A politika nem one-man show, hanem csapatsport az Év polgármestere szerint

A kétharmados kormánypárti többség a lehető legideálisabb helyzet egy megyei jogú város polgármesteri székében, hiszen hatékonyabb munkavégzésre ad lehetőséget – jelentette ki lapunknak Farkas Ciprián, Sopron polgármestere (Fidesz–KDNP), aki idén elnyerte a Szféra által alapított, rangos Év polgármestere díjat. A városvezető hangsúlyozta: a hétköznapokban is fontos a rendszeres kapcsolattartás az emberekkel, mert az ekkor szerzett információkból tudják meg, hogy mire van szükségük, merre haladjanak a fejlesztésekkel. Farkas Ciprián azt is kiemelte, hogy Orbán Viktor miniszterelnök és Lázár János építési és közlekedési miniszter jó partnere a városvezetésnek, mert értik a versenyképességi nehézségeket, és segítenek a helyi gazdaság megerősítésében.

– Mit érzett, mire gondolt, amikor megtudta, hogy önt szavazták meg az Év polgármesterének?

– Ez egy megtisztelő és örömteli elismerés, visszacsatolása annak a sok munkának, amit végeztünk. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy ez nem a személyemnek szól, hiszen ebben nagyon sok szorgalmas és kiváló ember teljesítménye adódik össze.

Ha az ember a politikát sikeresen akarja csinálni, akkor az nem one-man show, hanem csapatsport, ami egy város sikeressé tételénél hatványozottan igaz.

A hatékony munkához komoly segítséget ad nekünk két országgyűlési képviselőnk, Molnár Ágnes és Barcza Attila, illetve az alpolgármestereink, Simon István és Csiszár Szabolcs, valamint a testület 12 fős Fidesz-frakciója. Immár a második ciklus óta mind a 12 egyéni körzetet megnyertük Sopronban, az ellenzék csak a kompenzációs listáról tud helyeket csipegetni magának. Egységes, egy irányba húzó, a város minden szempontját maga előtt tartó, annak rezdüléseire érzékeny közösség munkálkodik Sopronban. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy ilyen közösségnek lehetek a tagja, és így tudunk sikeresek lenni.

– Milyen előnyöket jelent a kétharmados kormánypárti többség a városnak?

– Ez a lehető legideálisabb helyzet egy megyei jogú város polgármesteri széké­ben, hiszen hatékonyabban dolgozhatunk. Azt hangsúlyoznom kell, hogy a 12 önkormányzati képviselőnek mindennap meg kell küzdenie az egyéni körzeté­ben ezért az előnyért, az eredmények viszont azt igazolják vissza, hogy ezt meg is teszik. A Fidesz 2006 óta vezeti Sopront, az elődöm is a 2014–2019-es önkormányzati ciklusban hasonló többséggel a háta mögött tudta vezetni a várost.

Igaz, hogy akkor az ellenzék megnyert egy egyéni körzetet, de 2019 óta ezt az esélyt sem adjuk meg nekik.

– Hogyan lehet a leghatékonyabban kommunikálni ma az emberekkel? Mit gondol, minek köszönheti a népszerűségét?

– Beszélgetünk az emberekkel, gyakran keressük velük a kapcsolatot élőszóban, rendezvényeken vagy írásban, nem csak a politikai kampányok során. Tudjuk, hogy a soproniak mire vágynak és mit várnak el tőlünk. Őszintén kell beszélni a választókkal, akiknek a problématérképét csak úgy tudjuk összeállítani, ha folyamatosan tartjuk velük a kapcsolatot.

A jó polgármester tudja, hogy a településén élő emberek mit szeretnének. Ha valaki végignézi az elmúlt évek fejlesztéseit Sopronban, akkor azt láthatja, hogy sikerült eltalálnunk a közízlést.

A soproni polgár olyan városban szeretne élni, ami tiszta, zöld, jó hangulatú, és őrzi a hagyományokat, ugyanakkor a jövőbe is tekint.

Fotó: Griechisch Tamás

– Milyen fejlesztéseket tervez jelenlegi városvezetői ciklusában, melyek a legfontosabb feladatok?

– Az itt lakók a közlekedési infrastruktúra fejlesztéseit várják el a mindenkori városvezetéstől. A soproniak nagy létszámban ingáznak Ausztriába, ezért a komfortos közlekedés és a parkolóhelyek számának a bővítése, az utak karbantartása, továbbá a vasút fejlesztése mind hangsúlyosan megjelenik az elvárások között.

Ezenkívül Sopron az a város, ahol Budapest után hazánkban a második legtöbb műemlék épület található, ami arra ösztökél bennünket, hogy megőrizzük az értékeinket.

Erre is állandóan nagy gondot kell fordítani.

Bekapcsolva a nemzetközi vérkeringésbe

– Tavaly december 14-én, a hűség napján adták át az M85-ös autóút Ausztriáig tartó szakaszát. Ez milyen gazdasági hatást fejt ki Sopronra?

– Ausztria közelsége előnyt és hátrányt is jelent nekünk. Az osztrák munkaerőpiac felszívóerejének óriási hatása van Magyarországra, ami nálunk fokozottan érezhető, mivel egyfolytában humánerőforrás-problémákkal küszködünk: az aktív korúak 33 százaléka átmegy dolgozni a határ túloldalára. Így a szorgalmas magyar emberek tehetsége nem itthon hasznosul, hanem az osztrák nemzetgazdaságot erősíti. Amikor az ottani fizetésükkel hazajönnek, azt várják el tőlünk, hogy a hazai közszolgáltatások is osztrák színvonalúak legyenek, vagyis Sopronnak az a hátránya, hogy Ausztriával hasonlítják össze. A helyzeten a helyi gazdaság megerősítésével lehet változtatni. Ebben nagyon jó partnerünk Orbán Viktor miniszterelnök, valamint Lázár János építési és közlekedési miniszter, akik értik a versenyképességi nehézségeinket.

– Hogyan növelnék a versenyképességüket?

– Az M85-ös megépítéséből előnyt kell kovácsolnunk hosszú távon, azt elérni, hogy az adóbevételeink emelkedő pályára álljanak és fenntartható módon növekedjenek. Ebben nagy segítségünkre van a magyar kormány, ami úgy szerzett többségi tulajdont a GYSEV-ben, hogy nem kell az osztrák partner hozzájárulása a stratégiai döntések meghozatalához. Az Építési és Közlekedési Minisztérium jelentős mértékben megnöveli a GYSEV pályahálózatát, amivel a cég mérete is a jelenlegi kétszeresére fog nőni, amelynek köszönhetően a város újabb munkahelyeket tud teremteni. Ezenkívül egy logisztikai központ kialakítása válik lehetővé jövendő célként a város életében.

Van egy harminchektáros ipari parkunk, ahol jövőre megkezdődik egy húszezer négyzetméteres ipari csarnok építése.

Úgy hiszem, ezek segítenek nekünk megtalálni annak a módját, hogy a ma még Ausztriában dolgozó magyarok egy részét haza tudjuk csábítani.

Fotó: Griechisch Tamás

– Már most nagy csábereje van Sopron kulturális életének. Melyek az önkormányzat által támogatott legfontosabb események?

– Sopron egy igazi kultúrváros, az itt élő polgárság mindig támogatta a művészeteket és a kultúrát. A Petőfi Színházunknak két játszóhelye van: az egyik az épített színház, a másik a különleges hangulatú fertőrákosi barlangszínház, ami a szezonban nagy tömegeket vonz. Nálunk a színjátszásra, a képzőművészeti kiállításokra és a zeneművészeti előadásokra mindig nagy volt a kereslet, a soproniaknak pedig nem mindegy, hogy milyen minőségben kapják meg a kulturális szolgáltatásokat.

Ebbe a sorba illeszkedik a fesztiválszezon, ami idén is a SopronFesttel kezdődik.

Itt a város meg tudja mutatni önmagát: 75 helyszínen háromszáz program, köztük világsztárok várják a soproniakat, de rajtuk kívül még negyven-ötvenezer érdeklődőt várnak a szervezők. Erre a rendezvényre nagy szükségünk van, mert erősíti a helyi gazdaságot, fokozza a turisztikai érdeklődést, és a fiataloknak is vonzóvá teszi a leghűségesebb várost.

– Melyek Sopron testvérvárosai? Hogyan tartják velük a kapcsolatot?

– Német gyökerekkel is rendelkező város vagyunk, a polgármesteri székben sokszor olyanok ültek korábban, akiknek az anyanyelvük a német volt, így a német történelmi hagyaték erősen jelen van nálunk. A szovjet fegyverek árnyékában, 1946-ban hétezer német ajkú honfitársunkat telepítették ki Sopronból, akik alig 25 évvel azelőtt erős magyar tudattal, a magyar hazában maradás mellett foglaltak állást a hovatartozásról szóló népszavazáson. A kommunisták azzal „jutalmazták meg” őket a bátor cselekedetükért, hogy kitelepítették őket a saját hazájukból. A német kulturális szál ezért hangsúlyosan megjelenik Sopronban, tehát a legtöbb testvérvárosi kapcsolatunk német területen van. Az egyik a Baden-Württemberg tartományban található Bad Wimpfen, ahová a soproniak nagy részét kitelepítették, a másik pedig a bajorországi Kempten, amellyel 1987-ben jött létre a testvérvárosi kapcsolat a nyugati nyitás jegyében.

– Hol vannak még testvérvárosaik?

– Van még japán testvérvárosunk is, Kazuno, ahonnan minden évben küldenek hozzánk egy japán tanárt, így nálunk bárki ingyen tanulhat japánul és ismerkedhet a japán kultúrával egész évben. A görög Spárta szintén testvérvárosunk, ahonnan azt tanultuk meg, hogy nincs lehetetlen küldetés. Van izraeli testvérvárosunk is, Eilat. Ők úgy kapcsolódnak hozzánk, hogy Sopronban jelentős zsidó közösség él békében, és nagy örömömre az utóbbi időben lélekszámban is gyarapodni tudtak. Meg kell említenem még Kismartont, vagyis az osztrák Eisen­stadtot, amellyel jószomszédi viszonyt tartunk fenn, de szintén testvérvárosi kapcsolatban vagyunk a szlovákiai Selmecbányával.

Fotó: Griechisch Tamás

A leghűségesebb város

– Mit jelent ma soproninak lenni?

– A soproniak jó értelemben vett lokálpatrióták, akik büszkék a soproniságukra. Bennünket a magyar haza és nemzet úgy azonosít, hogy mi vagyunk a leghűségesebb város, amire minden soproni büszke.

A magyar jogtörténet első népszavazása 1921. december 14-én kezdődött, amikor a soproniak és a Sopron környéki községek lakói úgy foglaltak állást, hogy Magyarországhoz kívánnak tartozni, pedig ekkor, az első világháborút követően, minden veszni látszott.

Orbán Viktor úgy fogalmazott 2021. december 14-én, azaz a népszavazás századik évfordulóján, hogy „Trianon sötét felhői közül Sopron felett csillant meg először a napfény”. Felemelő és büszke érzés soproninak lenni, mert akkor adtunk hitet és reményt a magyar hazának, amikor arra a legnagyobb szükség volt.

– Vannak még más történelmi előzményei is annak, hogy Sopront nevezhetjük a leghűségesebb városnak?

– Azt kevesen tudják, hogy Sopron nem ekkor tett először tanúbizonyságot a magyar hazához fogadott hűségről. Azért kaptuk meg 1277-ben a szabad királyi városi rangot, mert Ottokár cseh király magyar gyermekek megölésével való fenyegetőzése ellenére nyitottuk meg a kapukat a magyar király csapatai előtt. Büszkék vagyunk arra is, amit Helmut Kohl egykori német kancellár mondott, és ami úgy hangzott, hogy

Sopron mellett ütötték ki az első téglát a berlini falból.

Ezt azért jelentette ki, mert itt zajlott az 1989-es páneurópai piknik, amikor szimbolikusan megnyílt a vasfüggöny, és sok keletnémet állampolgár át tudott menni a szabad világba, tehát egy rab nép adott utat egy másik rab népnek. Ezek a történelmi példák is azt mutatják, hogy soproninak lenni egy minőséget jelent. Sokszor az arcunkba fújt a történelem szele, de mi mindig jó döntéseket hoztunk, és becsülettel helyt álltunk.

– Mit szeret a legjobban Sopronban?

– Nagyon szeretem ez a várost, mert itt születtem, ez a szűk hazám. Azt gondolom, hogy egy embert ki lehet szakítani Sopronból, de Sopront nem lehet kiszakítani egyetlen emberből sem, aki itt született.

Borítókép: Farkas Ciprián (Fotó: Griechisch Tamás)