek, ha találkozol velük. Ez nem könnyű. Készen állsz rá?” – tette fel a kérdést.
A terapeuta arra is kitért, a jó táborvezető arra is figyel, kikkel veszi magát körbe. „Jól válogassuk meg a munkatársainkat! Ez a feladat, munka nem magányos farkasoknak való. A jó tábor titka egy olyan csapat, amelynek tagjai ráhagyatkoznak egymásra, ahol mindenkit ugyanaz a cél vezérel, ahol érzik egymás fáradtságszintjét, és kihúzzák egymást a bajból. Ehhez idő és körültekintés kell, az ilyen csapat nem máról holnapra áll össze.
„És ami még nagyon fontos: ellenőrizzük le mindenkinek a hátterét. A labilis idegrendszerű vagy valaha is visszaélés gyanújába került embernek nincs helye gyerekek között” – közölte.
Mihalec Gábor emlékeztetett, akkor lesz igazán sikeres egy tábor, ha pontosan megtervezzük azt is, mivel tudjuk a fiatalok figyelmét fenntartani. „Ehhez rengeteget kell készülni, már négy hónappal a tábor megkezdése előtt látni kell, hogy minden nap minden napszakát milyen értelmes programokkal fogjuk megtölteni. Ne pazaroljuk el annak a lehetőségét, hogy valami jót adjunk ezeknek a gyerekeknek, akik egy hetet ránk bíztak az életükből” – tanácsolta a szakember, aki fontosnak tartotta kiemelni azt is, hogy legyünk kedvesek, de tartsuk be a határokat, vagyis ne morogjunk, ne fegyelmezzünk minden apróság miatt, de ne is hagyjuk, hogy a fejünkön táncoljanak.
„Legyenek világosan lefektetett határaink: így nem félni fognak tőlünk, hanem rajongani és tisztelni” – szögezte le Mihalec Gábor.
