Egy vidéki városban elkövetett alattomos bombamerénylet híre okoz általános megdöbbenést az országban az év utolsó napjaiban. Az Est csongrádi tudósítója december 28-án így ad hírt róla: „Karácsony második napjának estéjén az itteni izraelita nőegylet kabaréval egybekötött jótékony célú táncmulatságot rendezett. A nőegylet minden esztendőben rendez ilyen bált és azon felekezeti különbség nélkül meg szokott jelenni a csongrádi intelligencia.” Mint beszámolnak róla, most is így jártak el a szétküldött meghívókkal. A Magyar Király Szálloda első emeleti dísztermében jelentek meg a vendégek az eseményen, tartott a tánc, a párok éppen az első négyeshez állottak föl, „jókedv és vidámság harsogott a teremben”, amikor bekövetkezett az aljas támadás. „A víg mulatozás zajába egyszerre üvegcsörömpölés vágott bele: az utca felőli oldal egyik kettős ablaktáblája csörömpölve törött össze és a betört ablakon jókora nagyságú bomba repült be. A bomba nagy íveléssel a széles terem közepére zuhant le, egyet sistergett és nagy robbanással szétrepedt. Mindenki menekült a kijáratok felé. Vad sikoltozás töltötte be a termet és nyomban utána kétségbeesett segélykiáltások hallatszottak.”
A Pesti Hírlap így folytatja a drámai eseménysorról a tudósítást: „Néhány orvos is volt a mulatozók között, ezek egy-két perccel később visszanyerték lélekjelenlétüket, a terem közepére rohantak, ahol csupa vér volt minden. Mindenfelől jajveszékelés hallatszott és a négy orvos alig győzte a könnyebb, súlyosabb sebesülteket elsősegélyben részesíteni.” A terem közepén egy felismerhetetlenségig összeroncsolódott női holttest marad, akiről aztán kiderítik, hogy Nagyjános Julianna, egy huszonegy éves cselédlány, aki gazdája két leányát kísérte el a táncmulatságra. Mintegy harmincan sebesülnek meg, néhányan súlyosan, és „Csongrád valamennyi orvosa és gyógyszerésze egész éjszaka dolgozott, hogy a sérüléseket bekötözhessék.” A város minden lakója érintett a robbanásban. „A kis városkának úgyszólván minden házából voltak vendégek a bálon, és néhány perccel a bombarobbanás után a város minden részéből rémülten szaladtak az emberek a Magyar Király Szálloda elé, hogy hozzátartozóik sorsa iránt érdeklődjenek.” A rendőrség nagy erőkkel azonnal megkezdi a nyomozást. „Több csongrádi fiatalembert őrizetbe is vettek, mert az a gyanúja a csendőrségnek, hogy ha ezek a fiatalemberek nem is részesek a merénylet közvetlen elkövetésében, de annak előkészítésében okvetlenül részt vettek. Az őrizetbe vett fiatalemberek az Ébredő Magyarok Egyesülete csongrádi helyi csoportjának tagjai közé tartoznak.” A december 29-i Az Est már arról számol be, hogy tizenöt gyanúsítottat vettek őrizetbe Csongrádon, az áldozatok száma kettőre növekedett és több súlyos sebesült állapota válságos. Az éjszaka meghal a 19 éves Wolff Sándor, a csongrádi hitelbanki kirendeltség vezetőjének fia, aki Budapestről utazott haza a báli mulatságra. A lap a gyanúsítottak kilétéről is tájékoztatást ad. „Megállapították, hogy karácsony estéjén, amikor a merénylet történt, a Magyar Király kávéházban egy nagyobb ébredő asztaltársaság ült a kávéház különböző részein apróbb csoportokban, ez a társaság a csongrádi ébredő magyarok ismert ifjú tagjaiból állott. Megállapították, hogy a társaság tagjai közül a merénylet előtt többen fent jártak a bálteremben, az épület körül ólálkodtak és az utcán strázsálva várták, hogy mikor távozik el a környékről a rendőr. Ezután következett be a bombamerénylet.”
