Mindkét különlegességet a velencei Harry’s Bar alapítója találta ki. A korábban Veronában szakácsként dolgozó Giuseppe Cipriani elegáns európai hotelekben keverte és szolgálta fel az italokat, mielőtt 1931-ben megvalósította az álmát: a barátjától, Harry Pickeringtől kapott pénzből saját bárt nyitott, amelynek hálából a Harry’s nevet adta.
A Szent Márk tér közelében található bár a harmincas évektől kezdve a Velencében tartózkodó írók, művészek, mozisztárok – köztük Somerset Maugham, Truman Capote, Georges Braque, Arturo Toscanini, Orson Welles, Charlie Chaplin – kedvenc helye lett. Külön asztalt tartottak fent Ernest Hemingway számára, aki A folyón át a fák közé című művében többször említi a Harry’st, és Cipriani visszaemlékezése szerint fizetéskor annyi csekket állított ki az itt elfogyasztott jelentős mennyiségű italról, amennyin elfért volna egy közepes terjedelmű regény. A híres bárt az arisztokrácia krémje is felkereste, és 1935-ben volt egy olyan nap, amikor a pincérek egy időben szolgálták ki Vilma holland királynőt, valamint XIII. Alfonz spanyol, I. Pál görög és II. Péter jugoszláv királyt.
Bellini koktél
Ezen a legendás helyen született meg 1948-ban az őszibarackpürés pezsgőkoktél, amelynek jellegzetes színe a Giovanni Bellini egyik festményén ábrázolt szent tógájának árnyalatára emlékeztette Ciprianit.
Fotó: FLICKR
A Bellini ma az egyik legismertebb olasz koktél és a Bármixerek Nemzetközi Szövetségének egyik hivatalos itala. A nyolcvanas évektől fogva egy venetói cég ipari mennyiségben állít elő Bellinit, és palackozva forgalmazza.
Carpaccio
Giuseppe Cipriani a carpaccio megalkotásával is bevonult a gasztronómia világtörténelmébe. Ezt az ételt Amalia Nani Mocenigo grófnőnek készítette el először, aki Velencébe érkezvén a Harry’s Barban óhajtott vacsorázni. Mivel az orvosa éppen nyerskoszt-diétára fogta a húsimádó contessát, Cipriani nyers marhabélszínt szeletelt neki a lehető legvékonyabbra, meglocsolta citromlével, olívaolajjal, majd mustárral megbolondított majonézt csepegtetett rá.
Fotó: FLICKR
Amikor az elragadtatott vendég az étel nevét kérdezte, Cipriani a nemes hölgy fehér ruhájára és a vörös húsra pillantva rávágta: „Contessa, ez az Ön Carpacciója!” Ugyanis a lagúnák városában akkor volt kiállítása Vittore Carpaccio 16. századi festőművésznek, aki előszeretettel társította a szóban forgó két színt.
A teljes cikket ITT olvashatja tovább.
