Dr. Pető Ildikó szakmai véleménye szerint azért is nehéz meghatározni egy pontosabb értéket a figyelemzavarral küzdők arányáról, mert a környezet miatt kialakult viselkedésmódot gyakran nevezik figyelemzavarnak, pedig valójában nem az. – A szakirodalomban lehet három, hat és csaknem tíz százalékról is olvasni, de minden adatsor megegyezik abban, hogy több a figyelemzavarral küzdő fiú, mint a lány – hívta fel az olvasók figyelmét.
Vegyük észre idejében a jeleket!
– A szülők elsősorban a gyermek tanulmányai miatt aggódnak, mert nem tud hosszabb ideig figyelni, könnyen elterelődik a figyelme, hamar elfárad és elveszíti a kedvét. Nem jegyzi meg a feladatot, a magyarázatot, olyan, mintha „szitából lenne az agya”, az iskolai vagy családi feladatait, a szokásos napirendi tevékenységeit nehezen, hosszú noszogatás után kezdi el. Bosszantó, hogy a dolgait elhagyja, a szobája, a táskája mindig rendetlen, ruházata rendezetlen. Nem szokott kitartóan, hosszabb ideig játszani, nem tudja magát lefoglalni, szívesebben játszik a fiatalabb gyerekekkel, mint a saját kortársaival – sorolta dr. Pető Ildikó.
Arra is kitért: alvászavar szintén társulhat a jelekhez, és előfordulhat, hogy nemcsak nehezen alszik el, de keveset is alszik a gyermek. – A mozgásunk koordinációjához is szükséges a figyelem, ezért a figyelemzavarral küzdő gyerekek mozgásfejlődése az átlagnál vontatottabb, mozgásukban ügyetlennek tűnnek. A mozgásos játékokban nem elég ügyesek, sokszor megsérülnek, tele vannak kék-zöld foltokkal. A kézügyességük ugyancsak rosszabb a kortársaikénál, nem is szeret kézműveskedni, az iskolában csúnyán, esetenként szinte olvashatatlanul írnak – folytatta a szakértő.
Azt is hangsúlyozta, ezeknek a gyermekeknek sajátos viselkedésjegyeik is vannak, amiket a környezetük gyakran félreértelmez, s ez nem könnyíti meg a figyelemzavarral küzdő gyermek életét, nem javítja az önértékelését.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!