Ha valaki rákeres a Mihalecz András névre, hamarosan a Megvan Ferdinánd! (egy megszökött bika) és a Szaxofonon játszik jószágainak egy somogyi gazda címekkel találkozhat. A hangzatos cikkek legtöbbször elrejtik, hogy a vidéki Magyarország állattenyésztésében újat alkotó, innovatív mezőgazdász áll mögöttük.
Négy évszak
– Nincs gondom ezekkel a kissé bulvárra sikerült tudósításokkal – mondja a hatvanegy éves, ám meglepően fiatalos mezőgazdász, akinek valóban szokásává vált, hogy a somogyudvarhelyi legelőn minikoncerteket ad. – Valamikor olvastam arról, hogy Dél-Amerikában és Ausztráliában Bachot „hallgatnak” a szőlők, így csempészik be a dallamot a borba. Nos, ehhez áll közel az én felfogásom is – idézi fel a kezdeteket.

Az biztos, hogy Mihalecz András angus és Murray Grey marhái igenis szeretik a zenét.
– Az állatok szívesen közelednek hozzám, fülelnek, vagy tizenöt percig az értő közönség átszellemültségével hallgatják a muzsikát, majd továbbsétálnak. Amikor ellépnek tőlem, azon gondolkodom, lehet, hogy Lester Youngot vagy Andy Middletont szívesebben hallgatnák. Mondom is nekik: fiúk, egyelőre nincs még ekkora büdzsé…
Néha a változatosság kedvéért Beethoven, Vivaldi, Bach meg Mozart is megy. Hiszek benne, hogy ez kihat az állatok lelkivilágára, egyfajta boldogságtudat jön létre – nemcsak bennük, bennem is.
Ez még szorosabban összeköt bennünket – részletezi a zenei repertoárt a mezőgazdász.
Az ősgyepről az asztalra
– A MATE kaposvári campusán, ahol a diplomámat szereztem és most újra a padba ültem, a szakmérnökimet végzem, arról beszélgettünk, mi lehet az az innováció, ami kihúzza a bajból az ágazatot – idézett fel egy nemrégiben lezajlott kerekasztal-beszélgetést Mihalecz András, aki szerint a honi hústermelésben az ezzel foglalkozó gyárak, nagyvágóhidak és az erősen monopolizált szektor magángazdaságai mellett megjelent egy mohó főszereplő, a mindenható szupermarket, amelynek elég a csilli-villi csomagolás, a reklám és a „legjobb ár”, amely mögött sokszor szomorú események zajlanak.
Legutóbb egy vágóhídra szinte csak szétcsúszott lábú, tehát még állásra is képtelen marhák érkeztek, amelyek a tejtermelő szektor kifacsart áldozatai voltak. Nos, az én marháim egy természetvédelmi terület boldog lakóiként fickándoznak
– mutat rá a tartási körülmények meghatározó voltára. Mihalecz András azt is elmondta, hogy szerinte miért az az irány a jó, amit az ő gazdasága képvisel.