– Nehéz megmondani, mekkora a figyelemzavarral küzdők aránya a társadalomban vagy egy-egy korosztályban. Ennek oka, hogy a hiperaktivitás nélküli figyelemzavarral küzdő gyerekek problémája fel sem tűnik, csendesnek, álmodozónak tűnnek, vagy azt mondják rájuk, hogy nem elég szorgalmasak, vagy nem túl jók a képességeik, azaz nem diagnosztizálják a problémájukat – nyilatkozta a Hajdú-bihari Naplónak dr. Pető Ildikó, a Debreceni Egyetem Gyermeknevelési és Gyógypedagógiai Kara Gyógypedagógiai Intézetének a docense.
A szakembertől megtudhattuk, a valódi figyelemzavar az, ami nemcsak a környezet megváltoztatását igényli, hanem szakemberek együttműködését és hosszú ideig tartó terápiát is.
„Az agy megfelelő működés esetén kiszűri az adott helyzetben fontos információt a környezet ingerei közül. A figyelemzavarral küzdő személy idegrendszere erre nem képes, minden inger azonos erősségű, nem képes kiiktatni azokat, amelyek éppen akkor nem fontosak.”
– Például tanórán fontos inger a pedagógus kérdése, és ez idő alatt el kell nyomni azt, hogy az udvaron testnevelésóra van, a folyosón valakinek a cipője kopog, egy gyerek leejtette a ceruzáját, valaki pedig köhögött, vagy hogy kezd szomjas lenni, és melege van. Figyelemzavar esetén nem sikerül egy ingerre koncentrálni és a figyelmet csak azon tartani – fejtette ki.
Több tényezőn múlik
A szakértő arra is felhívta a figyelmet, hogy érdemes elkülöníteni két, a figyelem nem megfelelő működésével kapcsolatos állapotot. A két állapotot a kiváltó ok(ok) alapján lehet megkülönböztetni. A „valódi” figyelemzavart, a szakemberek többsége szerint az agyi hírvivő anyagok hiánya vagy nem elegendő mennyisége okozza. – De beszélnünk kell egy olyan állapotról is, amit a környezet vált ki a gyermek fejlődésében azzal, hogy nem a megfelelő életkorban és nem a megfelelő játékokat kapja a gyermek, nem a számára fejlesztő tevékenységekben vesz részt, a felnőttekkel kapcsolatos kommunikációban nem kap elég figyelmet, vagy éppen túl sok figyelmet kap. Az utóbbi esetben nem tanulja meg a gyermek a kívánságainak a késleltetését, az utasításokra való odafigyelést, a kitartó tevékenységet – hangsúlyozta.