Nem fogok mindent elmondani, mert akkor megbukunk – A Mol jövőjével játszana a Tisza Párt

Külön munkacsoportban foglalkozik a Mol jövőjével és szükségesnek tartja a vezetői és stratégiai irányok újragondolását a Tisza Párt – erről Tarr Zoltán alelnök beszélt nemrégiben, és hűen saját tanácsához, nem mondott el mindent a magyar energiavállalatot érintő terveikről. Ezért a tiszás önleleplező nyilatkozatokat bemutató sorozatunk mostani részében megkíséreljük feltárni a valódi célt, amelyhez a Mol csak eszköz, járulékos veszteség lehetne a globalista érdekek oltárán.

Kapitány István, a Tisza Párt gazdaságfejlesztési és energetikai vezetője a párt országjárása keretében tartott kistarcsai fórumon 2026. március 4-én Fotó: MTI/Hegedüs Róbert

A magyar olajvállalat ugyanis hatalmasat menetelt a szocialista időszak óta: ÁFOR-ként indulva, tudatos terjeszkedési stratégiát követve lépett ki a magyar piacról, és egyszerű állami nagykereskedelmi vállalatból a kitermeléstől az értékesítésig a teljes értékláncot lefedő, regionális energetikai szereplővé vált. Jórészt a nagy nyugati olajvállalatok kárára, amelyek a posztszocialista térségben rejlő dinamikus növekedést szerették volna kihasználni, csakhogy a Mol a piac szép szeletét elhappolta előlük. Cikkünk témáját tekintve is érdekes, hogy a Shell volt az első tőkepiaci vállalat a magyar üzemanyagpiacon, már 1966-ban nyithatott egy kutat Budapesten.

A hagyományos olajcégek Mol elleni lobbiereje több ízben tapintható volt az Európai Bizottság intézkedésein, legutóbb akkor, amikor a Mol az OMV Slovenija felvásárlását indította el 2022-ben. Brüsszel versenyjogi vizsgálatot kezdett arra hivatkozva, hogy az ügylet korlátozhatja a versenyt a szlovén kiskereskedelmi üzemanyagpiacon. 

Végül csak azzal a feltétellel zárhatták le a felek az adásvételt, hogy beengedtek egy harmadik szereplőt: a Molnak ugyanis a szlovéniai hálózatból kötelezően el kellett adnia 39-et. Mégpedig nem másnak, mint a Shellnek – annak az olajipari óriásnak, amelytől a Tisza Párt nemrégiben a vállalatnál 37 év után globális alelnökként távozó Kapitány Istvánt igazolta le mint gazdaságfejlesztési szakértőt. Arról, hogy Kapitány miként forszírozza az orosz energiahordozókról való leválást, cikksorozatunk legutóbbi részében már ejtettünk szót.

Megint nem arról beszélnek, amit valójában terveznek

Most pedig, miközben a Mol a szerb NIS orosz tulajdonrészének megszerzésére készül, ismét félő, hogy ebbe az ügyletbe is beleszólhat Brüsszel. Egy sikeres tranzakció esetén ugyanis a Mol csaknem négyszáz szerb töltőállomás felett rendelkezne, újabb finomítóhoz, szénhidrogénmezőhöz és további kulcsfontosságú infrastruktúrához jutna. Nem meglepő, hogy a Mol régiós terjeszkedésével szemben éppen a Tisza Párt külügyi emberéhez, a karrierje két évtizedét az amerikai LNG-lobbinak áldozó Orbán Anitához szorosan köthető Atlantic Council szólalt fel. Az elemzés hangneme is ismerős: a globalista műhely szerint a Mol orosz olajra épülő beszerzési stratégiája alááshatja az európai közös fellépést az orosz energiahordozók visszaszorításában.

A Mol átalakítását célzó tervek mögé nézve tehát Tarr Zoltán elmondásával ellentétben nem a jól hangzó hatékonyságnövelés képe rajzolódik ki. Sokkal inkább egy idegen érdekű nyomásgyakorlás eredményét látjuk a Tisza Párt elképzelésében, amely célozza 

• egyrészt a Mol regionális szerepének csökkentését nyugati olajvállalatok (Kapitány személye és az OMV Slovenija-alku alapján leginkább a Shell) előnyére, 
• másrészt a vállalatirányításba való beavatkozással az orosz olcsó olaj beszerzésének megszüntetését drágább alternatívára cserélve, amelyen szintén nagyot nyerhet a Shell,
• harmadrészt mindennek okozataként a rezsicsökkentés Brüsszel által áhított beszántását, miután a drágább beszerzésekkel az intézkedést  fenntarthatatlanná tennék.

Ezek után felmerülhet a kérdés, hogy az ilyesféle beavatkozás egy vállalat életébe hogyan egyeztethető össze Kapitány Istvánnak a szabad piacról alkotott véleményével: „Én teljes mértékben a piacgazdaság híve vagyok. Tehát nyilvánvalóan mi megtapasztaltuk, hogy milyen a tervgazdaság a különféle szabályozókkal, különféle piaci folyamatokba való beavatkozásokkal. Ezek soha nem vezetnek hosszú távú eredményre” – mondta nemrég a Partizánnak.

A fenti videón ugyan a rezsicsökkentésről beszélt a Tisza gazdaságpolitikai szakértője, de világosan látható a kapcsolat a Mollal, illetve az is, mennyire nem fedi a jól csengő nyilatkozat a párt valódi céljait.

Cikksorozatunkat éppen ezzel, vagyis a párt valódi céljaival folytatjuk. Pontosabban azzal, hogy mit és hányszor mondott a célokról, a programokról Magyar Péter. S hogy ezekhez képest mi lehet a valóság.

(Folytatjuk)

               

       

       
       

            További játékainkhoz kattintson ide!