– Két éve vásároltam meg a szomszédos faluban, egy ismerősömnél láttam meg a P10-es veterán motor vázát, és akkor döntöttem úgy, hogy elhozom. Darabokban volt az egész, gyakorlatilag egy nagy halom alkatrész volt előttem, de már akkor láttam benne a lehetőséget – idézte fel a kezdeteket a Veol.hu-nak (ahol fotógalériát is nézegethetnek motorcsodáról).
A veterán motor papírjai is megvoltak
– Az ismerősöm mondta, hogy él az a személy, akinek a nevén van, megvan a szürke forgalmi, rendszám, minden dokumentum. 1982-ben járt le a műszakija, de ez óriási előnyt jelentett, mert így nemcsak felújítani lehetett, hanem újra forgalomba is helyezni.
Aprólékos, hónapokig tartó munka
A felújítás során az ugodi fiatalember lépésről lépésre haladt, sokszor hosszú várakozásokkal és utánajárással.
– Először átnéztem, mi hiányzik, aztán veteránbörzéken kezdtem el beszerezni az alkatrészeket. A kerekek például hiányoztak, sok mindent pótolni kellett. Ezután jött a tisztítás, a régi festék eltávolítása, a lakatolás, minden apró hiba kijavítása. Sokáig gondolkodtam a színen, végül a piros-arany kombináció mellett döntöttem. A tankot, a sárvédőket, minden elemet én festettem le, és még arra is figyeltem, hogy az utolsó műszakiról megmaradt 82-es matrica is visszakerüljön. Ezt lakkozás alá tettem, így megmaradt eredeti formájában.
Egy ötlet, ami mindent megváltoztatott
A projekt közben jött egy váratlan fordulat: az oldalkocsi.
– Ez a Pannónia motor eredetileg nem volt oldalkocsis. Aztán pár hónap múlva egy kollégám szólt, hogy tud egyet Ácson. Akkor eldöntöttem, hogy belevágok. Vettem hozzá felfogatásokat, felhegesztettem a vázra, és onnantól már így építettem tovább. Teljesen nulláról indult az is. Leszedtem róla a festéket, kijavítottam a hibákat, újrafényeztem, és egy korhű kárpitot készíttettem bele. Olyan lett, mint amikor a hatvanas évek végén kiadták.
Rengeteg munkaóra, maximális elégedettség
A teljes felújítás másfél évig tartott, de az eltöltött órák számát még ő sem tudja pontosan.
– Őszintén szólva megszámolni sem tudnám, mennyi munka van benne. Munka és család mellett csináltam, mindig amikor időm volt. Volt, hogy hetekig vártam egy-egy krómozott alkatrészre, aztán amikor megjött, rögtön folytattam. Gyakorlatilag mindent én csináltam rajta. Az elektromosságot én kötöttem, a fényezést én végeztem, még a csíkozást is. Csak a kárpitozást és néhány gépműhelyi munkát bíztam szakemberre. Amikor elkészült, és először megláttam egyben, akkor tudtam, hogy minden belefektetett munka megérte.
Gábor számára a veterán járművek világa nem újdonság.
– Nem ez az első ilyen projektem. Korábban csináltam egy 1957-es D-Csepelt is, ami muzeális minősítést kapott. De már a következő tervem is megvan: van egy 1963-as Pannónia T1-esem, ami most még a falon lóg, de már nem sokáig – vázolta terveit Kontrád Gábor.
