Banki megkeresések érkeznek Svájcból, a pénzintézetek arra kérik magyar ügyfeleiket, elfogadható módon igazolják a kint tartott vagyonuk eredetét. Szerződések, számlák, adóbevallások és más okiratok másolatának bemutatására kényszerülhetnek tehát azok, akik annak idején a kényelmes ügyintézés és a megbízható banktitok hazájaként híressé vált ország valamely pénzintézetében nyitottak számlát. Nem egy esetben akár arra is szükség lehet, hogy üzleti titkot hozzon a külföldi bank tudomására a magyar ügyfél.
A svájci bankok lépése igazodik a nemzetközi pénzvilág szereplőinek utóbbi időszakban megfigyelhető magatartásához – fogalmazott a Magyar Nemzet kérdésére Lőcsei Tamás, a PwC Magyarország adóügyi cégtársa. Szerinte az egyre szigorúbb pénzmosás elleni szabályok miatt a nyugati pénzintézetek óvatosabbá váltak. Szeretnék elkerülni, hogy nevüket egy lapon emlegessék tisztázatlan eredetű, esetleg törvénytelenül szerzett vagyonokkal. Ezek egybecsengnek azzal a nyilatkozattal, amelyet a Nemzeti Adó- és Vámhivatal bűnügyi elnökhelyettese adott a napokban lapunknak. Sors László a hazai viszonyokról elmondta, a bankok jó hírük védelméért egyre több ügyet jelentenek a hatóság berkeiben működő pénzmosás elleni irodának.
Lőcsei Tamás a nemzetközi jelenség okairól kiemelte: a bankok érdeklődését, az ügyfelek átrostálásának folyamatát a nagyhatalmak törekvései alapozták meg.
Az Egyesült Államok például olyan szabályokat alakított ki, amelyek lehetővé teszik, hogy a tengerentúli hatóságok más országokból is megszerezhessék az amerikai tranzakciókról, az amerikai polgárok számláiról szóló banki adatokat. Az adózatlan vagyon kimentését igyekezett feltárni a német adóhivatal is, amikor olyan – egyébként kétséges módon létrehozott – adatbázisokat vásárolt meg, amelyek feltételezett német adóelkerülőkről szóló információkat tartalmaztak. Az adózatlan vagyonok felkutatásának ötlete főként a válság kirobbanása óta sarkallja tettre a nyugati országok döntéshozóit és hatóságait: az adóbevételek növelése a krízissel különös szerepet nyert.
– Persze a svájci bankok – tette hozzá Lőcsei Tamás – más államok polgáraitól is igazolást várnak. Sőt, a pénzek eredetének tisztázása mellett egyre több intézmény kéri annak tanúsítását is, hogy az ott elért jövedelmek, például a kamatok vagy az árfolyamnyereség után a számlatulajdonos megfizette az adót saját – úgynevezett adórezidenciája – államában. Mivel a közterhek kiszámítása olykor nem egyszerű feladat, a bankok szakértő segítségét is igénybe vehetik. Lőcsei Tamás szerint tisztulási folyamat figyelhető meg egész Európában, s a jelenség idehaza is érezteti hatását, hiszen az adóügyi és más külföldi adatok előbb vagy utóbb eljutnak a Nemzeti Adó- és Vámhivatalhoz. Az utóbbi időben egyébként sajátos vándorlás indult meg. Szakmai berkekben úgy tudják, számos magyar ügyfél indíthatta útnak korábban Svájcban tartott pénzét: némelyeket a szigorúbb szabályok, másokat a jobb befektetés reménye ösztönözhette a vagyonok mozgatására. A pénzek továbbítását a bankok érdeklődése is kiválthatja. A lehetséges célpontok között főként a Távol-Keletet és a karibi térséget emlegetik.
A teljes cikket a hétfői Magyar Nemzetben olvashatja.
