A 2014–2020-as magyar–EU partnerségi megállapodás főtárgyalója elmondta: a kutatóintézetekre, a nemzetközi kutatási infrastruktúra és a nemzetközi kapcsolatok, „kiválóságközpontok” fejlesztésére például vissza nem térítendő támogatást lehet majd igénybe venni. Olyan köztes területeken, ahol például egyetem és valamelyik vállalat működik együtt, ott úgynevezett köztes finanszírozást lehet alkalmazni.
Azoknak a vállalati-technológiai fejlesztéseknek, amelyeknek „megvan a piaci következménye”, visszatérítendő támogatás vehető majd igénybe – mondta Cséfalvay Zoltán.
Hozzátette: a K+F-ráfordítások aránya a GDP-hez képest az elmúlt évtizedben egy százalék körül mozgott, 2010-től pedig folyamatosan növekedett: 2010-ben 1,17, 2011-ben 1,21, 2012-ben 1,29, 2013-ban 1,44 százalék volt, a cél az, hogy 2020-ra elérje az 1,8 százalékot.
Cséfalvay Zoltán a kohéziós támogatások visszatéríthetőségéről szólva kifejtette, a magyar pályázó és az egész államigazgatás a vissza nem térítendő pénzeszközökre volt „szocializálódva”. Ennek ellenére a partnerségi megállapodás révén sikerült elérni, hogy a kohéziós alapból bejövő 2,3 milliárd eurót visszatérítendő támogatásként osszák ki.
Ebből a pénzből mintegy 2 milliárd eurót – a visszafizetések révén – „elrakunk a jövőre”, és később többszörösen visszaforgatva ismét fel lehet majd használni – tette hozzá. Közlése szerint ezt a módszert például a kutatás-fejlesztési területen is alkalmazná a kormányzat.
Cséfalvay Zoltán előadásában emlékeztetett, várhatóan szeptemberben írják majd alá az Európai Bizottság és Magyarország közötti partnerségi megállapodást. Az Európai Bizottság korábbi közlése szerint elfogadták az EB és Magyarország közötti partnerségi megállapodást, amely 21,9 milliárd euró (6900 milliárd forint) beruházás előtt nyitja meg az utat 2014 és 2020 között.
