Felmerül a kérdés:
Mennyire tekinthető hitelesnek egy olyan állítólagos dokumentum, amelyből ugyanazon történet szereplői is egymásnak ellentmondó következtetéseket vonnak le?
Miután Panyi Szabolcs több ponton is ellentmondott a Financial Times beszámolójának, megszólalt Rácz András is. Ő a brit lappal szemben szintén arról beszélt, hogy az oroszok a 30 ellenzéki szereplő elnémítására törekedtek, emellett pedig azt állította, hogy az érintett influenszerek nevei is ismertek. Előbb azt mondta, hogy a névsor Catherine Belton Washington Postban megjelent cikkében szerepelt, később azonban már arról írt, hogy a „konkrét névlistákat” valójában a Financial Times közölte.
A Tűzfalcsoport ugyanakkor kiemeli, hogy
egyik állítás sem támasztható alá: a Financial Times nem közölt névlistát, Catherine Belton cikke pedig az influenszerek kérdését sem érintette.
Hallgatásból nem lesz bizonyíték
A Tűzfalcsoport szerint az állítólagos orosz beavatkozás mellett felhozott bizonyítékokat számos ellentmondás és vitatható állítás terhelte, ezért az azt alátámasztó érveket is megvizsgálták. Kiemelik, hogy Rácz András és Buda Péter biztonságpolitikai szakértő több megszólalásában arra hivatkozott: az orosz beavatkozás gyanúját erősíti, hogy a kormány nem cáfolta az erről szóló állításokat.
A blog felhívja a figyelmet arra, hogy
ez a logika a „bizonyítási kényszer áthárítása” nevű érvelési hibára épül, hiszen egy állítás igazságát nem a cáfolat hiánya, hanem a mellette felhozott bizonyítékok támaszthatják alá.
A Tűzfalcsoport úgy véli, önmagában a kormány hallgatásából nem lehet arra következtetni, hogy az orosz beavatkozásról szóló állítások igazak.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!