Ráadásul az a szövegösszefüggés, amelybe helyezte kijelentését az amerikai elnök, különösen elképesztő: Oroszországgal, Kínával, Venezuelával és Azerbajdzsánnal (!) példálózott, mint olyan országokkal, amelyekben a hatalom tudatosan vegzálja, megleckézteti a kritikus hangot megütő civil szervezeteket. E felvezető után így folytatta: „Magyarországtól Egyiptomig egyre inkább véget nem érő szabályozások és nyílt megfélemlítések veszik célba a civil társadalmat. ( ) És szerte a világon olyan bátor férfiakat és nőket támadnak meg, sőt ölnek meg, akik fel merik emelni a hangjukat.”
No comment. Hazánkat olyan helyként jelölte meg Obama, ahol elnyomó hatalom működik, amelyik lecsap az ellenzéki, kritikus civil szervezetekre, s ezzel a demokrácia gondolata ellen vét.
Nagy kár, hogy mindez elhangozhatott az amerikai elnök szájából, mert ezek a mondatok valódi károkat okozhatnak országunk nemzetközi megítélésének. Számomra és a Civil Összefogás Fórum (CÖF) számára ez azért is lehangoló, mert két héttel ez előtt küldtük el nyílt levelünket Obamának, amelyben – többek között – felhívjuk a figyelmét arra a tényre, hogy a magyar nép, akárcsak az amerikai, szabadságszerető nép, a magyar civil társadalom többsége pedig éppen a mögött a kormány mögött áll, melyet Obama most a civilek elnyomásával és demokráciaellenességgel vádol.
Most várjuk az amerikai elnök válaszlevelét, ám kétségtelen, hogy amit a Clinton-féle rendezvényen elmondott, nem sok jóval kecsegtet.
Úgy látszik, Obama sem tud szabadulni – ha egyáltalán akar – annak a neoliberális véleményformáló hatalomnak a szorításából, amely a világ egészén jelen van, s bőszen eljut a Fehér Házig is.
Ennek következménye: valóság helyett egy teljesen egyoldalú, elfogult, irreális kép a magyarországi „elnyomásról”, a civilek sanyarú sorsáról, a demokrácia végéről. Hazugság és manipuláció.
Hiszen mi, itt élő magyarok és magyar civilek pontosan tudjuk: egyetlen konkrét ügy van, mégpedig a Norvég Civil Alap, illetve az általuk juttatott pénzeket elosztó Ökotárs Alapítvány ügye: a balliberális civil szervezet alapos gyanú okán vizsgálat alatt áll. De vajon tudja-e azt Obama elnök úr és holdudvara, hogy az Ökotárson túl a magyar civil társadalom – éppen az Orbán-kormány alatt elfogadott civiltörvény alapján – jogilag rendezett és demokratikusan szabályozott körülmények között tevékenykedik? Vajon tudja-e Obama elnök úr és köre, hogy a legfontosabb, civil szervezeteket támogató hazai forrás, a Nemzeti Együttműködési Alap (NEA) szervezetten, kifogástalanul és jogilag rendezetten végzi pályázatelbíráló, pénzosztó, ellenőrző munkáját? Vajon tudja-e Obama elnök és köre, hogy a törvények alapján immáron lehetőségük van a civil szakmai szervezeteknek arra, hogy a róluk szóló törvények alakításába beleszóljanak, minisztériumokkal együttműködjenek stb.?
Nem, ezt az amerikai elnök úr aligha tudja.
Mi viszont pontosan tudjuk, hogy az Ökotárs Alapítvány „ügye” hogyan vált ezerszeresen felnagyítottá, s ezáltal hogyan került a Clinton-alapítvány tanácskozása elé Magyarország, s hogyan „vált” országunk a civil társadalmat elnyomó országgá.
Úgy, hogy nemcsak Magyarországon, hanem a többi kelet- és közép-európai országban is az USA, illetve Soros György pénzelte a Norvég Civil Alap szétosztását felügyelő civil szervezeteket. Így van ez Romániában, Lengyelországban, Észtországban, Litvániában, Bulgáriában. Soros többek között a Nyílt Társadalom Alapítványán keresztül finanszírozza és közvetve irányítja e pénzek szétosztását. Sorosnak és az amerikai neoliberális köröknek nyilván nagyon fontos, hogy ezek a pénzek az általuk kedves és őket kiszolgáló civilekhez kerüljenek, s ha ebbe a magyar kormány bele mer szólni, akkor
A másik összefüggés, hogy Norvégia az egyik legfontosabb támogatója a Clinton Globális Kezdeményezés nevű szervezetnek, Norvégia pedig éppen nagyon haragszik a magyar kormányra, amiért vizsgálni meri az egyre több felmerült gyanú alapján az Ökotárs Alapítványt. A norvég kormánynak tehát az az érdeke, hogy az amerikai elnök a világ nyilvánossága előtt sározza be és járassa le Magyarországot
Globális neoliberális körök, Egyesült Államok, Soros György, Norvégia kormánya, Bill Clinton – s a sor végén Obama, aki a mikrofonhoz lép, és beszélni kezd
Így működik hát a világ.
De ne törődjünk bele!
