– Miként vélekedik az EU-s vezetők kritikáiról, amelyek a magyar miniszterelnök békemissziója ellen irányultak?
– Ezekből a nyilatkozatokból világosan kiderül, hogy ki az, aki csak beszél a békéről és ki az, aki komolyan is gondolja azt. Lehet azt mondani, hogy valaki nem ért egyet Magyarország megközelítésével, de ha tényleg békét akarunk, akkor kommunikálni kell egymással. Önleleplezés, amikor ezt a kommunikációt elvetemült módon támadják.
Valójában arról van szó, hogy vannak olyan politikai erők, amelyek háborúpártiak, így nem akarnak békét Európában. Ezért zavarja őket, hogy hazánk megmutatja nemcsak a magyar, hanem az európai választópolgároknak is, hogy igenis lehetne más megközelítést alkalmazni.
Átlátunk a szitán, és az önfelmentő politikát nem fogadjuk el, mivel a magyar emberek az európai parlamenti választáson abban erősítettek meg minket, hogy mindent meg kell tenni a békéért. Ha valaki komolyan elkezd dolgozni a béketeremtésen, akkor nagyon rövid idő alatt meg lehet változtatni azt a kontextust, amely eddig befagyott módon háborúpárti volt.
– Miként tudja hazánk az uniós elnökséget felhasználni a béke megteremtése érdekében?
– Az elnökség technikai feladata, hogy előre kell vinni az uniós dossziékat, ezekben pedig meg kell próbálni kompromisszumokat elérni. A másik feladat, hogy politikai kezdeményezéseket kell tenni. Ezért nem mozdulatlanná dermedve várjuk azt, hogy majd a 26 másik tagállam megegyezik valamiben, és közli velünk mint uniós elnökséggel, hogy mit kell csinálni. Javaslatokat tudunk kidolgozni és letenni az asztalra, amelyeket megvitatásra ajánlunk. Természetesen lehet azt mondani, hogy ezek rossz javaslatok, el lehet őket utasítani, de akkor nincs közös uniós álláspont egy kérdésben. Arról lehet tárgyalni, ami ki van dolgozva, át van gondolva, reális és megvalósítható.
A magyar miniszterelnök a látogatásairól részletesen tájékoztatta az EU vezetőit. Ezek az utak azért voltak nagyon fontosak, mert jelen pillanatban hazánk az egyetlen ország, amelyik friss és konkrét információkkal rendelkezik arról, miként gondolkodnak a hadviselő felek, illetve a közvetítés legfontosabb szereplői, és az eltérő érdekek között hogyan lehet navigálni. Ha komolyan gondoljuk a békét, akkor így tudunk egy olyan tervet alkotni, amelynek a megvalósítására legalább minimális esély van.
– Mikor állhat be változás a háborúpárti vezetők hozzáállásában?
– Az Egyesült Államok kulcsszerepet tölt be, míg az európai politika teljesen kiüresedett. Ebben a kérdésben az európai stratégiai autonómia csak mítosz. Az európaiak követik a Biden-adminisztrációt, amely viszont a politikai túlélésért folytatott küzdelemmel van elfoglalva. Nekik most az a legfontosabb kérdés, hogy Joe Biden egyáltalán versenyben tud-e maradni az elnöki székért, ezért külpolitikával egyáltalán nem foglalkoznak. Nagyon optimista várakozás lenne változásra számítani a részükről. Ezzel szemben Donald Trump nyíltan kampányol a béke üzenetével. Szerinte a háborúnak nem lett volna szabad kitörnie, ha pedig ő lett volna az elnök, akkor nem is tört volna ki ez a konfliktus. Én is részt vettem azon a tárgyaláson, ahol ismét megerősítette, hogy a legfontosabb szándéka a béke megteremtése. De először neki is kulcsfontosságú a politikai felhatalmazás megszerzése, így kezdeményezés a következő hónapokban ebből az irányból sem várható. Pont ezért javasoljuk Európának, hogy ha szeretnénk a rendezésben döntő szerepet betölteni, akkor most kellene lépni.