Íme a kompromisszumok nélküli Megane R.S. Trophy-R

Annyira extrém, hogy nem jön be mindenkinek, de ha rákapunk az ízére, függőséget okoz.

null

Egyetlen más szegmensben sem folyik olyan öldöklő csata a Nürburgring-Nordschleife körrekordjáért, mint a hot hatchek mezőnyében. De a Renault nemcsak a „Zöld pokolban” tette le névjegyét, hanem Spában és Suzukában is immáron a Trophy-R a leggyorsabb fronthajtású, utcai autó. A suzukai körrekord pikantériáját természetesen az adja, hogy a Honda hazai pályáján a szuper-Megane három másodpercet vert a Civic Type R-re.

A válasz ugyanakkor egyszerű: a Renault Sport olyan modellt alkotott, amely egy kompromisszumok nélküli pályagép, igazából csak azért van rajta rendszám, hogy „lábon” lehessen vele kigurulni a versenypályára.

Kecsesen siklik a kanyarokban a franciák különleges autója Fotó: Stefler Balázs – automotor.hu/Mediaworks

A Renault eddig nem látott radikális súlycsökkentésnek vetette alá a kiindulási alapnak számító Trophyt. Nincsenek hátsó ülések vagy csomagtérburkolat, a gépháztetőt karbonból sütik, a hátsó üvegezés pedig egészen vékony. Hogy minden részletre kiterjedő, extrém mértékű a súlycsökkentés, azt mi sem jelzi jobban, mint hogy lítium-ion akkura váltottak, illetve elhagyták a hátsó ablaktörlőt. Sőt, még az R.S. védjegyének számító négykerék-kormányzást is kidobták, amivel 32 kg-ot spóroltak.

Nem okoz meglepetést a belső dizájn, a hangsúly egyébként is a teljesítményen fekszik Fotó: Stefler Balázs – automotor.hu/Mediaworks

Persze önmagában a külső is megalapozza a hangulatot. Egyetlen légbeömlő sem kamu, minden hajlatnak és ívnek megvan a funkciója, a hátsó diffúzor pedig megérne egy külön misét a középen kivezetett titán Akrapovic kipufogóval. Aztán ahogy kinyílik az ajtó, egy végtelenül funkcionális, már-már puritán beltér tárul fel két olyan üléssel, ami nem sportkocsis, sokkal inkább már versenyautós, hiszen még a támla dőlésszöge sem állítható. Az első métereken feltűnik, hogy az út minden hajszálrepedését közvetíti a betonkemény futómű, az Alpine sportkocsit is hajtó, 1,8 literes turbómotor pedig nagyon mérgesen szól. Vannak erősebb és egyenletesebb teljesítményleadású blokkok is a szegmensben, de a 300 lóerő nem piskóta. Mire észbe kapunk, már el is értük a tiltást 7100-as fordulaton, aztán egy gyors kapcsolás a karcos, hatgangos váltóval és kezdődik a vágta elölről. Nem éppen pihentető a Trophy-R vezetése, állandó 110 km/órás tempónál is szinte megfájdul az ember feje, és a módosított kerékdőlés miatt az egyenesfutása is hagy kívánnivalót maga után.

Az izmos belső, sportos külsőt takar Fotó: Stefler Balázs – automotor.hu/Mediaworks

A Trophy-R képességeinek kiaknázásához rutin és megfelelő körülmények kellenek, de aki tud vele bánni, annak óriási élményben lesz része. Mivel a Renault-nál is egymás után jönnek a hibrid modellek és egyértelműen látszik, hogy ők is mindent megtesznek a flottafogyasztás csökkentéséért, külön becsülendő, hogy ilyen, gyűjtői példányokat is gyártanak.

A teljes cikket IDE kattintva olvashatják!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.