Idegen intelligencia nyomaira bukkanhattak svéd tudósok

Ismeretlen eredetű csillagszerű objektumokat azonosítottak még a szovjet Szputnyik–1, az első mesterséges hold 1957 októberében történt felbocsátása előtti időkből az akkori világ legnagyobb teleszkópjával elvégzett Palomar Obszervatóriumi Égboltfelmérés (POSS-I) projekt során készített felvételeken, a svéd Nordic Institute for Theoretical Physics kutatói. A Scientific Reports tudományos szakfolyóiratban idén október 20-án publikált és ellenőrzött tanulmányban több ezer olyan, nem emberi eredetű rendkívül fényes objektumot fedeztek fel, amelyek jellemzően a hidegháború korai időszakában végrehajtott kísérleti légköri atomrobbantások után tűntek fel, és amelyek akár a földön kívüli idegen intelligencia létének az első kézzelfogható bizonyítékai is lehetnek.

Egyre több olyan jel van, ami esetleg az idegen intelligencia létezésére utal Fotó: U.S. Air Force

Idegen intelligencia figyelhette a két hidegháborús katonai szuperhatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió által 1949 és 1957 között végrehajtott kísérleti atomrobbantásokat, legalábbis ennek a lehetőségét sem zárja ki egy frissen publikált új kutatás.

Idegen intelligencia figyelhette a hidegháborús kísérleti nukleáris robbantásokat. Fotó: Wikimedia Commons

Idegen intelligencia nyomai a hidegháborús korszakból?

A svédországi Északi Elméleti Fizikai Intézet (Nordic Institute for Theoretical Physics, NITP) szaktudósai rendkívül furcsa, periodikusan ismétlődő fényjelenségeket azonosítottak azokon az égboltfelmérési felvételeken, amelyeket az 1950-es években az akkori világ legnagyobb optikai távcsövével, a San Diego (Kalifornia, Egyesült Államok) közelében fekvő Palomar Csillagvizsgáló 5,1 méteres tükörátmérőjű Hale-teleszkópjával készítettek. Még a szovjet Szputnyik–1, az első mesterséges műhold 1957. október 4-i felbocsátása előtt végzett égboltfelmérések során örökítették meg azokat a csillagszerű objektumokat, az úgynevezett tranzienseket, amelyek eredetére egyelőre nincs elfogadott magyarázat.

Az univerzum mélységei még rengeteg titkot rejtenek. Fotó: NASA/ESA

A csillagászok az égbolt különböző részein bekövetkező pontszerű felvillanásokat nevezik tranzienseknek, amelyek általában rendkívül rövid ideig tartanak, majd nyomtalanul eltűnnek.

A svéd kutatók a Palomar Csillagvizsgáló égboltfelmérési programja során készült felvételeken olyan rövid élettartamú tranzienseket azonosítottak, amelyek pontszórási függvényekkel rendelkeznek, és hiányoznak a megjelenésük előtt rövid idővel készített képeken, valamint a későbbi felmérések összes képén – áll az ellenőrzött tanulmányban. Voltak esetek, amikor több tranziens jelent meg egyetlen képen olyan jellemzőket mutatva, amelyeket nem lehet a kézenfekvőnek látszó magyarázatokkal, így például a gravitációs lencsehatással, gamma-sugár-kitörésekkel, a széttöredező aszteroidákkal, vagy akár a fotólemez hibáival értelmezni. 

Az égbolt 3 × 3 ívperces régiójának négy felvétele, amelyek középpontjában az 1952 júliusában azonosított hármas tranziens áll. Fotó: Solano/Scientific Report

Mivel a vizsgált felvételanyag még az űrkorszak nyitánya előtti időkben készült, 

az is teljes egészében kizárható, hogy a rejtélyes fényjelenségek mesterséges holdakkal vagy az űrszeméttel lennének összefüggésbe hozhatók.

„Számos tranziens objektumot azonosítottunk a Palomar Obszervatórium Égboltfelmérésében (POSS-I), valamint más égboltfelmérésekben is a Vanishing and Appearing Sources during a Century of Observations (VASCO) projekt részeként” – írják tanulmányukban a kutatók.

A tranziensek legnagyobb része a kísérleti atomrobbantások után villant fel

A tranziensek és a hidegháború első évtizedében elvégzett nukleáris fegyvertesztek között két okból is fel lehet vetni az összefüggést. 1951-től a Szputnyik–1 1957-es felbocsátásáig az Egyesült Államok és a Szovjetunió, majd később Nagy-Britannia legalább 124 föld feletti úgynevezett légköri nukleáris kísérleti robbantást hajtott végre. Bizonyos körülmények között a nukleáris robbantások sugárzása látható fényt okoz (ezt nevezik Cserenkov-sugárzásnak.)

A hidegháború korai szakaszában az amerikaiak és a szovjetek, illetve a britek végeztek légköri atomrobbantásokat. Fotó: Wikimedia Commons

E jelenség a légkörben lévő nagy energiájú részecskékre (például a gamma-sugarakra) adott válaszként is értelmezhető, bár ennek intenzitását mind a részecskeenergiák, mind pedig az atmoszferikus viszonyok jelentősen befolyásolhatják. Ami viszont rendkívül figyelemreméltó: 

a kutatás azt találta, hogy a tranziensek 45 százalékkal nagyobb gyakorisággal jelentek meg a nukleáris tesztek idején, mint máskor. 

Szemtanúk röviddel néhány kísérleti atomrobbantás után az égen megjelenő izzó „tűzgömbökről” számoltak be azokról a helyszínekről, ahol jelentősebb nukleáris kihullás volt a várható. 

A tranziensek nagy része az 50-es évek nukleáris tesztjeihez köthető. Fotó: Wikimedia Commons

A rejtélyes felvillanásokra mindeddig azonban nem találtak elfogadható magyarázatot, 

éppen ezért a tanulmányt jegyző kutatók is óvatosan fogalmaznak. „Az ilyen típusú megfigyelések alapján azt feltételezzük, hogy egyes tranziensek a nukleáris kísérletek fel nem ismert légköri hatását képviselhetik. Alternatív megoldásként az is lehetséges, hogy a nukleáris kísérletekből származó kihullás maga is közvetlenül szennyezheti a csillagászati ​​fotólemezeket, jellegzetes ködös foltot okozva a röntgenérzékeny fotófilmeken” – írják a svéd tudósok, azt is elismerve, hogy ez csak legfeljebb a jelenségek egy részének eredetére lehet feltételezett magyarázat. 

A legalább egy tranziens esemény bekövetkeztének dátumaira vonatkozó független UAP-jelentések teljes számának szóródási diagramja.  Fotó: Scientific Report

Az átfogó vizsgálat során rendkívül nagyszámú, mintegy 100 ezer tranzienst azonosítottak. Ezek harmada, kereken 35 ezer fényjelenség az északi félgömbön villant fel. A másik rendkívül érdekes felfedezés, hogy a tranziensek legnagyobb része a nukleáris kísérleti robbantások másnapján jelent meg, ez pedig javarészt kizárja, hogy a felvillanásokat a nukleáris robbantások törmelékanyaga okozhatta volna.

Lehet, hogy idegen intelligencia figyel bennünket?

A tanulmány vezető szerzője, dr. Beatriz Villarroel egyértelmű összefüggésről beszél az 1949 és 1957 közötti nukleáris kísérletek, valamint az égbolton megjelenő titokzatos fényes foltok, a tranziensek számának növekedése között. A kutató szerint az általuk azonosított tranziensek, amelyeket úgy jellemzett, hogy tükörszerűen fényvisszaverők, sőt forgómozgást is végeznek,

nagy valószínűséggel nem természetes eredetűek, hanem olyan UAP-ok, (azonosítatlan légköri jelenségek), amelyeknek egyelőre ismeretlen az eredete.

Azonosítatlan repülő objektum az amerikai légierő egyik vadászgépének felvételén. Fotó: U.S. Air Force

„Ezek a Szputnyik–1 előtti objektumok, amikor az emberiségnek még semmije sem volt odafent. Bármik legyenek is, nagyon laposnak, tükörhöz hasonlóan fényvisszaverőnek kell lenniük, és én személy szerint nem ismerek semmi olyan természetes dolgot, ami így nézne ki” – mondta a tanulmány vezető szerzője, akit a Daily Mail idéz.

Az azonosítatlan égi jelenségekre egészen a közelmúltig az „ufó” gyűjtőelnevezést használták, ami az angol unindentified flying object (UFO), vagyis az azonosítatlan repülő tárgy kifejezésből származik. Az ufó elnevezés akkor született meg, amikor az Egyesült Államok Légiereje (USAF) az úgynevezett repülő csészealjakkal kapcsolatos vizsgálatai során túl széles alaktartományt talált ahhoz, hogy ezeket e jelenségeket csészealjaknak vagy korongoknak tekintsék. Az utóbbi időkben ezeket inkább már a szélesebb körű gyűjtőfogalomnak számító azonosítatlan légköri jelenségnek, vagy azonosítatlan anomáliás jelenségnek (unindentified atmospheric phenomena, UAP) nevezik.

A Scientific Reports szaklapban publikált tanulmány éppen azért számít tabudöntőnek, mivel ellenőrzött, más szaktudóscsoportok által is kontrollált kutatás, holott mindeddig az UAP-ok létezését tárgyaló tanulmányokat a tudományos közösség egyértelműen elvetette. A svéd tudósok dolgozatának sikeres lektorálása praktikusan azt jelenti tehát, hogy más tudósok is áttekintették a tanulmány alapjául szolgáló adatokat és nem találtak semmi olyat, ami miatt a kutatócsoport megállapításait csupán egy újabb bizonyítatlan ufótörténetként kellene kezelni. „A természet mindig meg tud lepni bennünket valamivel, amit korábban el sem tudtunk volna képzelni. Tehát nem zárhatom ki, hogy létezhet valami más olyan magyarázat is ami kívül esik a képzeletemen” – mondta dr. Beatriz Villarroel, azt is hozzáfűzve, hogy amit láttak, valószínűleg mesterséges eredetű. 

Az emberiség régi vágya, hogy más fejlett civilizáció nyomaira bukkanjunk az univerzumban. Fotó: Wayne England

Az október 20-án publikált tanulmány új lendületet adhat azoknak a kutatásoknak, amelyek az 1940-es évek végétől kezdve megszaporodott ufó-, illetve UAP jelenségek hátterét igyekeznek megfejteni. Ross Coulthart oknyomozó újságíró és szakíró szerint ez lehet az olyan első tudományos bizonyíték, ami a nem emberi eredetű intelligencia létezésére utal.

A tanulmány teljes terjedelmében és angol nyelven itt olvasható el.

Az új kutatás:

• az 1949 és 1957 közötti égboltfelmérési felvételek adatait elemezve azt találta,
• hogy a hidegháborús nukleáris robbantások utáni napokban ugrott meg az ismeretlen eredetű tranziensek száma, 
• amelyekről nem zárható ki, hogy mesterséges eredetűek.