Lovász Zoltán festő eltökélt célja, hogy minél magasabb szintű legyen itthon az akvarell- festészet társadalmi elfogadottsága. A Bajnán élő szobrász-illusztrátorral az úgynevezett RIP-sorozatáról, valamint a közösségi házban látható alkotásairól és terveiről is beszélgettünk.
Hogyan lett a festő a bajnai táj szerelmese?
Lovász Zoltán festő célja az, hogy magasabb szinten elfogadottabb legyen itthon az akvarell- festészet.

– 1990-ben Gyermely felől érkeztünk meg a településre, amikor a volt juhhodály melletti éles kanyarban megpillantottam a felhőbe burkolódzott Őr-hegyet. Rögtön azt mondtam Ritának, a feleségemnek, hogy ide kell költöznünk – idézte fel Lovász Zoltán az életében meghatározónak számító pillanatot.

Fotó: MW
Már mintegy másfél évtizede éltek Bajnán, amikor a helyiek Szent Donát-szobrot szerettek volna állítani a Szőlőhegynél. Javasolta, hogy ne kőhalomra, hanem fűvel bevetett domboldalra helyezzék el az alkotást. A szobor helyére emelése után a helyiek tapsoltak, majd az egyik jelenlévő magához hívta a „bajnaiakat”, ami rosszul esett számára, ezért autóba ült és hazament.

– Kisvártatva megjelent a házunknál Pallagi Tibor polgármester és elhívott a tervezett átadóceremóniára. Ott a borbarátoktól bekeretezett emléklapot kaptam, mellyel hivatalosan elismertek bajnai polgárként. Rendkívül jólesett ez a kedves gesztus – mondta, majd hozzátette: azóta is nagyon jó kapcsolatot ápol a falubeliekkel.

Nyáron egy közeli kálváriánál a helyi hagyományőrző egyesület támogatásával és adományokból elvégezte a krisztusi kereszt renoválását, most pedig a stációk felújítását tervezi. Saját bevallása szerint időnként jó érzés követ faragni és mintázni, bár némiképp már eltávolodott a szakmától. Lovász Zoltán a Képzőművészeti Főiskola elvégzése után szobrász-restaurátorként tevékenykedett, majd illusztrátorként a reklámgrafikai iparban helyezkedett el. Munkái, megrendelései mellett szívesen hódol a festészetnek is, az akvarelltechnikát kimondottan kedveli.

Wetbrush nevű Facebook- oldalán tekinthetők meg az alkotásai, köztük az úgynevezett RIP-sorozata, melyben elhunyt ismert művészek, sportolók, a kulturális élet meghatározó személyiségei előtt tiszteleg emlékportrékkal. Első festménykiállításának a helyi közösségi ház adott otthont, az épület átadóünnepségén mutatták be műveit. Az alkotó már régóta szerette volna megmutatni a lakosoknak a helyi, illetve a környékbeli helyszíneket ábrázoló festményeit: a tárlaton több ismertebb bajnai utcakép, de néhány pusztamaróti és esztergomi kép is szerepelt. Lovász Zoltán a festmények kapcsán elmondta: számára nem a téma az első, hanem mindig az adott pillanat látványa fogja meg.














