Horthy a megtévesztett vöröskatonákat várja

A kommün fenyegetőnek szánt riposztja inkább váteszien jövőbe látó: „Igen, csak várjon Horthy »hadügyminiszter«, majd odamennek, akiket hív: a vöröskatonák.”

Július elején kivégzik az egy hónappal azelőtti nagycenki lázadás két vezetőjét is, akiket akkor Szamuely Tibor népbiztos hatalmas hadisarc fejében életben hagyott. A két volt katonatisztet, Fennesz Rezsőt és Szántó Róbertet a népbiztos öccse, a Sopronba utazó Szamuely László megverésük után halálra ítéli, s mialatt színházba megy, agyonlöveti őket. Dunapatajon még a tömeges kivégzések után is keresik a bujdosókat, így kimennek Szentkirálypusztára, ahol ifjabb Barta Károlynét férje és apósa elárulására kényszerítenék. Az asszonyt annyira megverik, hogy meghal. Idősebb és ifjabb Bartát a padláson megtalálják, összeverik, és megkötözve Dunapatajra hurcolják. Az apát felakasztják, de addig rángatja a kötelet, míg el nem szakad, s mégsem végzik ki az egyik parancsnok jóvoltából. Ezután Kalocsán raboskodnak a kommün bukásáig.

A harci szellemet ébren tartandó, a július elsejei Népszavában egész címoldalt betöltő felhívást tesznek közzé „A Vörös Hadsereg minden katonájához!” jelszóval. A benti oldalon már „Visszavonjuk csapatainkat” a cím, egy napra rá „Fehér gárdákat akar szervezni az ántánt” felütéssel díszeleg a vezető anyag. A július 6-i Népszava úgy indít: „Az ellenforradalmi puccsok után következik – az egyre sürübben mutatkozó jelek szerint – a szervezett, raffinált ellenforradalom, amely minden belső és külső reakciós erő felhasználásával akar rátörni a mi Tanácsköztársaságunkra. A világ proletárjainak ez a kicsiny sziklavára nagyon az útjában van a világ reakciós hatalmainak, nem csoda, ha minden oldalról készülnek az eltiprására.”

A kormányzótanács 4-én elhatározza: akár katonai kényszert is alkalmaz az élelmiszer-rekvirálásokhoz. Figyelemre méltó Kun Béla argumentációja: „Momentán adni kell a proletariátusnak.” Nem kevésbé leleplezően sértő a külügyi népbiztos 5-i antiszemita gyűlöletbeszéde, amelyet az Engels-laktanya katonáihoz intéz: „A papok, grófok, zsidó bankárok uszították önöket a pogromra az úgynevezett »zsidó kormány« ellen. De nincs az a Tisza István, aki úgy elintézte volna a zsidó kapitalisták és bankárok vagyonát és hatalmát, mint éppen ez a »zsidó kormány«.”

Érzik a veszélyt a szegedi „fehér” ellenforradalmi kormány, illetve hadügyminisztere, Horthy Miklós irányából, aki kiáltványban hívja a megtévesztett vöröskatonákat a nemzeti ügy mellé: „Nem a szabad haza szabad harcosai – hanem csak a vörös terror véres igába hajtott rabszolgái vagytok! Ébredjetek! Szeged tornyain már ott leng a nemzeti zászló, és a tárogató szava arra hív, hogy velünk egyesülve, az uj, a boldog Magyarországot egy ujabb ezredévre megalapozzuk! Aki magyarnak vallja még magát, aki honfiukeservben velünk érez, jöjjön! – Mi várjuk!” A kommün fenyegetőnek szánt riposztja inkább váteszien jövőbe látó: „Igen, csak várjon Horthy »hadügyminiszter«, majd odamennek, akiket hív: a vöröskatonák.”