Amerika mindenáron világhatalmi identitását védi

Az identitás, az önazonosság elvesztése a legnagyobb veszély.

Ebben a globális, világuralmi megközelítésben „Sam bácsi” számára újra Oroszország vált a legfőbb ellenséggé, amelyik veszélyezteti a neki alárendelt, hű szövetséges Európa amerikai elkötelezettségét, s ezzel egyben veszélyezteti a világ más nagyhatalmaival (Kína, India, Latin-Amerika, Közel-Kelet) szembeni küzdelmeik sikeres kimenetelét. Ezért is van szükség minél előbb az Amerika és az unió közötti szabadkereskedelmi megállapodásra, hiszen az végső soron az amerikai gazdaság megerősödését szolgálhatja.

A huszonegyedik század elejére tehát előállt a „régi szemét”, az amerikai–orosz hidegháború újjáéledt, igaz, ma már nem kizárólagos a szerepe a világpolitika alakulásában. Ukrajna, illetve a közép- és kelet-európai régió ebben a világpolitikai metszetben értelmeződik újra, mint az Oroszország és Nyugat-Európa közötti ütközőzóna, s ebben a térben jelenünk meg mi is. Amerika számára kizárólag az a fontos, hogy az itteni országok, köztük Magyarország is, mint NATO- és EU-tagok, az amerikai világuralmi törekvések segítői és kiszolgálói legyenek. Ha ezzel valaki szembe megy, s „nyit” Kelet felé, miként szerintük mi ezt tesszük, különféle büntetésekre és szankciókra számíthat.

Amerika gazdasági és politikai érdekeit „hard” (kemény) és „soft” eszközökkel érvényesíti. „Kemény”, azaz elsősorban katonai eszközöket alkalmaz a vele nem szövetséges, vele szembenálló országokkal és csoportokkal szemben, erre volt jó példa a 2001. szeptember 11-e után az iszlám „terrorism” elleni világszintű fellépés, következménye Afganisztán, Irak, ezt követte a „diktatúrák” megdöntése, lásd Szíria, Líbia.

Ezzel szemben a „puha” eszközöket a vele szövetséges államokkal szemben veti be az USA – mint most a régiónkban. Ennek része a közösen vállalt értékek: demokrácia, emberi jogok, civil társadalom szabadsága stb. megsértésének felpanaszolása, illetve a korrupció, az állam egészét behálózó korrupció bírálata. S mint láthatjuk: e puha kritikai tevékenységben központi szerepet játszanak az amerikai nagykövetségek, lásd Magyarországot, Csehországot és Szlovákiát.

Ami azonban a legkevésbé örömteli fejlemény: akár a terrorizmussal és a diktátorokkal szembeni fellépésről, akár a demokrácia és az emberi jogok védelméről, akár a korrupció kritikájáról van szó – mindegyik egyaránt az amerikai világuralmi érdekek érvényesítésének eszköztárához tartozik, s mindegyik mint az USA nemzetbiztonsági szempontjainak érvényesítéseként jelenik meg a nyilvánosság előtt.

E helyütt Kövér Lászlót kell idéznem, aki a napokban a Magyar Hírlapban világosan fogalmazott az Egyesült Államok hatalmi öndefiníciójával kapcsolatban: „ nemzetbiztonsági szempontból nincs a földön egy olyan négyzetméternyi terület, amely az ő érdekeiken kívül esne. Ebből az is adódik, számukra nem létezik, hogy a magukén kívül más országnak is lehet szuverenitása.”

Így váltak nagyon fontos politikai értékek és elvek a világuralmi eszköztár részeivé.

Jó, ha ebből kiindulva politizálunk – szelíden, mint a galambok, és ravaszul, mint a kígyók.

Megindult a huszonegyedik század.