A brüsszeli politikában szövetségre lépett egymással a Tisza Párt és a DK, miután pártcsaládjaik – az Európai Néppárt és a szociáldemokrata S&D – egyaránt csatlakoztak a nemzeti-szuverenista erőkkel szembeni egységfronthoz.
A Tiszát és a Gyurcsány-pártot soraikban tudó EP-frakciók ugyanis aláírták a Platform Cooperation statement nevű, háború- és migrációpárti paktumot, amely számos más kérdésben is a magyar érdekekkel ellentétes álláspontot képvisel.
A DK-nak és Magyar Péter pártjának is több kérdést feltettünk a tömörülésben való részvételük okairól, ám egyik helyről sem érkezett válasz. Egyebek mellett arról érdeklődtünk a két pártnál, hogy véleményük szerint milyen előnyökkel járnak Magyarországra nézve a paktum pontjai, köztük az, hogy az aláírók azt a jogot is fenntartják maguknak, hogy a tagállamok megrendszabályozására a jövőben is bevessék a jogállamisági eljárásrendszert, amivel például a hazánknak járó uniós forrásokat tudják visszatartani.
Rákérdeztünk arra is, hogy milyen haszna származik az uniónak, illetve a tagállamoknak abból, hogy a magukat Ukrajna-pártiként meghatározó aláírók az elapadó források dacára is meghatározatlan ideig folytatnák a nyugatabbra fekvő hadviselő fél támogatását.
Arról is érdeklődtünk, hogy a hazánkhoz hasonló nem bevándorlóországok esetében miért ragaszkodnak a migrációs paktumban foglaltak maradéktalan végrehajtásához, aminek része a több ezer fő befogadására alkalmas migránstáborok létrehozása is.
Arra ugyancsak kíváncsiak lettünk volna, ha esetleg a Tisza Párt és a DK a brüsszeli elittel kötött különböző háttéralkuk révén adták támogatásukat a háborúpárti kiáltványhoz. Mivel a paktum esetében már megvalósult az együttműködés Magyar Péterék és a Gyurcsány-párt között, megkérdeztük, hogy szerepel-e a napirendjükön valamilyen kooperáció a hazai belpolitikában is – például a 2026-os választáson –, ám erre sem reagáltak, s ezek szerint nem is tartották fontosnak cáfolni.
Sokatmondó körülmény, hogy sem az Európai Néppárt, sem a Tisza Párt nem reklámozta a paktumot és az abban foglaltakat.
Így Magyar Péteréktől arról is vártunk volna tájékoztatást, hogy amennyiben szerintük a megállapodás pontjai hazánk érdekeit szolgálják és ezért kedvező fogadtatásra tarthatnak számot, akkor miért nem próbálták eljuttatni a hazai közvéleményhez – köztük a saját szavazóikhoz – a paktum tényét és tartalmát.
Ezen a ponton érdemes megjegyezni, hogy Magyar Péter egyik legfontosabb szövetségese, a paktum fő szószólójaként előlépő Manfred Weber a saját bevallása szerint is magyargyűlölő.
Néhány évvel ezelőtt, amikor a Sargentini-jelentés kapcsán az EP a hazánk elleni jogállamisági eljárásról szavazott, az Európai Néppárt elnöke kendőzetlenül beszélt a hazánkkal és a magyarokkal kapcsolatos ellenszenvéről:
A 7-es cikkes szavazáson Magyarország ellen szavaztam. Nem a Fidesz, nem Orbán Viktor ellen, hanem az egész ország ellen.
Szintén beszédes, hogy Weber a minap a politikai ellenségének – nem pedig ellenfelének – nevezte a Fideszt.
A Platform Cooperation statementet a néppárt és a szociáldemokraták mellett a Renew nevű EP-frakció is aláírta, s jelezték, hogy a Zöldek csatlakozását is várják. A paktumban Weberék láthatóan arra szövetkeznek, hogy megakadályozzák a frissen megválasztott amerikai elnök, Donald Trump legfontosabb világpolitikai terveit, köztük az ukrajnai háború mielőbbi lezárását. Noha az egységfrontba tömörült néppártnak és a baloldalnak sikerült összegyűjtenie megfelelő mennyiségű szavazatot ahhoz, hogy az Európai Bizottság felállhasson december elsején Ursula von der Leyen vezetésével, ám a szűk, 51 százalékos többségük alapján nincs túl erős társadalmi felhatalmazás a markánsan antiszuverenista, migráció- és háborúpárti politikájuk mögött.
