Az Újpest focicsapata iránti elkötelezettségem miatt még egyszer, de most már tényleg utoljára szólok, s nagyon sokak nevében a leghatározottabban felkérem Roderick Duchatelet urat, hogy adja el az Újpest FC Kft.-t, távozzon Újpestről, s vigye magával roppant kiváló edzőjét, Michael Oenning urat is.
Nagyon szép volt az elmúlt tíz év számunkra, Duchatelet úr, nagyon köszönünk mindent, és nagyon hálásak vagyunk önnek.
Ön tényleg nem tett mást, csak annyit, hogy tönkretette a futballcsapatot. Romokban hever minden Újpesten. Nincs csapat, nincs futball, a szurkolók elfordultak öntől, edzőjétől, nézők alig, mindenki elkeseredetten várja már, hogy végre hozzon egy tisztességes döntést, vegye a kalapját és távozzon.
Hogy Nagy Ferót idézzem: a legszebb pillanat, amikor búcsúzol, és a vonatra felszállsz, könnyes szemmel arra gondolok, nehogy lemaradjál…
Még integetni fogunk is, ha kell, mint Silov altábornagynak 1991. június 19-én, aztán majd elfordulunk, letöröljük a könnyeinket, és megpróbálunk végre a romokból egy új csapatot építeni.
Vagy mit akar még, Duchatelet úr? Tényleg maradni akar az idény végéig, hogy az Újpest biztosan kiessen az NB I-ből? Mert majd persze akkor valóban el fog távozni, mert már nem marad semmilyen bizniszlehetőség az Újpestben…
Ez tehát az utolsó pillanat, hogy ön nélkül és az elképesztő nyilatkozatokat tevő Oenning nélkül talán még bent tudunk maradni az első osztályban. Ragadjuk meg együtt ezt a pillanatot, Duchatelet úr, ebben segítsen távozásával.
Az ön „nyugatias”, „profi” jelenlétének eredménye – pontosabban – tragédiája: lassan az idény feléhez közeledve, a 12. forduló után az Újpest az utolsó helyen áll nyolc ponttal, egy győzelemmel, négy pontra lemaradva az előtte lévőktől.
Nos, ezt köszönhetjük önnek, ez az a teljesítmény, amire talán ma már még Szily László, a 444.hu újságírója se írná le, hogy „igazi nyugati profizmus”. (Bár ki tudja?)
Mindez persze lehetne a mi magánügyünk, az Újpest-szurkolók magányügye is, miért kell nekem ezzel még egyszer előhozakodnom?
Pusztán csak azért, mert amit tesz Duchatelet az Újpesttel, az modellértékű; modellértékű rombolás. Annak a modellje, hogy a „csóró” kelet-európaiak messiásként várnak egy dúsgazdag nyugati befektetőre, aki majd tehetséges játékosok megvásárlásával, profi hozzáállásával kiváló csapatot formál egy küszködő középcsapatból, s néhány év alatt eljuttatja a bajnoki címig.
Ám az álmodott modell a megváltó nyugati befektetőről rémálommá válik: a nyugati befektető a saját üzleti céljait valósítja meg Újpesten, aminek semmi köze ahhoz, hogy mit várnak tőle a klub szurkolói, a törzsgárda, a kerület prominensei stb. A rémálommodell lényege: a nyugati befektető nem él, hanem visszaél a megelőlegezett, csodaváró bizalommal, és sok mindent megvalósít, csak egyet nem: hogy a csapat a múltjának és patinájának megfelelő játékot mutasson fel a bajnokságban és ne adj’ isten a nemzetközi mezőnyben is – mint annak idején Benéék a BEK négyes döntőjéig eljutva.
De a játékospolitika mellett a szakmai munka is nullán áll: a Blikk című lap (melynek tudósítóit kitiltották az újpesti mérkőzésekről, mert merték kritizálni az újpesti vezetést!) nemrég bemutatta, hogy a Kisvárda és az Újpest játékosállományának összetétele tudásban, értékben nagyjából megegyezik, csak az az egyetlen apró különbség, hogy a Kisvárda az első háromban van, míg az Újpest leszakadva utolsó. Ennek más oka nem lehet, mint egy elcseszett, koncepciótlan szakmai munka, amelyben már Oenningé a legnagyobb felelősség.
Szégyen és döbbenet, hogy miközben sorra váltanak le edzőket az NB I-ben néhány rossz mérkőzés után, miközben a Fradi szurkolói már Stöger menesztését követelik (ami enyhén szólva is túlzás), addig a totálisan és brutálisan, reménytelenül eredménytelen, arctalan, színtelen-szagtalan Oenning olyan szilárdan áll a helyén, mint a legjobb edzők egyike. Ez szánalmas és nevetséges, de legfőképp megalázó az Újpestre nézve.
És itt befejezem.
Soha többé olyan modellt, mint amit Duchatelet valósított meg Újpesten.
Tehát még egyszer: a legmélyebb tisztelettel arra kérjük Duchatelet urat, ha van még önben könyörület, kegyelmezzen meg az Újpestnek és távozzon. Ha kérhetem: itt és most!
Mert amit ma megtehetsz, azt ne halaszd holnapra.
Borítókép: Roderick Duchatelet sajtótájékoztatót tart a klub helyzetéről (Fotó: MTI/Illyés Tibor)
