Nem fogok mindent elmondani, mert akkor megbukunk – Orbán Anita és Kapitány István úgy terel, mint a „kőprofik”

Híven követi Tarr Zoltán alelnök útmutatását Kapitány István és Orbán Anita. A Tisza politikusai jól hangzó üzenetekbe burkolva, de nyíltan kimondják, hogy le kell választani Magyarországot az orosz eredetű energiahordozókról, ám arról hallgatnak, hogy ez végeredményben a rezsicsökkentés megszüntetéséhez vezetne. A tiszás önleleplező nyilatkozatokkal foglalkozó cikksorozatunkban a Shell-részvénytulajdonossal és Panyi Szabolcs állítólagos jó barátjával foglalkozunk, akik életútjuk és megszólalásaik alapján a globális tőke érdekeit szolgálják a magyar érdekek ellenében.

Fotó: Hegedüs Róbert Forrás: MTI Fotószerkesztõség

Az orosz energiafüggőséget 2035-ig megszüntetjük – ezt mondta Magyar Péter nagy magabiztossággal tavaly augusztusban a Tisza programjának ismertetésekor. Aztán napvilágra került a pártnak írt hatszáz oldalas megszorítócsomag és Magyarék újabb program faragásába kezdtek. Ezt idén februárban hirdették ki, szintén rögzítve, hogy az orosz energiafüggőséget megszüntetik. A határozottság azonban március idusára alábbhagyott, a nemzeti ünnepen tartott sajtótájékoztatóján ugyanis Magyar már óvatosabban fogalmazott, és pragmatikus együttműködést emlegetett Oroszországgal, illetve azt, hogy „nem lehet figyelmen kívül hagyni” a két ország geopolitikai helyzetét.

Kapitány István is levágná az országot az orosz energiáról, a háztartásokat pedig az olcsó rezsiről – Fotó: Illyés Tibor / MTI Fotószerkesztõség

És ha ehhez hozzátesszük azt a pártból származó információt is, miszerint a februárban bejelentett elképzelések csupán egy kamuprogram részei, amelyek arra szolgálnak, hogy elfedjék a valódi szándékokat, akkor visszajutunk cikksorozatunk kiindulópontjához. Hogy tisztán lássunk, ismét meg kell vizsgálnunk a tiszás politikusoknak azokat a nyilatkozatait, amelyek az orosz energiahordozókról való leválás kérdését érintik. Orbán Anita és Kapitány István megszólalásaiból pedig ki is derülnek a párt valódi céljai. Mi pedig bemutatjuk azokat.

Pörög a régi lemez

Mielőtt hozzáfogunk, röviden felidézzük az orosz eredetű energiahordozók elleni brüsszeli harcot. Az Európai Unió orosz energiaforrásokról való leválasztása a 2022-es ukrajnai háborút követően vált Brüsszel által diktált, központi politikai programmá, de a beszerzési források több lábra állítása korábban is napirenden volt – elsősorban ideológiai szempontok, semmint a gazdasági racionalitás alapján. Az EU a 2006-os és a 2009-es orosz–ukrán gázviták idején kezdett komolyabban foglalkozni a kérdéssel, a Krím 2014-es orosz annexiója után pedig megszületett az Energiaunió koncepciója, amely már a függőség mérséklését tűzte ki célul. 

De míg a háború előtti tervek jórészt ma is hasznos kapacitásbővítő, összeköttetés-gyarapító beruházásokban öltöttek testet, maga a leválás nem történt meg, ezért nem is ingathatta meg a folyamat az európai ellátásbiztonságot. De csak eddig. 

A 2022-ben elindított REPowerEU program ugyanis már rohamtempóban, tisztán politikai döntések mentén alakítaná át az energiaszerkezetet, úgy, hogy gyakran figyelmen kívül hagyja a tagállamok eltérő lehetőségeit és az ebből adódó gazdasági kockázatokat.

Karrierépítés idegen érdekeket szolgálva

Ebben az érában, az elmúlt mintegy húsz évben csinált magának karriert Orbán Anita, aki végül a Tisza Pártnál kötött ki, ő a külügyi vezető.

A politikus neve az elmúlt napokban a tiszás kémbotrány miatt került a címlapokra, Panyi Szabolcs ugyanis arról beszélt egy hangfelvétel szerint, hogy Orbán Anita a barátja és belenézhet majd a külügy dokumentumaiba, ha egy esetleges kormányváltás után a tiszás szakértő lesz a tárcavezető.

Ezt azonban csak futólag említjük meg, mostani cikkünk szempontjából ugyanis az számít, hogy Orbán Anita olyan szakmai álláspontot foglalt el, amely a Tiszát az orosz energiaforrások ellen hangolhatja. 

A globalista világból érkezett szakértő ugyanis az elmúlt másfél évtizedben elsősorban amellett lobbizott az Atlanti-óceánon innen és túl, hogy Európa az amerikai földgázra cserélje le az oroszt. 

Ennek hátterében az áll, hogy az Egyesült Államokban a 2010-es évek körül felpörgött a gázkitermelés, és megnyílt az energiaexport lehetősége, amire korábban nemigen volt példa, mert az USA hagyományosan magának tartalékolja az energiahordozókat. Ebben az időszakban gázcseppfolyósító állomások épültek, és az USA nekilátott, hogy propagálja az LNG-t a már meglévő beszerzési lehetőségek rovására.

Így juthatott el 2012-re Orbán Anita oda, hogy a Washington Postban megjelent véleménycikkében kijelenthette: szerinte az Egyesült Államoknak lehetősége nyílt arra, hogy kulcsszereplővé váljon a földgáz nemzetközi exportjában, és szorosabbra fűzze a kapcsolatát a V4-ekkel. De már 2009-ben arról nyilatkozott a Szabad Európa ukrán nyelvű kiadásának, hogy az akkor tervezett Déli Áramlat gázvezeték határozatlan időre az orosz gázhoz láncolná a közép-európai térséget. Emlékezetes: a Gazprom Ukrajnát elkerülő beruházása végül a brüsszeli jogalkotáson csúszott el, helyette épült meg a Török Áramlat, megkerülve az uniós kekeckedést is. Orbán Anita 2014 februárjában a Soros György által alapított budapesti Közép-európai Egyetemen (CEU) tartott előadásában fejthette ki ismét abbéli véleményét, hogy Magyarország számára is hatalmas lehetőségek rejlenek az amerikai LNG-ben. Néhány hónappal később mindezt az amerikai Kongresszus tagjai előtt is elmondta, felkérve a washingtoni testületet, hogy engedélyezze a cseppfolyósított földgáz exportját.

Az akkori piaci helyzetet erősen sarkítva állította azt, hogy a térségünknek „jelenleg nem áll rendelkezésre más vezetékes gázalternatíva, ezért a legéletszerűbb megoldást az LNG-piachoz való hozzáférés jelentené”. Talán mondanunk sem kell, a kijelentés egyik állítása sem volt igaz ebben a formában.

Arról nem beszélt Orbán Anita, hogy az általa javasolt megoldás jóval drágább a meglévőnél, ami elkerülhetetlenül beépülne a fogyasztói árakba is, tehát kockázatot jelent a magyarországi rezsicsökkentés fenntarthatóságára. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a következmény elkerülte volna a figyelmét. A Tisza külügyminiszter-aspiránsa ugyanis még a doktori disszertációjában is arról írt, hogy szerinte az orosz energia kiszorítása a régiónk legfontosabb, első számú stratégiai érdeke. 

A később könyv formában is megjelent műben Orbán Anita kifejtette, hogy az átállás még akkor is szükséges, ha jelentős többletköltséggel járna akár az energiát, akár az új infrastruktúra kiépítését illetően. És bár a Tisza Párt részéről elhangzott, hogy Orbán Anita álláspontja időközben módosult, ez az állítás nehezen hihető az egész szakmai tevékenysége fényében.

Itt kell megjegyeznünk, hogy a Beregdarócnál érkező földgázszállítás 2025. január elsején megszűnt a Testvériség-vezetéken, miután Ukrajna nem hosszabbította meg a tranzitszerződést az orosz Gazprommal, a háborúra hivatkozva. Addigra a Török Áramlat déli irányból kiváltotta ezt a forrást évi 4,5–5,5 milliárd köbméterrel. Érdekes mozzanat, hogy Kijevnek azzal nincs gondja, hogy azóta évi 2–3 milliárd köbméter földgáz érkezik Ukrajnába ezen az útvonalon Magyarország felől.

Kapitány is elhallgatja a költségeket

Míg a Testvériség elzárásának emléke már a múlt homályába vész, és a hiánya nem is okozott gondot, addig a Barátság-kőolajvezeték blokádja annál aktuálisabb és égető problémákat okoz. Ezzel elérkeztünk az orosz eredetű energiahordozók kiszorításának másik lábához, a kőolajhoz. A Tisza Párt gazdaságfejlesztési és energetikai szakértője, Kapitány István területe ez, hiszen 37 évig dolgozott a Shellnél, és a világ ötödik legnagyobb olajvállalatától globális alelnökként távozott.

Kapitány az év elején az ATV Egyenes Beszéd című műsorában fejtette ki, miként alakítaná át Magyarország energiabeszerzését. Olyan, első hallásra jól csengő kijelentéseket tett, mint például, hogy „általában bármilyen üzleti helyzetben a teljes függőség, vagy legalábbis egy óriási elkötelezettség, az minden politikai megközelítéstől függetlenül sem szerencsés”. Elmondta: Magyarországnak lehetősége van arra, hogy különböző forrásokból szerezzen be energiahordozókat, de ezt technikailag meg kell oldani. E megfogalmazás alatt egyébként beruházásokat, vagyis pluszköltségeket is érteni kell.

És bár megemlítette kritériumként az alacsony költségeket, arról viszont nem ejtett szót, hogy Magyarországra nem véletlenül érkezik döntő mennyiségben orosz eredetű földgáz és kőolaj. Ennek oka az oly gyakran hangoztatott megfizethetőség. Az ugyan igaz, hogy alternatív forrásokból is lehetne vásárolni, de mivel nem éri meg, ezért nem vásárolnak a magyar energiakereskedők. 

Vagyis Kapitány István is a drágább irányba tolná el az energiabeszerzéseket, ami nyilván a rezsicsökkentés fenntarthatatlanságához vezetne.

A közműdíjak emelkedése persze Kapitány Istvánt nemigen érintené rosszul, hiszen a Tisza politikusa másfél milliárd forintot kaszált  csak a ukrán olajblokádon. Erre Menczer Tamás hívta fel a figyelmet, részletezve: a Shell-részvények árfolyama és értéke a háború kezdete óta megduplázódott, és mióta Volodimir Zelenszkij ukrán elnök elzárta az olajcsapot, még tíz százalékkal nőtt. A folyamat nyertesei a Shell-részvényesek, mint Kapitány.

Hogy mennyire eltávolodott a hétköznapi nehézségektől a Tisza új üdvöskéje, arról a Partizánnak 2025 májusában adott interjú alapján is megbizonyosodhatunk. Ekkor még – hivatalosan – nem tiszásként ment neki a rezsicsökkentésnek: „Én teljes mértékben a piacgazdaság híve vagyok. Tehát nyilvánvalóan mi megtapasztaltuk, hogy milyen a tervgazdaság a különféle szabályozókkal, különféle piaci folyamatokba való beavatkozásokkal. Ezek soha nem vezetnek hosszú távú eredményre. Nyilvánvaló, hogy ingyen nem lehet semmit csinálni.”

Ez alapján a multinacionális környezetben szocializálódott üzletember úgy vélheti, hogy a vadkapitalizmus helyénvaló, a szociális intézkedések pedig feleslegesek.

A szabad piacgazdaság elvét némileg próbára teszi azonban az a terv, amelyről Tarr Zoltán Tisza-alelnök beszélt a minap. Cikksorozatunk következő részében kitérőt teszünk annak érdekében, hogy a Tisza Párt eddig megismert energiapiaci elképzeléseit részleteiben is bemutassuk, vagyis azt: hogyan tenné tönkre Magyar Péter pártja a globalista nyomásgyakorlás hatására a Molt.

(Folytatjuk.)

               

       

       
       

            További játékainkhoz kattintson ide!