A tranziensek legnagyobb része a kísérleti atomrobbantások után villant fel
A tranziensek és a hidegháború első évtizedében elvégzett nukleáris fegyvertesztek között két okból is fel lehet vetni az összefüggést. 1951-től a Szputnyik–1 1957-es felbocsátásáig az Egyesült Államok és a Szovjetunió, majd később Nagy-Britannia legalább 124 föld feletti úgynevezett légköri nukleáris kísérleti robbantást hajtott végre. Bizonyos körülmények között a nukleáris robbantások sugárzása látható fényt okoz (ezt nevezik Cserenkov-sugárzásnak.)

E jelenség a légkörben lévő nagy energiájú részecskékre (például a gamma-sugarakra) adott válaszként is értelmezhető, bár ennek intenzitását mind a részecskeenergiák, mind pedig az atmoszferikus viszonyok jelentősen befolyásolhatják. Ami viszont rendkívül figyelemreméltó:
a kutatás azt találta, hogy a tranziensek 45 százalékkal nagyobb gyakorisággal jelentek meg a nukleáris tesztek idején, mint máskor.
Szemtanúk röviddel néhány kísérleti atomrobbantás után az égen megjelenő izzó „tűzgömbökről” számoltak be azokról a helyszínekről, ahol jelentősebb nukleáris kihullás volt a várható.

A rejtélyes felvillanásokra mindeddig azonban nem találtak elfogadható magyarázatot,
éppen ezért a tanulmányt jegyző kutatók is óvatosan fogalmaznak. „Az ilyen típusú megfigyelések alapján azt feltételezzük, hogy egyes tranziensek a nukleáris kísérletek fel nem ismert légköri hatását képviselhetik. Alternatív megoldásként az is lehetséges, hogy a nukleáris kísérletekből származó kihullás maga is közvetlenül szennyezheti a csillagászati fotólemezeket, jellegzetes ködös foltot okozva a röntgenérzékeny fotófilmeken” – írják a svéd tudósok, azt is elismerve, hogy ez csak legfeljebb a jelenségek egy részének eredetére lehet feltételezett magyarázat.























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!