A neoliberális „néptanító” azonban azokba a tulajdonságaiba bukott bele, amelyek vállalkozóként jellemezték: gátlástalanság, machiavellizmus, az erkölcsi szempontok iránti totális közömbösség és érdektelenség. Történt ugyanis, hogy 2006 őszén szembe kellett néznie a ténnyel: a nyilvánosságra került őszödi beszédét az emberek nem a legszebb igazságbeszédnek, hanem felháborító vallomásnak tartották arról, hogy ő és kormánya hazudott az embereknek reggel, éjjel meg este, s ezzel becsapták őket és manipulálták a választásokat.
Ekkor derült ki, hogy a magyar választópolgárok ugyan sok mindent elviselnek az aktuális hatalomtól (lásd magyar történelem) és a politikai közélettől (láttak már egy s mást), ám azt már nem, ha mint magánembert is hülyének nézik őket. Gyurcsányt tehát az Achilles-sarkán érte találat: erkölcsileg bukott meg, s éppen azért, mert nem fogta fel az erkölcsi kérdéseknek a jelentőségét.
Következtek a tüntetések, demonstrációk, Gyurcsány távozásának és előrehozott választásoknak a követelése az utcán, a Kossuth téren és az ország szinte minden pontján. Válasz: Gyurcsány rendőrsége brutálisan megverte és megfélemlítette az embereket, és esze ágában sem volt lemondani – a szocialisták és balliberálisok pedig kiálltak mellette. Jellemző reakció egy morálisan érzéketlen politikustól és követőitől.















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!