Amint a nyersanyagárak folyamatosan csökkennek, és az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed lassan befejezi az elmúlt években folytatott mennyiségi lazítását, azzal egy időben Latin-Amerika országainak gazdasága egyre nagyobb kihívásokkal kénytelen szembesülni – mindezt Andrés Velasco egykori chilei pénzügyminiszter, jelenleg egyetemi oktató közölte. A régió vezető gazdaságai már 2013-ban is rekordlassulást könyvelhettek el, és idén is hasonló kilátásokra számíthatnak – tette hozzá.
A gazdasági szakember szerint napjainkra mindenki számára világossá vált, hogy Dél-Amerika országainak gyors növekedése a 2008–2009-es válságot követően nem belső politikai reformoknak, hanem a kedvező nemzetközi környezetnek volt köszönhető. Amíg a szója, a gabona, a réz, az olaj és más nyersanyagok árai a csillagokban voltak, addig Brazília, Chile és Peru jelentős bővülést tudtak felmutatni, de Argentína is kiválóan teljesített a szörnyű gazdaságpolitika ellenére.
Velasco elemzésében arra is emlékeztetett, hogy a mostani nyersanyagárak által vezérelt gyors növekedés ellenére Latin-Amerikában a bővülés meglehetősen rapszodikus volt a korábbi évtizedekben. Az 1980-as éveket az elveszett évtizedként szokták jellemezni Dél-Amerikában, míg az 1990-es évtizedben végrehajtott piaci alapú reformok sem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A szakember rámutatott arra, hogy 1960 és 2007 között csupán Brazília, Chile, a Dominikai Köztársaság és Panama tudott az Egyesült Államoknál nagyobb bővülést felmutatni.
A latin-amerikai országok egy főre jutó GDP-je csupán egynegyede az Egyesült Államokénak, így a megközelítéshez mindenképpen nagyobb növekedést kéne felmutatniuk, mint az északi nagyhatalomnak – fejtette ki Velasco. A legnagyobb kérdés, hogyan lehetne ezt elérni? A közgazdász szerint az egyik legfőbb probléma a térség országaiban, hogy meglehetősen alacsony a befektetések aránya, és a megtakarítások is jóval elmaradnak a szédületesen fejlődő Kelet-Ázsiától.
Éppen emiatt abban az esetben, ha a befektetések mértéke megnövekszik ebben a térségben, az a folyó fizetési mérleg hiányának elszabadulásával jár, amit csak ideig-óráig képesek elviselni a nemzetközi pénzügyi szereplők. Velasco példaként hozta föl erre, hogy Ben Bernanke, a Fed korábbi elnöke, amikor 2013 májusában először beszélt a mennyiségi lazítás lassításáról, akkor a nagy folyó fizetési mérleg hiánnyal rendelkező államok óriási forráskivonást voltak kénytelenek elszenvedni.
A megtakarítások hiánya a dél-amerikai régióban tükrözi a gyenge ösztönzők által tervezett adó- és nyugdíjrendszer hiányosságait. A szakember szerint bár az utóbbi években sokat javultak a latin-amerikai országok költségvetési pozíciói, ennek ellenére komoly áttörésről nem lehet beszélni. Külön felhívta a figyelmet arra, hogy a költségvetési kiadások csupán 16 százalékát fordítják beruházásokra, ami az ázsiai értéknek csupán a fele.
Velasco az egyik legfőbb latin-amerikai problémának nevezte, hogy a helyi gazdaságok gyakorlatilag semmit sem tettek a diverzifikáció érdekében. Így az államok többsége ma is ugyanazokat a termékeket exportálja, mint egy generációval ezelőtt, ami egy hatalmas különbség Kelet-Ázsia országaihoz képest. A jövőbeli hosszabb stagnálási időszak elkerülése érdekében azonnal meg kellene kezdeni a megfelelő lépéseket a dél-amerikai államoknak – zárul az elemzés.
