A marhákat is boldoggá kell tenni

Dráva menti ősgyep, Bach, Beethoven, Vivaldi, Mozart és némi jazz, valamint újító szemléletű gazdálkodás – ezt adja többek között marháinak Mihalecz András. A saját birtokán gazdálkodó mezőgazdász a jövő magyar húsmarhájának genetikájáról, a száj- és körömfájás-betegség jelentette kihívásra adott válaszokról és egy élménybirtok felépítéséről is beszámolt.

Ha valaki rákeres a Mihalecz András névre, hamarosan a Megvan Ferdinánd! (egy megszökött bika) és a Szaxofonon játszik jószágainak egy somogyi gazda címekkel találkozhat. A hangzatos cikkek legtöbbször elrejtik, hogy a vidéki Magyarország állattenyésztésében újat alkotó, innovatív mezőgazdász áll mögöttük.

Négy évszak

– Nincs gondom ezekkel a kissé bulvárra sikerült tudósításokkal – mondja a hatvanegy éves, ám meglepően fiatalos mezőgazdász, akinek valóban szokásává vált, hogy a somogyudvarhelyi legelőn minikoncerteket ad. – Valamikor olvastam arról, hogy Dél-Amerikában és Ausztráliában Bachot „hallgatnak” a szőlők, így csempészik be a dallamot a borba. Nos, ehhez áll közel az én felfogásom is – idézi fel a kezdeteket.

Gondos gazda szaxofonjátéka a legelőn

Az biztos, hogy Mihalecz András angus és Murray Grey marhái igenis szeretik a zenét.

– Az állatok szívesen közelednek hozzám, fülelnek, vagy tizenöt percig az értő közönség átszellemültségével hallgatják a muzsikát, majd továbbsétálnak. Amikor ellépnek tőlem, azon gondolkodom, lehet, hogy Lester Youngot vagy Andy Middletont szívesebben hallgatnák. Mondom is nekik: fiúk, egyelőre nincs még ekkora büdzsé…

Néha a változatosság kedvéért Beethoven, Vivaldi, Bach meg Mozart is megy. Hiszek benne, hogy ez kihat az állatok lelkivilágára, egyfajta boldogságtudat jön létre – nemcsak bennük, bennem is.

Ez még szorosabban összeköt bennünket – részletezi a zenei repertoárt a mezőgazdász.

Az ősgyepről az asztalra

– A MATE kaposvári campusán, ahol a diplomámat szereztem és most újra a padba ültem, a szakmérnökimet végzem, arról beszélgettünk, mi lehet az az innováció, ami kihúzza a bajból az ágazatot – idézett fel egy nemrégiben lezajlott kerekasztal-beszélgetést Mihalecz András, aki szerint a honi hústermelésben az ezzel foglalkozó gyárak, nagyvágóhidak és az erősen monopolizált szektor magángazdaságai mellett megjelent egy mohó főszereplő, a mindenható szupermarket, amelynek elég a csilli-villi csomagolás, a reklám és a „legjobb ár”, amely mögött sokszor szomorú események zajlanak.

Legutóbb egy vágóhídra szinte csak szétcsúszott lábú, tehát még állásra is képtelen marhák érkeztek, amelyek a tejtermelő szektor kifacsart áldozatai voltak. Nos, az én marháim egy természetvédelmi terület boldog lakóiként fickándoznak

– mutat rá a tartási körülmények meghatározó voltára. Mihalecz András azt is elmondta, hogy szerinte miért az az irány a jó, amit az ő gazdasága képvisel.

A Dráva mente ideális hely a marhák tartásához

– A rendkívül jó minőségű húst adó angus mellett a Murray Grey előnyei is megjelennek. Ugyanakkor a honi kedveltség toplistáján lévő magyar szürke jó tulajdonságait is beépítjük a jövő húsmarhájának genetikájába. Ehhez járul a szakaszos legeltetés, a télen is kizárólagos szálastakarmány-etetés, és a gazda szeretete. Szerencsés kézzel választottuk ki a Dráva mente nedvességet jól megőrző ősgyepét, így a természetvédelmi területen legelő gulya adja azt a terméket, amely a konyhában ezerszeresen meghálálja ragyogó ízvilágával ezt a befektetést – árulja el módszerét a mezőgazdász, akinek a keze alatt megszületett a már látványra is ajándék somogyi csoda a somogyudvarhelyi és berzencei legelőn, mindössze ötszáz szarvasmarhával.

Szamárlétrán a saját ranchig

Mihalecz András az elmúlt évtizedekben végigjárta a szakmai szamárlétrát. Állatorvos édesapja meghatározta azt az irányt, amelyet máig követ. Akár egy Kassák-regény főszereplője, úgy járta végig Európa fiatal mezőgazdászainak útját: első igazi fontos tapasztalatokat adó munkahelye egy skóciai állattenyésztő gazdaság volt, majd itthon egy kanadai, több száz tehénnel ügyesen birkózó cég alkalmazottja lett, ahol tehetségének, munkabírásának és kitűnő ötleteinek köszönhetően ügyvezető, aztán társtulajdonos lett.

Végül a tulajdonos halála után gondolt egy nagyot, és megvásárolta a céget. Több társaság vezetője, de elsősorban máig az a „megszállott” új utakat kereső gazda, aki nem felrúgni akarja a sok érdemmel és tudással kikövezett magyar állattenyésztést, hanem befolyásolni.

Örök harc

Mihalecz András szívesen elmondta a véleményét a mostanában oly durván lesújtó száj- és körömfájásról is. – Ahogy a saját egészségünk érdekében, úgy az állatainkat is védenünk kell, és nem csak a velejáró gazdasági károk miatt. Örök igazság, hogy a betegségek megelőzése és korai felismerése egy kritikus terület az egészségügyben, amely a betegségek kialakulásának kockázatát csökkenti és a kezelési eredményeket javítja. Azonban tudomásul kell vennünk, hogy bármikor visszatérhetnek olyan betegségek, amelyekről azt hittük, hogy legyőztük őket. Ez részben a saját megváltozott életmódunknak, szokásainknak, a klímaváltozásnak, a nagy távolságú élőállat-kereskedelemnek is köszönhető. Most úgy tűnik, hogy a száj- és körömfájás-járványt meg tudtuk fékezni. Meggyőződésem, hogy megszüntetni nem tudtuk – osztja meg álláspontját a szakember.

 Már látványra is ajándék a somogyi csodagazdaság

Marha nagy tervek

Most egy új fejezet következik a Mihalecz-ranch gazdálkodásban. Szeretné szélesre tárni az eddig elért eredményeik kapuját. A mindig humoros gazda úgy összegez: „marha nagy tervei vannak”. – Egy varázslatos kis bemutatógazdaságot, mintát hozunk létre, amely egyszerre a tudományos műhely eredményeit foglalja össze, ugyanakkor pihenést és gasztroélményt is nyújt az érdeklődőknek. Ez az én válaszom a jövőre: boldogtudat, amiben a szarvasmarhák a tenyésztők és a fogyasztók egyaránt önálló helyet kapnak. Mindenki pőrén érkezik, otthon felejtve a rossz beidegződéseket, bizalommal és szeretettel vesz részt ebben a körforgásban – fogalmaz, amihez csak annyit tudunk hozzátenni: álljunk meg egy legelőre!

Borítókép: Mihalecz András mindent megtesz, hogy állatai a legideálisabb körülmények között fejlődjenek (Fotó: Munkatársunktól)