– Egyre erőteljesebben próbálja elérni a brüsszeli politikai elit, hogy Ukrajna tervezett EU-csatlakozása lehetőleg 2030 előtt végbemenjen. A kritikusok szerint azonban ez számos veszéllyel jár egyebek mellett mezőgazdasági szempontból is, ugyanis ellehetetlenítené a többi tagállam termelőit. Hogyan látja Ukrajna agrárszektorának jelenlegi versenyképességét az uniós piacokon?
– Az a legfőbb kérdés, hogy Ukrajna versenyképességét vizsgáljuk, vagy az ott működő, a világ különböző részein bejegyzett és az országban befektető társaságokét. Ukrajna egy háborúban álló korrupt ország, félig lerombolt infrastruktúrával. A munkaerő jelentős része a fronton, vagy éppen sérülten otthon van, mezőgazdasági területének egy jelentős része el van aknásítva, valamint az úgynevezett piszkos bombák miatt különböző, sugárzó anyagokkal van beszennyezve. Ennek fényében ha megvizsgáljuk a versenyképességét, nagyon lesújtó eredményt kapunk. Viszont Ukrajnának van 41,3 millió hektár mezőgazdasági hasznosítású területe, ami kiteszi az Európai Unió mezőgazdasági területeinek 26 százalékát. Ebből a szántóterület 32,7 millió hektár, ami pedig az uniós szántóterületnek a harmadát teszi ki.
Ha például csak a napraforgó-termelést nézzük, 16,8 millió tonna az éves termése Ukrajnának, az Európai Uniónak pedig 10,3 millió tonna. Tehát 58 százalékkal többet termel, mint az Európai Unió 27 tagállama együttvéve.
Ráadásul a versenyképesség vizsgálatánál azt is figyelembe kell venni, hogy kiváló az ukrán szántóterületek minősége: a világ csernozjom talajának kilenc százaléka Ukrajnában van. Ebből a szempontból hihetetlenül nagy előnyben vannak. A birtokszerkezet kialakítása is feléjük billenti a mérleg nyelvét: az uniós tagállamokkal ellentétben Ukrajnában a nagy gazdaságméretek a jellemzők, földterületeinek több mint fele meghaladja az ezer hektárt. Ezek jelentős része pedig a nagy nemzetközi holdingok tulajdona, amelyek hatalmas tőkeerővel és korszerű gépesítéssel dolgoznak.
– Mindez hogyan érintheti hosszú távon a jelenlegi uniós tagállamok a termelőit?
– Több szempontból versenyhátrányba kerülnének. Egyrészt eltérő körülmények között termelnek, míg az Európai Unióban szigorú előírások vannak a termelés szinte minden fázisára. Például hogy milyen módon lehet a talajt művelni, milyen műtrágyát lehet használni mekkora mennyiségben, de még azt is meghatározzák, hogy az állattenyésztésben mennyi antibiotikumot lehet felhasználni.
Ráadásul az unióban garantálni kell a GMO-mentességet, az ökológiai gazdálkodásba bevont területek kapcsán pedig arra törekednek, hogy az elérje legalább a 30 százalékot 2030-ra. Ha ezzel szembeállítjuk Ukrajnát, ott semmilyen megkötés nincs.
Génmódosított növényeket termesztenek és semmilyen előírás nincs arra vonatkozóan, hogy milyen növényvédő szereket lehet használni. Például olyan hatóanyagokat is használnak, mint a klórpirifosz, vagy az atrazin, amiket már több éve kitiltottak az Európai Unióból. Ezek az emberi egészségre rendkívüli módon károsak, például rákos megbetegedést okoznak.
– Akik támogatják Ukrajna uniós csatlakozását, gyakran érvelnek a közös agrárpolitika (KAP) szabályaival, amely betartására szerintük ugyanúgy köteleznék Ukrajnát, mint anno Magyarországot is. Ön szerint a KAP Ukrajna belépése esetén mennyire biztosítaná Ukrajnával szemben az egyenlő versenyfeltételeket az uniós piacon?
– Ukrajna belátható időn belül az uniós tagállamokra vonatkozó feltételeknek lehetetlen, hogy meg tudjon felelni. Képtelenség, erre reális esély nincs. Az EU-csatlakozás folyamata úgy zajlik, hogy egy adott ország benyújtja a tagság iránti kérelmét, majd az unió megvizsgálja az adott ország állapotát: a jogállamiságon át a termelésszerkezetig számtalan feltételnek meg kell hogy feleljen.
Miután ezeket felmérték, csak azután döntenek arról, hogy a felvételi kérelmet benyújtó állam mikor kapja meg a hivatalos tagjelölti státust. Például Törökország 28 évvel ezelőtt nyújtotta be a tagság iránti kérelmét, 26 éve hivatalos tagjelölt, Szerbia 16 éve nyújtotta be a kérelmét, 13 éve tagjelölt, szinte már lezárta az összes fejezetet, a gazdasága szerkezetét is átalakította úgy, hogy az uniós szabályokhoz minél inkább tudjon alkalmazkodni. Mivel ez egyfajta fejlesztési irányt is jelent, az ország nem tud már változtatni, ha már ebbe az irányba mozdult el.
Ukrajna viszont a tagság iránti kérelmét a háború kitörése után négy nappal, 2022. február 28-án nyújtotta be, és az év június 23-án már hivatalosan tagjelölt lett. Ami más országnak csak több év után sikerült, neki három hónap alatt.
Mindezt úgy, hogy háborúban áll, tombol a korrupció, nincs róla elegendő információ és teljesen eltér a mezőgazdaságának termelési módja az uniós tagállamokéhoz képest. Ráadásul nagyon jelentős forrást is biztosítottak számára, az úgynevezett Ukrajna-eszközön keresztül, ami gyakorlatilag egy ukrán csatlakozási alap, 50 milliárd eurós kerettel. Összehasonlításképp előcsatlakozási forrásként annak idején Lengyelország megközelítőleg 5,7, Magyarország pedig 1,7 milliárd eurót kapott. Hiába mondja tehát Brüsszel, hogy Ukrajna felkészül majd a tagságra, a jelen körülményekből kiindulva nemhogy tíz, de még húsz év sem lenne elegendő, hogy a jelenlegi uniós előírásoknak megfeleljen. Alkalmatlan minden tekintetben.
– Mi a véleménye a KAP átalakításának uniós terveiről?
– Nem véletlen, hogy az unió pont most akarja az átalakítást. Így tudják az ukrán gazdasági társaságok számára a csatlakozással kapcsolatos forrásokat, és később pedig a támogatásokat biztosítani. Ebbe beletartozik az újjáépítés is. Eddig több mint 180 milliárd eurót biztosított Ukrajna számára az Európai Unió.
Ha a KAP teljesen megváltozna a mostani elképzeléseik szerint, akkor gyakorlatilag Magyarország még a felét sem kapná annak a támogatásnak, amit eddig területarányosan megkapott.
Ráadásul jogállamisági feltételekhez is kötnék: politikai alapon annak adnának akinek akarnak és annyit, amennyit ők akarnak. Ez teljes kitettséget, kiszámíthatatlanságot és anarchiát okozna. Nemcsak a magyar, hanem az európai uniós gazdák esetében szinte minden tagállamban.
– A magyar gazdákra nézve milyen konkrét veszélyeket lát ebben a folyamatban?
– Van történelmi tapasztalatunk abban, milyen hatással van a magyar mezőgazdaságra, ha bejön az olcsó és bizonytalan eredetű ukrán termék. Amikor megnyitottuk a szolidaritási folyosókat, hogy többek között a román kikötőkbe tudják szállítani a gabonát, hirtelen megteltek a magyar magtárak is ukrán gabonával. Romba dőltek a piacaink, az árak lefeleződtek, az input árak pedig megduplázódtak a háborús szankciók miatt.
Ez olyan, mintha bemennénk egy futópályára és százkilós terheket kötnénk a lábunkra, miközben ők szabadon, sportcipőben versenyezhetnének velünk.
Amíg náluk semmilyen tiltás, mi teljesen betartjuk az uniós előírásokat és ez az, amit mi nem bírunk elviselni. Ráadásul az unió régebbi tagállamainak nagybefektetői jelentős birtokokat szereztek Ukrajnában. Van olyan birtok, amelynek nagyobb a területe, mint Magyarország legnagyobb agrármegyéjének. Ezért nem is véletlen, hogy mindent elkövetnek Ukrajna gyors csatlakozás érdekében, hisz akkor az ő eddigi befektetéseik busásan megtérülnek.
Mindent kontroll nélkül tudnak termelni az eltérő gazdálkodás miatt, a munkaerő és az energia ára pedig még a felét sem éri el az uniós átlagnak. Korlátozásuk nincs, termőföldjük van, tehát kiváló termesztési lehetőségek vannak. Több mint ötvenszázalékos a versenyelőnyük.
– Melyek azok az ágazatok a mezőgazdaságon belül amelyeket, amelyek különösen veszélyeztetettek lehetnek?
– Mint már korábban szó volt róla, a gabona és a napraforgó kiemelten ebbe a kategóriába tartozik. A klímaváltozás miatt Magyarországon is változik a termelésszerkezet, a kukoricavetés terület visszább szorul, a napraforgó pedig nagyobb teret nyer. Így Magyarország Ukrajnával ebben nem tudna versenyezni.
Csatlakozásuk az unióhoz a magyar napraforgó-termelő gazdáknak tragédia lenne, ugyanis az ukránok kevesebb mint ötvenszázalékos költséggel tudják megtermelni a napraforgót.
De a növényolajipart is bedöntenék itthon. Ukrajna az egész uniót könnyedén el tudja látni növényolajjal és étolajjal, de a napraforgó feldolgozásánál keletkezett melléktermék a magas energiatartalma és fehérjetartalma miatt kiváló takarmány-alapanyagnak számít. Ezért az ukránok csatlakozása nálunk a növénytermesztőket teljesen tönkretenné.
– Mit tud tenni a kormány és a Magosz annak érdekében, hogy a magyar gazdák érdekei védve legyenek ebben az ukrán uniós tagság veszélyeitől?
– Nyugodt szívvel mondhatom, hogy vállvetve küzdünk. Amikor a gabonadömping volt, akkor Záhonynál, illetve az ukrán határon tüntettünk. A visegrádi négyekkel szoros kapcsolatot tartunk, és szerencsére már eljutottunk oda, hogy több mint 250 ezer aláírással mentünk Brüsszelbe, hogy átadjuk az Európai Bizottság elnök asszonyának a petíciónkat.
Még csak nem is válaszoltak a megkeresésünkre. Május 20-án pedig 70 európai uniós gazdaszervezettel tüntettünk Brüsszelben. Amikor pedig a magyar kormány a magyar gazdák érdekében küzd, akkor nemcsak értük, hanem valamennyi európai uniós gazda érdekében teszi azt. Miközben mi a plenáris üléseken elmondjuk a véleményünket a kérdésről, addig a többi képviselő hallgat, viszont utána a folyosón odajönnek és azt mondják: „De jó, hogy elmondtátok, nekünk is ez a véleményünk, csak éppen nem mondhatjuk ki.”
– Raskó György, Magyarország korábbi agrárügyi államtitkára nyíltan kiáll Ukrajna uniós csatlakozása mellett. A baloldali szakember elmondása szerint „időnként” a Tiszának és Magyar Péternek ad tanácsot agrár- és vidékügyekben, de egy esetleges Tisza-kormány agrárminisztereként is felmerült a neve. Ön mit gondol, mindezek fényében milyen agrárpolitika lenne várható Magyar Péter pártjától?
– Alávetettség, alárendeltség, megalázkodás és lassú leépülés – ezek azok a szavak, amik eszembe jutnak róla. Raskó Györgynek már jól ismerjük a munkáját: az Antall-kormány alatt teljesen lebontották az élelmiszeripart. Pontosan tudjuk, hogy annak privatizációját hogyan hajtották végre. Azt a nemzeti erőforrást, amit már sikerült visszaépíteni, Raskó úrék tudnák, hogy hogyan kell tönkretenni. Bizonyítottak már, volt rá idejük és lehetőségük. Én hiszem, hogy többé nem lesz.
