Jelentősen javult a középkorúak életminősége a 2000-ben mért adatokhoz képest – többek között ez derült ki abból a kutatásból, amelyet a Semmelweis Egyetem (SE) Egészségügyi Technológiaértékelő és Elemzési Központja készített csaknem 12 ezer résztvevő kérdőíves megkérdezésével.
A felmérésről az MTI-hez csütörtökön eljuttatott tájékoztatásban azt írták, hogy Magyarországon legutóbb 2000-ben mérte fel ehhez hasonlóan a lakosság egészséggel összefüggő életminőségét, így az eredmények két évtized távlatából összevethetők.
A felmérésből kiderült, hogy a képzettebbek, a gazdaságilag aktívak, illetve az egy háztartásban többen együtt élők jobb, egészséggel összefüggő életminőségre számíthatnak, mint az alacsonyabb iskolai végzettségűek, vagy az egyedül élők.
A tájékoztatás szerint az elemzés öt témakörben méri fel az egyén szubjektív önértékelésén alapuló egészséggel összefüggő életminőségét: a mozgékonyság, az önellátás, a szokásos tevékenységek, a fájdalom/rossz közérzet és a szorongás/lehangoltság.
Ezek pontozásához három értékelési szint tartozik: nincs probléma, némi probléma jelentkezik, illetve képtelen az adott tevékenység elvégzésére. A kérdőív öt dimenzióján belül így összesen 243 egészségi állapotot különböztet meg, ezek mindegyikéhez hozzárendelhető egy, az egészséggel összefüggő életminőséget kifejező számérték. A kérdőívre kapott válaszok számszerűsítése országonként és kultúránként eltér, hiszen például merőben más egy európai hozzáállása a fájdalomhoz vagy a szorongáshoz, mint egy távol-keletié – mutattak rá a közleményben.
Ugyancsak ezt a kérdőívet alkalmazták a 2000-es lakossági egészségfelméréskor (OLEF 2000), ami lehetővé teszi az eredmények összehasonlítását. Akkor 5503 ember részvételével készült a felmérés, 2022-ben pedig 11 910-en töltötték ki a kérdőívet, és új elemként a felnőttek mellett a 12-18 éves korosztályt is bevontuk a vizsgálatba.
Az eredményeket a teljes magyar népességre súlyozva adtuk meg
– magyarázta Inotai András kutatásvezető a közleményben.