Az Európai Unió, egyes nagyhatalmak és a nemzetközi sajtó az utóbbi időben eleget támadott minket, hogy eltávolodunk a demokráciától, mert például a bírósági törvényünk vagy a médiatörvényünk egyes passzusai kifogásolhatóak, miközben ezek a kérdések valójában egy demokratikus rendszeren belül eljárások körüli viták, melyekre van ilyen és olyan példa is Európában. Ehhez képest az, ami szeptember 29-én a Clark Ádám téren történt, valóban veszélyes fejlemény a magyar demokrácia stabilitása szempontjából. Itt ugyanis a demokratikus önmérséklet helyett a szélsőséges, korlátozatlan gyűlölet jelenik meg, amely Afrika felé visz el bennünket, ahol sok országban még mindig hadurak, klánok és etnikai csoportok törnek a másikak életére, nem ismerve el semmilyen választási eredményt legitimnek.
Igaza van Schiffer Andrásnak: itt nem Orbán Viktor, hanem Bajnai Gordon szobra dőlt le: a kedves, szimpatikus, mérsékelt és racionális „szakemberé”, aki békét és konszenzust akar, illetve, hogy ő a lenne politikai közép.
A baloldalnak és a bal-balliberális értelmiségnek most kellene a legegyértelműbben elhatárolódnia a „szoborgyalázástól”, de milyen érdekes, erre még igazán nem került sor. Amikor Mesterházy Attila és Karácsony Gergely arról beszélt, hogy a performansz nem az ő ízlésük szerint való volt, akkor pusztán a formáról szóltak, és nem a tartalomról, tehát valójában nem határolódtak el Kónyától és Pityingertől. (Ez olyan, mintha valaki azt mondaná, hogy az illető nem az ízlésem szerint öltözött, de egyébként jó ember.)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!