A levendula az egyik legkedvesebb virágos növény a kertben. Június elejétől hosszan virágzik, akár négy héten keresztül is örömet szerez lila virágaival. De nemcsak azért szeretjük a levendulát, mert szép, hanem azért is, mert rendkívül hasznos, a kamilla mellett ez a legismertebb, leggyakrabban használt gyógynövény. Régen úgy tartották, minden paraszti porta elé kell legalább egy tő levendula: illata távol tartja a szúnyogokat, hangyákat, teája megnyugtat, a szekrénybe akasztva pedig elűzi a molyokat.
Hálás növény a levendula, de vigyázni kell rá
A levendula évelő cserje, akár 20-30 éven keresztül is szépen virít ugyanaz a tő, sok gond nincs vele, rovarkártevője nincs, metszésére azonban érdemes minden évben szánni egy kis időt. Ez a rövid leírás a levendula föld feletti részére vonatkozik, csakhogy ennél a növénynél a baj legtöbbször alulról érkezik. Kezdjük ott, hogy a nedves talajt egyáltalán nem bírja, ha ilyen területen csak kókadozik, érdemes átültetni – ám ez szinte evidencia, mindenki tudja, akinek volt már levendulája. Arra viszont kevésbé számítanak a hobbikertészek, hogy alulról, a földből komoly támadás érheti a levendulatövet.
Sunyi módon támad és pusztít
Sajnos létezik egy nagyon is gyakori, gyorsan terjedő gyomnövény, ami gyökereivel körbeveszi, körbefonja a levendula gyökérzetét. Egy ideig úgy tűnhet, hogy szinte szimbiózisban élnek, ám a folyamat vége az, hogy a gyom a levendulát megfojtja, végül szerencsétlen tő elszárad. Az alattomos gyomnövény, amelyik a bajt okozza, nem más, mint a tarack! Úgy lehet észrevenni a fertőzöttséget, hogy a levendula közt fűszerű, egyszikű levelek tűnnek fel.
Először csak egy-egy szál, de néhány héten belül szabályos bóbitája lehet a töveknek. Ilyenkor már a látványt is zavarja, de hiába húzkodjuk ki fölfele a hosszúkás leveleket, a taracknak az semmi… Ráadásul tudni kell, hogy ahol a levendula között sok egyszikű levél van odafönt, ott alul már borzalmas a helyzet: csupa-csupa tarackgyökér a levendulatő.
Mit lehet tenni?
Abból kell kiindulni, hogy a tarack egy rendkívül szívós és agresszív, gyorsan terjedő növény, valójában fűféle. Hosszú, ízesült oldalgyökereket fejleszt, amelyekből minden egyes csomópontnál újabb növény fejlődik. A folyamat nagyon gyorsan játszódik le, eredménye pedig egy gyökérháló, egy szövedék, mely elszívja a kultúrnövény – jelen eseteben a levendula – életerejét. A feladat az, hogy ezeket a gyökereket eltávolítsuk a talajból. Ha nincs gyökér, nincs tarack. Mindez persze nem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik, hiszen a talaj szintje alá kell mennünk a megoldásért. Amire mindenképpen szükség lesz: ásó, kapa, metszőolló.
Az ásást és a kapálást itt nem lehet megúszni, de ahhoz, hogy hozzáférjünk a terephez, első lépésként meg kell tisztítanunk a töveket. Az alsó ágakat vágjuk le tőből, a bokrot magát pedig vágjuk vissza, hogy picit kisebb legyen, mint volt. Ebben nem lehet hibázni. A levendula töve körül húzzunk ki minden egyéb növényt, amit tudunk, majd jöhet a kapa.
Kezdjük a kapálást a levendula tövéhez egészen közel, onnan haladjunk kifelé.
Ha végeztünk a közvetlen környezet kapálásával és tisztításával, ássuk fel a talajt körben a levendula mellett.
Ha olyan sok a levendula töve közt a tarack, hogy lehetetlenség megtisztítani, akkor nincs mese, ki kell emelni az egész tövet a talajból. Így, kiemelve már könnyen megtisztíthatjuk a tövet, sőt, akár ketté is vághatjuk – ezt nevezik tőosztásnak -, így kétfelé lehet majd visszaültetni.
Mielőtt azonban visszaültetnénk helyére, az ültetőgödröt ássuk át, tisztítsuk meg a tarackgyökerektől, amennyire lehet. Érdemes murvát szórni az ültetőgödör aljára, mert állítólag a tarack ki nem állhatja a mésztartalmú talajt.
A teljes cikket IDE kattintva olvashatják!
