Több konkrét ügyben igazolódott az elmúlt hónapokban, hogy Magyar Péter és a Tisza Párt teljesen elkötelezte magát a brüsszeli elit politikája iránt, miután a június 9-i európai parlamenti választásokat követően csatlakoztak a Manfred Weber vezette Európai Néppárthoz. Cikksorozatunk előző részeiben részletesen bemutattuk, hogy milyen okokból és érdekek mentén vált Magyar Péter Brüsszel vazallusává. Kétséget kizáróan kiderült az is, hogy a Tisza Párt teljes mellszélességgel beállt a háborúpárti táborba, és a pártelnök korábbi – a nyugat-európai és amerikai Ukrajna-politikával szemben kritikus – nyilatkozataival szöges ellentétben megszavazták azokat az uniós határozatokat, amelyek több fegyver szállítását és annak finanszírozását szorgalmazzák.
Manfred Weber barátságának és az ezzel járó anyagi támogatásnak, illetve Magyar Péter jogi védettségének – vagyis a mentelmi jog fenntartásának – nagy ára van.
A Tisza Párt EP-képviselőinek kötelessége minden olyan témakörben felsorakozni a néppárti frakció álláspontja mögé, amely Weberék szerint kulcsfontosságú: a háború folytatása mellett ilyen a migráció, a genderpropaganda, valamint a szankciós politika támogatása.
Ezek ráadásul olyan kérdéskörök, amelyek szorosan összefüggenek a szuverenitással, a magyar emberek – mint közösség – önrendelkezési jogával. Ebből a nézőpontból szemlélve különösen fontos, hogy mit képvisel Magyar Péter Brüsszelben, a nemzetközi térben.
Lemondana a szuverenitásunk egy részéről
A Tisza Párt elnöke néha kénytelen őszintén feltárni a jövőbeli céljait és azok következményeit, ilyen eset volt az is, amikor hazánk Európai Ügyészséghez való esetleges csatlakozásáról beszélt a közelmúltban. A videóra is rögzített eszmefuttatásban így fogalmazott: „Valóban, egy pici részéről a nemzeti szuverenitásnak le kell mondania annak a tagállamnak, amelyik (…) csatlakozni akar (…) az Európai Ügyészséghez. De ennek a szuverenitásnak jóval nagyobb részéről mondtunk mi le, amikor csatlakoztunk az Európai Unióhoz vagy amikor beléptünk a schengeni övezetbe, és tulajdonképpen rengeteg jogalkotásnál mondunk még le egy pici részéről a szuverenitásnak.”
Ebben az esetben tehát Magyar Péter elismerte, hogy lemondana az ország szuverenitásának egy részéről,
viszont más ügyeben ez a probléma nem kerül szóba. A bevándorlás például erősen érinti a nemzeti önrendelkezés kérdését, hiszen, ha a magyar embereket képviselő állam nem dönthet önállóan arról, hogy kiket és milyen formában enged be az országba, akkor sérül Magyarország szuverenitása.