Magyarul úgy is értelmezzük a radikálist, mint szélsőséges dolgot. Ez a gondolkodás ismét az ókorból eredeztethető. Az arisztotelészi cselekvéselméletben erő és erény olvasatában a filozófus szerint az az erény, ami a két szélsőség között középen van. Vagyis egyik szélsőség sem jó, a helyes út a kettő között van, ami kiegyensúlyozottságot hoz, ezzel szemben a radikális nem ilyen, teljesen más irányba viszi el a cselekvést. Mindenképpen azt jelenti, hogy a meglevő viszonyoktól teljesen eltér.
A XVII. században Angliában a forradalom alatt jelenik meg erősen a kifejezés, amikor voltak a királypártiak és a puritánok. Lényegében amikor a pártpolitika megjelenik, akkortól beszélhetünk radikálisokról is. De a radikalizmus előfutárai is szóba kerültek adásunkban, ugyanis a középkorban az eretnek mozgalmak is ide sorolhatók. A jogtörténészek eljutottak napjaink radikális csoportjaihoz is.
